Azt ugye mind tudjuk hogy mi van akkor ha valaki testi sértést követ el egy közfeladatot ellátó személy ellen. De mi van fordítva?

#10 vagyok:

Igen valószínű, hogy nagyjából egyidősek vagyunk.

Nekem 35 év tapasztalata volt a hátam mögött, amikor belefogtam a gyerek-nevelésbe.

Nagyjából...én 53 éves vagyok.28 éves voltam amikor az első fiam született.

Én pedig arra neveltem a fiaimat, hogy mindenkit alapból tisztelni kell! Amit arra érdemtelenre válóra később már nem kell pazarolni!

Amikor bekerültek az iskolába, esetleg kaptak új tanárokat...akkor az volt az alap, hogy tisztelni kell őket! s ha később kiderült, hogy arra érdemtelen, akkor sem viselkedhet vele tiszteletlenül...nem küldheti el az anyjába, stb...

A másik dolog, pedig...én két gyereknél végig csináltam a serdülőkort...ami nem egyszerű dolog. Akkor vagy és leszel sikeres szülő, ha a serdülőkor után is visszakapod azt a gyereket, aki előtte volt! Persze ez egy kicsit sarkos fogalmazás így, de nagyjából fedi a valóságot!

Te még előtte vagy, hidd el a mintagyerekek is ki tudnak fordulni ebben az időszakban magukból, hiába szedtél össze előtte sok évnyi tapasztalatot...

Kérdező!

"Ezt jogilag is meg lehet oldani? Feljelentem a tanárt aki ellen lehet hogy meg sem indul az eljárás mert a gyerek terhelő vallomását nem fogják elfogadni. Ha indítanának is eljárást, akkor még mindig kérdés hogy el is fogják -e ítélni?"

De. Fog indulni eljárás, ha a feljelentés alapján történt bűncselekmény. (a fegyelmi eljárással kapcsolatban az iskola igazgatóját keresd meg.)

A feljelentést Te is megteheted, ha a gyereked 14 éves elmúlt. Ha nem, akkor csak Te tehetsz feljelentést.

És figyelembe fogják venni a gyerek vallomását!

Hogy el fogják -e ítélni, azt nyilván nem lehet így megmondani.

#11, #12-nek:

Az emberek természetesen nem egyformák, így én teljesen eltérően vélekedek mint te. Én arra nevelem (sikerrel), hogy minden ember egyforma. Ennek megfelelően senki irányában ne tanúsítson megkülönböztetett tiszteletet, csak ha ő úgy véli hogy az indokolt vagy az érdekében áll.

De! A tisztelet hiányát ne mosd össze a tiszteletlenséggel! Nem ugyanaz!

És arra is nevelem szintén sikerrel, hogy ha valaki valamilyen formában tiszteletlen vele szemben, akkor azzal a személlyel szemben legyen legalább akkora paraszt, mint az volt! Aki pedig indokolatlanul tiszteletet követel magának, az eleve tiszteletlen a másikkal szemben! Nem tekinti egyenrangúnak!

A serdülő-kortól nem tartok. Lehet hogy túl komolynak nevelem, de a 10 éves kora ellenére már nem kell felügyelnem azt, hogy hogyan kezeli a konfliktus-helyzeteket. Nagyon apás, imád, és tökéletesen engem másol viselkedésben. Ha majd én ütközöm vele, nem kell mást tennem mint az ő szemével néznem a helyzetet. Nem lesz nehéz. XD

Tudom régi kérdés és nem is annyira ez az eset csak eszembe jutott egy régi történet erről a "vitáról" hogy ki mit csinálna a tanárral a szülő helyébe. Nagypapám mesélte: 40es évek végén, iskolában hittan órán nagypapa leejtett valamit a földre erre kicsúszott a száján, hogy "az Istenit". A pap olyan körmöst adott neki hogy leesett a körme. Nagypapa haza ment, dédmama kérdezte mi történt a kezével. Elmesélte neki. Dédmama bement a paphoz és kérdezés nélkül úgy megverte egy bottal mint a lovat. Nagypapa elmondása szerint soha többet nem tartott órát az a pap.

Persze más, világ volt az. Ez csak úgy eszembe jutott.

#14, #15-nek:

Pontosan értem a dédi reakcióját!

A pap, vagy bármely másik tanár aljas módon, kihasználva a gyerekkel szembeni erőfölényét, bántalmazta. Ezt csak azért merte megtenni, mert a gyerekkel szemben biztos hogy ő lesz az erősebb. A gyerek a nagyi családtagja volt, aki kötelességének érezte hogy megelőzze a következő bántalmazást. A bottal felszerelkezve nem tett semmi mást, mint amit a pap! Biztos erőfölény tudatában megruházta! Nagyon helyes!