Mit tehet az, akit már többször kiraboltak és megpróbáltak meggyilkolni, de a rendőrség a helyszíneléseken kívül semmilyen nyomozási eredményt nem tud felmutatni?

Utószó helyett:

A szüleim pusztán a származásuk miatt, egész életüket nyomorban és rendőri felügyelet alatt élték le. Édesapámat 1919-ben a Tanácsköztársaság idején a kommunisták ki akarták végezni, de sikerült megszöknie. Attól kezdve 10 évig kényszemunkatáborban, majd pedig csendőri felügyelet alatt élt. A szovjetek - szintén a származása miatt - gyalogosan Szibériába hurcolták és több ezer hadifogoly szeme láttára, azok elrettentése céljából, rönkvágó fűrésszel élve feldarabolták.

A lehető legnagyobb nyomorban nőttem fel. Mindezért nem önként és dalolva lettem rendőrtiszt. Hanem azért mert bizonyos képességeim miatt az egykori főelvtársaknak szükségük volt rám és rákényszerítettek. Annak ellenére, vagy éppen azért, egész életemben a szüleimhez hasonlóan rendőri felügyelet alatt voltam és vagyok. Sokáig azt hittem, hogy éppen ezért nem tehetem meg, hogy a körülöttem zajló hivatali bűncselekményekről ne jelentsek és ne próbáljak meg kikeveredni a bűnöző munkatársak közül. Miként a kérdésemhez fűzött bevezetőben már írtam, a gyilkossági kísérletek miatt most már 70 százalékos mozgássérült rokkantan tengetem az utolsó napjaimat. Ezért pl. az utcára kijutni, az számomra a legnagyobb luxusnak számít. A sorstalanság maga a pokol. A pokolban pedig a sátán az úr. Ezért szeretném tudni, hogy hányan és vajon meddig vergődhetünk így hasonló okok miatt ebben az országban.