Elméleti kérdés: Ha a gyerekem a szobám közepére akar WC-zni, akkor engednem kell neki?

Persze, joga van hozzá.

Amúgy nem mindegy hogy csapra sz@rni vagy sz@rra csapni......

"Tizennégy éves koromban apám annyira ostoba volt, hogy alig bírtam ki a társaságában. Mire huszonegy éves lettem, csodálkozva láttam, mennyit fejlődött hét év alatt" - írja Mark Twain érzékletes módon, ahogy ez normális esetben történik.

ezen az "elítélem, diliházba csukom" szinten túl lehet nőni. Elakadt dolog 28 évesen azon kattogni, hogy mit hibázott a környezetem, és szintén alacsony szellemi szinten megrekedt dolog azon keseregni öregkorban, hogy hálátlan a kölök. Fel kellene nőni. Keveseknek sikerül, mert nehéz, kemény munkával jár.

#98 " Te nem hibáztál soha semmiben? ugye nincs ilyen ember, te sem..." - bocs, de ez magas labda, így muszáj lecsapnom... dehogynem, ha pl olyan ember lennék, mint ez a kiscsaj, és úgy tettem volna, mint ő tett, sokkal hamarabb fordult volna számomra örömtelivé az életem.

(a vallásokat meg azért gyűlölöm, mert a "parancsolat alatt élés"-re szocializálnak, a vallásosok sokkal hamarabb fogadnak el hierarchikus viszonyokat. Tudod, a nép ópiumai...)

"a nép ópiuma" Marx, te vagy az?

"sokkal hamarabb fordult volna számomra örömtelivé az életem"

- ha a társaddal szövetkezve agyonszurkálod nyomorult anyád?

akkor a börtönben lettél volna 10 évig.

az örömteli életről nem sok fogalmad lehet... és torz az is

"ezen az "elítélem, diliházba csukom" szinten túl lehet nőni." - biztos, de valójában a legsikeresebb akcióm volt a személye és a világnézete ellen:)

"Elakadt dolog 28 évesen azon kattogni, hogy mit hibázott a környezetem, és szintén alacsony szellemi szinten megrekedt dolog azon keseregni öregkorban, hogy hálátlan a kölök. " - persze, lehet... de valahol abnormális szerintem, hogy valaki ugyanannyit "tegyen le az asztalra", miközben jóval kevesebb lményhez jutott előzőleg, mint a kortársai... így alakulnak ki a vesztes-vesztes destruktív körök... te nem hagysz csajozni/pasizni, ami nekem fontos, akkor én megbuktatom magam, ami meg neked fontosabb... vagy csakazért is végigkeféltetem magam az egész iskolával, azt tegyél ellene, ha tudsz...

Szóval az ember nem tud úgy létezni, hogy tartósan negatívban van az adok-kapok mérlege... idővel vissza fog venni az adásból, természetesen, a saját lelki egyensúlya érdekében...