Maga a pénzhamisítás számít bűncselekménynek, vagy a hamis pénz forgalomba hozatala?

Btk. 389. § Pénzhamisítás

389. § (1) Aki

a) pénzt forgalomba hozatal céljából utánoz vagy meghamisít,

b) hamis vagy meghamisított pénzt forgalomba hozatal céljából megszerez, az ország területére behoz, onnan kivisz, azon átszállít,

c) hamis vagy meghamisított pénzt forgalomba hoz,

bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a pénzhamisítást

a) különösen nagy vagy azt meghaladó értékű pénzre vagy

b) bűnszövetségben

követik el.

(3) Aki pénzhamisításra irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki valódiként jogszerűen szerzett hamis vagy meghamisított, kisebb vagy azt el nem érő értékű pénzt forgalomba hoz.

(5) E § alkalmazásában

a) pénz: a törvényes fizetőeszköznek minősülő, vagy jogszabály, az európai uniós jogi aktus vagy a pénzkibocsátásra jogosult intézmény hivatalos közleménye alapján a jövőben, meghatározott időponttól annak minősülő bankjegy és érme, továbbá a forgalomból kivont bankjegy és érme, ha annak törvényes fizetőeszközre történő beváltására jogszabály vagy az európai unió jogi aktusa alapján a kivont bankjegyet, illetve érmét kibocsátó állam nemzeti bankja köteles, vagy arra kötelezettséget vállalt,

b) a bankjeggyel azonos megítélés alá esik a sorozatban kibocsátott, nyomdai úton előállított értékpapír, feltéve, hogy az átruházását jogszabály vagy az értékpapírra rávezetett nyilatkozat nem korlátozza vagy zárja ki,

c) pénz utánzásának kell tekinteni a forgalomból kivont pénz olyan megváltoztatását is, hogy az forgalomban levő pénz látszatát keltse,

d) pénz meghamisításának kell tekinteni olyan jelzés alkalmazását vagy eltávolítását is, amely annak megjelölésére szolgál, hogy a pénz csak meghatározott országban érvényes, illetve a pénz nemesfémtartalmának csökkentését is.

(6) A külföldi pénz és értékpapír a belföldivel azonos védelemben részesül.

A törvény „A pénz- és a bélyegforgalom biztonsága elleni bűncselekmények” címet használja, mivel ez kellően kifejezi az e fejezetben foglalt tényállások által védett jogi tárgyakat. A papír alapú és forgatható értékpapír beletartozik a pénz fogalmába, míg a csekk és a váltó a készpénz-helyettesítő fogalomkörbe, így az értékpapír külön nevesítése szükségtelen a címben. A fejezet az alábbi tényállásokat tartalmazza:

– pénzhamisítás,

– pénzhamisítás elősegítése,

– bélyeghamisítás,

– készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisítása,

– készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés,

– készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés elősegítése.

A pénzhamisítás vonatkozásában a törvény a hatályos Btk.-hoz képest jelentős változtatást nem tartalmaz. A cselekmény büntetendősége a pénzhamisítás elnyomása tárgyában, Genfben, 1929. április 20-án kelt, Magyarországon az 1933. évi XI. törvénnyel kihirdetett nemzetközi egyezmény szabályain alapszik.

A bűncselekmény jogi tárgya a pénz- és az értékpapír-forgalomba, valamint a kibocsátott pénzbe vetett bizalom és a pénzgazdálkodás törvényes rendjéhez fűződő érdek.

A pénzhamisítás elkövetési tárgya a pénz és a pénzzel azonos büntetőjogi megítélés alá eső olyan értékpapír, amelyet a tényálláshoz fűzött értelmező rendelkezés alapján pénznek kell tekinteni.

Az elkövetési magatartások az utánzás, a meghamisítás, a megszerzés, az országba történő behozatal, kivitel, illetve az ország területén történő átvitel, valamint a forgalomba hozatal. A pénzhamisítás elkövetési magatartásaira vonatkozó értelmező rendelkezések változatlanok maradnak.

Az (1) bekezdés a) és b) pontjai célzatos cselekmények. A c) pontban írt magatartás esetén az eshetőleges szándék is elegendő a bűnösség megállapításához.

A törvény a szigorítás jegyében a (2) bekezdésben szereplő minősített eset büntetési tételét a hatályos öt évtől tíz évig terjedő büntetési tételkerettel szemben öt évről tizenöt évre emeli, amely büntetési tétel jobban kifejezi a cselekmény társadalomra veszélyességét, és nagyobb teret biztosít a bírói mérlegelésnek. Ezzel egyidejűleg a törvény a pénzhamisítás előkészületének speciális maximumát két évről három évre emeli.

A pénzhamisítás hatályos szabályozása szerinti privilegizált esetként meghatározott cselekmény büntetési tétele [hatályos Btk. 304. § (3) bek.] nem felel meg az Európai Tanács 2000. május 29-i 2000/383/IB kerethatározata 6. cikkében a tagállamoktól megkívánt büntetőjog fenyegetettség mértékének, miszerint a legalább nyolc évig terjedő szabadságvesztés kiszabhatóságát erre az esetkörre is biztosítani kell. Ennek megfelelően a törvény elveti a váltópénzre, illetve a kisebb, vagy azt el nem érő értékű pénzre elkövetett pénzhamisítás privilegizált esetként történő szabályozását. Ezen esetekben a bíróság a büntetés enyhítésének a lehetőségével élhet, így értékelve az elkövetett cselekmények eltérő, kisebb tárgyi súlyát.

A törvény, szakítva a korábbi jogi hagyományokkal, a jövőben a pénzforgalom biztonsága érdekében nem önálló tényállás alatt, privilegizált esetként rendeli büntetni a valódiként jogszerűen szerzett hamis vagy meghamisított pénz kiadását, hanem a pénzhamisítás körében. Tényleges különbség abban van a két cselekmény között, hogy ez esetben az elkövető jogszerűen és jóhiszeműen jut a pénzhez, és csak utóbb észleli annak hamis vagy meghamisított voltát. A jogszerűség a szerzés törvényes jogcímét jelenti. Ennek megfelelően nem jogszerű a szerzés, ha bűncselekmény útján jut a hamis pénzhez.

A pénzforgalom biztonsága érdekében fokozottabb védelem megteremtése indokolt. Nem értékelhető az elvárhatóság hiányaként a nagyobb összeget kitevő hamis vagy meghamisított pénzt forgalomba hozatala, hiszen az elkövető tisztában van ennek fokozott veszélyességével, ezért a törvény a jövőben csak bizonyos körben, értékhatárhoz kötötten (kisebb vagy azt el nem érő értékű pénzre) a büntetés korlátlan enyhítésre ad lehetőséget.

A törvény a pénz fogalmának meghatározásakor a Btké. 24. §-ából indul ki, azonban az a Btké.-ből átkerül a tényállásokhoz kapcsolódó értelmező rendelkezések közé. A meghatározáson kisebb módosításokat, pontosításokat vezet át a törvény, pl. a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2011. évi CCVIII. törvény szóhasználatában bankjegy és érme kibocsátás, s nem papírpénz és fémpénz szerepel. A jövőben nemcsak a pénzkibocsátásra jogosult intézmény hivatalos közleménye, hanem jogszabály, illetőleg az Európai Unió jogi aktusa is meghatározhatja a jövőben törvényes fizetőeszköznek minősülő bankjegyet és érmét, valamint a forgalomból kivont bankjegy vagy érme beváltására vonatkozó kötelezettséget.

Az euró, mint elszámolási egység 1999. január 1-jétől került bevezetésre, mint a részes tagállamok valutája, míg a bankjegyek és érmék forgalomba hozatala 2002. január 1-jével történt meg. A készpénzként bevezetendő euró védelme végett kellett a pénz fogalmát kiterjeszteni a pénzkibocsátásra jogosult intézmény hivatalos közleménye alapján a jövőben, meghatározott időponttól törvényes fizetőeszközének minősülő bankjegyre és érmére. A bankjegyek és érmék megjelenési formája már ismert volt, ezért a hamisítással szembeni hatékony védelem körét a jövőben kibocsátandó érmékre és bankjegyekre is ki kellett terjeszteni az euró bevezetésével kapcsolatos pénzhamisítás elleni, büntetőjogi és egyéb szankciókkal megvalósuló védelem megerősítésről szóló 2000/383/IB tanácsi kerethatározat 5. cikke értelmében. Ez a kiterjesztett védelem továbbra is szükséges.

Tekintettel arra, hogy a bevont bankjegyeknek és érméknek törvényes fizetőeszközre való beváltását a kibocsátó állam központi bankja meghatározott időpontig garantálja, szükséges volt a védelmet a már bevont bankjegyekre és érmékre is kiterjeszteni a beváltási kötelezettség határidejéig. A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2011. évi CCVIII. törvény 27. § (3) bekezdésének értelmében a Magyar Nemzeti Bank a forgalomból általa bevont, törvényes fizetőeszköznek már nem minősülő bankjegyeket a bevonás határnapjától számított 20 évig, az érméket a bevonás határnapjától számított 5 évig névértéken magyar törvényes fizetőeszközre váltja. A kiterjesztett védelem tehát továbbra is szükséges.

A törvény továbbá kibővíti a papírpénz fogalmát, azonban a hatályos szabályokkal szemben nem taxatíven sorolja fel a meghatározott feltételek megállapítása esetén papírpénznek minősülő értékpapírokat, hanem csak annyit rögzít, hogy a bankjeggyel azonos megítélés alá esik a sorozatban kibocsátott, nyomdai úton előállított értékpapír, feltéve, hogy az átruházását jogszabály vagy az értékpapírra rávezetett nyilatkozat nem korlátozza, vagy nem zárja ki.

Változatlan a szabályozás abban, hogy a külföldi pénz, illetve értékpapír a belföldiével azonos védelemben részesül.