Egy demokratikus országban miért nem tagadhatom meg a sorkatonaságot?

Már csak a tudat is bánt, hogy a kormányom bármikor behívhat és nem arra "kérhet", hanem "parancsolhat", hogy menjek egy harcba amibe több mint valószínű esélyem se lenne. Embertelen a sorkatonaság és ezt a trónon ülőket nem is érdekli , hogy mi történik az emberekkel. Magukat védik mások életével.

És ha én nem akarom az életemet adni egy olyan harcba amit nem én vívok és közöm sincs hozzám?

Hiányzik az erőforrás mert elzárták tőlünk a vizet?

Rendben van menjünk vetnünk szét pár segget és eresszük meg a vizet ha már tárgyalni nem hajlandóak. Ez közérdekű. Vagy ha leakarnak minket mészárolni akkor oké hogy bevonulok.

De mivan akkor ha egy olyan csatát vívok ami két pökhendi kormány vitája? Én haljak meg benne? Nem akarok meg lecsuknak rosszabb esetben kivégeznek... Ennyit ér az életem? Nem harcolhatok egy országnyi befolyásolt katona ellen az életemért. A fiatal katonák parancsra a tábornokot le is szop***.

Adózni az utakért, a világitásért rendben van, de életemet adni egy harcért már nem.

Mondjuk ha megtámadnak az oroszok. A NATOt nem érdekelnék, Európát sem. Mi magunk meg esélytelenek vagyunk, de ha a kormány nem akarja magát megadni?

Viktor simán kirepül külföldre mielőtt az oroszok elérnek Pestet. De velünk mi lesz? Mi harcolunk foggal körömmel a hazáért. Ha vesztünk Viktor kint él tovább ha nyerünk visszajön. És ha én azt akarom hogy az oroszok bejöjennek?

Miért kell az emberi élettel így játszadozni?