A való életben a titkos szolgálatok ügynökei olyanok mint a filmeken, vagy a filmek erősen túloznak, és nem ilyen izgalmas az életük?

Kérdező!

Sokfajta titkosszolgálati munka létezik.

A legtöbbjük dögunalom.

A külföldi képviseleteken - konzulátusokon - szolgáló un. diplomaták (állami tisztviselők) mindegyike gyakorlatilag olyan titkosügynök, akikről mindenki tudja, hogy azok.

De ők nem is végeznek operatív munkát. (nem is lenne értelme, hiszen így nem tudnának fedett munkát végezni).

Ők könyvelnek, iktatnak, fénymásolnak, döntéseket készítenek elő, némelyik szerződéseket ír. Általában jogász vagy nemzetközi kapcsolatok szakos diplomáik vannak (vagy mindkettő) és több nyelven beszélnek folyékonyan.

Gyakorlatilag közszolgák, csak éppen tízszer annyi pénzért, mint itthon.

Ők vannak talán a legtöbben.

Léteznek háttértámogató területen dolgozók, akik technikai segítséget nyújtanak az operatív ügynököknek.

Ők mérnökök, tudósok, nyelvészek, jogászok, számítógépes szakemberek, akik elemző - értékelő munkát végeznek.

Ők töménytelen mennyiségű adatot vizsgálnak át és aszerint szűrik öket, hogy melyek jeletenek veszélyt a nemzetbiztonságra. Ezekez az adatokat továbbítják - meghatározott formában - az ügynököknek.

Nélkülük a műveleti területen dolgozó ügynök kb. 5 perc alatt lebukna...

És vannak - kevesen - az "igazi" ügynökök, ilyen Ethan Hunt, James Bond - félék. Na ez az, amit a filmeken látunk és izgalmas lehet.

Ők a terep - műveleti területen dolgozó operatív - ügynökök, közismertebb néven: kémek.

A kémek a virágkorukat a 60 - as, 70 - es és években élték, amikor még javában volt vasfüggöny és a kelet harcolt a nyugat ellen.

James Bond még ellenük harcolt (A Kém, aki szeretet engem...)

De változott a világ.

A Berlini fal leomlott, a vasfüggönyt lebontották.

Már nincs - politikai - nyugat és kelet, csak földrajzilag.

De most is van közös ellenség, akik ellen harcolnak az ügynökök : az Al - Kaida vagy ISIS, Iszlám Állam, ahogy tetszik. Vagy legalábbis bárki ellen, aki el akarná pusztítani a jelenlegi világot.

És a kémkedés, mint ügynöki munka is ennek megfelelően változott.

Szóval választhatsz, kérdező!

léteznek

Egy szovjet hírszerző könyvében így írta le:

"Elefántunk bekapcsolta a biztonsági berendezést, mire a falak csendesen vibrálni kezdtek. Majd elkezdte az előadását:

– Így néz ki egy kém.

Magas, széles vállú férfi jelent meg a vetítővásznon, kalapban és ballonkabátban, napszemüvegben, feltűrt gallérral, zsebrevágott kézzel.

– Ilyennek képzelik a kémeket a regényírók és a filmrendezők, következésképp a nagyközönség is. Maguk viszont nem kémek! Önök rettenthetetlen szovjet hírszerző tisztek. Nem szabad tehát úgy kinézniük, mintha kémek lennének. Épp ezért szigorúan tilos:

1. napszemüveget hordani, még ha ragyogóan süt is a nap;

2. mélyen a szemükbe húzott kalappal járkálni;

3. zsebrevágott kézzel lófrálni;

4. felhajtani a kabátgallért.

Nyilván sok gyakorlásba telik, míg megtanulnak rendesen sétálni az utcán, normálisan lélegezni, de azt már most a lelkükre kötöm: viselkedjenek nyugodtan, lazán, minden belső feszültség és idegesség nélkül. Látni sem akarok sanda, lopva odavetett pillantásokat, válluk fölött visszatekintgető hírszerző tiszteket. Éppoly súlyos büntetés jár az ilyesmiért, mintha lényegbevágó szakmai kérdésben tévednének. Az a legfontosabb, hogy ne nézzenek ki kémnek. Nyílt, becsületes arc, tiszta tekintet – kiválasztásukkor ez volt az egyik legfontosabb szempont.

Hosszú ideje figyeljük a szóba jöhető tisztek ezreit: vajon melyikük megfelelő jelölt a GRU számára? Néha több évig is figyelemmel kísérjük a kiválasztottainkat. Ez alatt az idő alatt sokszor utaztatjuk őket polgári gépen, civil ruhában. Akit megállítanak a repülőtéri ellenőrzéskor, beszálláskor, arra nincs szükségünk. Nekünk olyan ember kell, akit nem szúr ki rögtön a rendőrség. Nézzék meg magukat a tükörben: megnyerő, egyszerű munkásgyerek vagy parasztfiú arca. Egyetlen szemüveges értelmiségi, egyetlen James Bond sincs Önök között. Remek. Ez azt jelenti, hogy a válogatást végző bizottság kiváló munkát végzett.

– Persze, az alkalmazott módszerek árulkodhatnak a legkevésbé. A krimiszerzők mindig kiváló céllövőknek, izompacsirtáknak ábrázolják a kémeiket, akik előszeretettel törik össze ellenfeleik kezét-lábát. Önök többségükben Szpecnaz-egységeknél szolgáltak, akár a seregből, akár a flottától jöttek. Ott nyilván gyakorolták az ilyesmit is. Itt, a központi titkosszolgálatnál többé már nem lőni, bokszolni, s nem is karatézni tanítjuk magukat. A hírszerzői munka csúcsára jutottak: itt már az eszükre van szükségük. Nagyon komoly akciókban vesznek majd részt, és ha a fejük cserben hagyja magukat, nincs az a puska, nincs az a kemény ököl, mely kihúzná Önöket a bajból. Egy hírszerző tiszt, aki saját hibájából elárulta magát, soha többé nem fér titkos információk közelébe, s akkor hiába jó céllövő.

– A japán önvédelmi és támadó technikák, a puskák, a kések csak biztonsági kötelet jelenthetnek, ha valaki homályos mélységek felett egyensúlyoz. Nem adunk magukra ilyen biztonsági kötelet. A magasszerelőknek kell az ilyen, akik nélküle esetleg lepottyannának. Egy nap elfelejtik fölcsatolni – és kész, már lenn is vannak. Akin soha nincs biztonsági kötél, az nem is esik le. Mert mindig tudatában van annak, hogy semmi sem tartja. Mindig óvatos. Az efféle mentőöv csak arra jó, hogy elaltassa az ember veszélyérzetét, éberségét."

– Ha az embert cserben hagyta az esze, hamarosan hivatásos rendőrök egész hada liheg a nyomában, kocsikkal, helikopterekkel, kutyákkal, könnygázzal, mindenféle fegyverrel, s ebben a helyzetben már a puska sem segít. Nem is kapnak fegyvert. El kell oszlatnom az illúzióikat. Mindegyikük csak az eszére, az intelligenciájára támaszkodhat. Tehát most már tudják: nincs biztonsági kötél. Egyetlen rosszul végiggondolt lépés és kész, a nyakukat szegték. Körülbelül ez az, ami megkülönböztet bennünket a napszemüveges „kémektől". Felbecsülhetetlen értékű viszont a munkájuk – napszemüveg, éleslövészet, ökölcsapások nélkül is.