Szakítottunk a párommal 2 éve. Viszont van egy most 3 éves gyermekünk. A kérdésem a tartásdíjra vonatkozik: Mennyibe kerülne körülbelül? Tovább lent!

A legtisztább és legtisztességesebb nem az, hogy “ha van, adok” meg “bocsi, de lehúztak”.

A legkorrektebb, ha beadsz (igen, igen, te is megteheted!) a polgàri peres bíróságra egy gyermekelhelyezés és tartásdíj megállapítása iránti keresetet.

Nem kell ehhez semmi különös, iratminta a neten is van, az ún. panasznapi meghallgatáson ottani dolgozók át is nézik, át is veszik a keresetleveledet és ha alaki/tartalmi hiba van, abban is segítenek. Illetékkel készülj (a keresetben kérheted a perköltség alperessel történő megosztását is pl).

Az, hogy mennyit kell fizetned (az erkölcsi oldalát most hagyjuk), a bíróság határozatban fogja elrendelni. Az általános (!) bírói gyakorlat az kb. 25-50 eFt közötti összeg gyerekenként egy átlagosnak mondható keresetből.

Az én véleményem az, hogy - nem idevéve az extrém magas jövedelmet vagy pl egy sérült gyerek ellátását- a jövedelem kb. 25%a indokolt lehet.

A gyereked eltartása a te kötelességed is. Normális, dolgozó szülő ezen nem sz*rrágóskodik. Magadra is költesz havi 50 ezret biztosan (beletartozik az étel, a rezsi, a gyerektábor, a gyógyszer, az iskolatáska, az évszaknak megfelelő ruházat, az esetleges sport vagy korrepetálás- ahogyan akkor is része volt, mikor a gyermek anyjával együtt éltél, igaz?)

Ne is haragudj meg, de 30 meg 50 ezer forint nagyon nem számít hatalmas összegnek a mai világban és kérlek azt tudatosítsd magadban, hogy igenis ez nem jogod meg nem “majd ha”, meg “majd akkor” feltételek mentén megy! A saját gyereked, saját véred, kutya kötelességed JÓ (!!!) életet biztosítanod neki (igen, neked is, sőt, normális szülőpár igenis arra törekszik, hogy a lehető legjobban támogassa a gyereket- függetlenül attól, hogy mint férfi-nő már nem működnek együtt).

Ha nálatok sem baltás-cirkuszolós, primitív szétköltözés volt, akkor a TE gyerekedet nevelő másik szülővel ülj le, kérdezd meg esetleg őt is, egyeztessetek, jussatok egyezségre.

Ez csak így megy.

Azzal a felfogással, hogy a “h*lye anyja műkörömre költi, ne már”- a gyerekeddel szúrsz ki... ha az anyja valóban “sz*rszemét”, akkor meg kutya kötelességed a gyerekedet azonnal magadhoz venni és nevelni :)

(gyors fejszámolást megér: ha így teszel, arra sem az 50, sem a 80 nem lesz elég...)

2. válaszolód vagyok.

Független a gyerektartás a szüleid anyagi helyzetétől vagy az alacsony színvonalú intrikáktól is.

Sőt: a szeretetedtől is. Abból sajnos nem lehet kenyeret sem venni.

Távol álljon tőlem a kioktatás, magam is szülő vagyok. Normális, érző szívű ember igenis a gyerekére gondol ELŐSZÖR és nem nagy szavak, hogy az utolsót is neki adja.

A kis 3 évesed tudod nem tehet arról, hogy neked mid van, mid nincs. Joga van neki is a jó ételekhez, a rendes lakhatáshoz, a jó esélyekhez a boldogulásra.

(Le lehet hurrogni, de a tanulás sincs tökingyen, milyen érdekes, hogy a tehetséggondozás sem karitatív tevékenység... és gondolj csak bele... 3 éves: mi van, ha a jövő balerinája, fizikusa, kerékpáros bajnoka, keramikus művésze, szakácsmestere, brácsása a gyermeked... a tehetség szikrája már most ott szunnyadhat benne.

Marhára nem mindegy, hogy eljut-e olyan közegbe, ahol ebben szárnyalni tud és sok más tényező mellett ez a te anyagi és egyéb felelősséged is!)

A másik szülő is remélhetőleg odateszi a részét (nem, nem kell neki ugyanannyit!)- gyorsan számold ki mennyi a óradíja a gyerekfelügyeletnek vagy téged hány hónap múlva hajítanának ki a munkahelyedről, ha a kicsi fél éven belül harmadszorra kapnak fülgyulladást...

Nem tudom, milyen CSALÁDOMRA IS GONDOLNOM KELL van a válaszodban.

Neked a saját gyereked a családod elsősorban, jobban, mint a felnőtt szüleid, jobban, mint az aktuális élettársad- mert ők felnőttek ès legalább van esélyük tenni a jó életért, ahogy neked is.

Bocs, de szülőként a szívem szakadna meg, ha “csóróként” ahogy magadról írod már összehoztál volna egy másik, új gyereket.

Az elsőt akkor sem kellene büntetni/ neki alanyi jogon (!) jár a jó élet, te meg az apja maradsz.

Tessék becsülettel helyt állni pénzben is, nevelésben is, értékrendben is!

Nem kifogás se a csóróság, se az ex ilyen-olyan, se az új nő, se a többedik gyerek léte... ha valóban apa vagy, akkor így kellene ehhez hozzáállni...

(remélem, a “családom” tényleg nem azt jelenti, hogy csórón, felelőtlenül szórod szét magad... fel is kell nevelni a gyerekeidet, ha világháború lenne, akkor is!)

Te a SAJÁT egy gyerekedért felelsz. Az a te PLUSZ vállalásod, hogy a számodra (genetikailag, jogilag, természetesen nem érzelmileg!) idegen másik kisgyereknek IS adsz.

Az nem kötelességed, a sajátodról gondoskodni meg igen.

Válaszd szét az aktuális partnered iránti érzésedet, a volt élettársad meg annak családja iránti gyűlöleted a gyerekedtől. Neked magadon kîvül egyetlen egy kötelességed van: a SAJÁT véred.

Tessék bíróságra menni, ott független szakemberek, korrekten megállapítják a fizetnivalódat. Azon felül meg ha jó apa, korrekt ember vagy, akkor belefér egy fagyi, kirándulás, iskolatáska vagy csillámpóni :)

Az aktuális élettàrsad gyerekének is van apja- annak kötelessége a másik kisgyerekről gondoskodni. Szép és jó, hogy te is teszed, de ne már szerencsétlen saját gyereked előzze meg BÁRMIBEN is!

Kérlek gondolkodj!

A keresetet meg azonnal beadni, akkor vita nincs!

Bírósági határozat vagy egyezetek meg a közjegyző előtt írásban.

De csak a béredből kaphat, másból nem.

És erősen javaslom, hogy nyissatok a gyerek nevére számlát, arra csak pénzt lehet tenni, és még az állam is ad hozzá!