Ha egyedül a vádlott olyat mondana, hogy szeretne maradni előzetesben, akkor nagy szeretettel otthagyják?

Tegyük fel, ha van egy bűnügy ami 4 év börtönnel is büntetendò, emiatt rávágják, hogy fent áll a szökés, elrejtőzés, ezért előzetesbe kerűl. Majd szépen 8-9 hónap múlva a bíró elítéli a vádlottat mondjuk 1 év 8 hónapra, aminek szépen a felét el is töltötte eddig előzetesben. A váslott, védő enyhítésért fellebbez, így nem jogerős. Az ügyész nem tud fellebbezni súlyosításért, mert ő kérte, hogy un.mértékes indítvány 1 év 8 hónap legyen, ezt a vádlott, ha elfogadja, lemond a tárgyalási jogról, akkor életbe lép a súlyosítási tilalom azaz másodfokon vagy helybenhagyják, vagy enyhítenek, más lehetőség nincs. Mivel nem jogerős tehát az ítèlet, a vègén eldönti a bíróság, hogy mi legyen a kènyszerintézkedéssel. Tegyük fel az ügyész is azt kéri a bíróságtól, hogy így már nem áll fent különös ok, indítványozza a vádlott letartóztatásának megszüntetését, hogy a továbbiakban szabadlábon védekezhessen. Az ügyvéd is ezt kéri, a vádlott is, ezután a bíró megszünteti a letartóztatàst, elrendeli azonnali szabadlábra helyezését. Abban az esetben, ha egyedül a vádlott nyilatkozna úgy, hogy ő szeretne letartóztatásban maradni továbbra is, akkor a bíröság azt mondaná, hogy ja, jólvan, előszeretettel, akkor marad, vagy azt mondaná, hogy az ügyész, védő is kérte, hogy meg lehet szüntetni a letartóztatàst és akkor is megszüntetjük, örüljön, hogy szabadul?

"Megjegyzés: Mondjuk lèg bolond lenne, az a vádlott, aki szeretne börtönben maradni."