Miért szerelnek le sokan a rendőrségtől?

A bv-től is leszerelnek,inkább elengedik az embert,én bv-s vagyok,elkaptam a covidot,mire visszatértem 5 társam hagyta el a testületet,hogy miként szereltek le nem tudom,de tudjuk hogy ebben az országban mindenre van kiskapu.

+ Embertelenek a körülmények. Egy jóbarátom rendőr, múlt szombaton 12 órázott, és a reggel 8-tól este 8-ig tartó műszak helyett annyit tudott elintézni, hogy 6-tól 6-ig tartson, és ehhez hajnali fél 5-kor kellett kelnie. Most, hogy jön a pápa, felrendelték őket Pestre, hajnali fél 4-re ott kell lenniük, amihez neki éjjel 1-kor kell a fegyvert felvennie. Van, hogy szombat-vasárnap is dolgoznia kell. Ne csodálom, hogy szeretne ő is olyan munkát, ahol szabad a hétvégéje...

Utolsó ez azért messze van az embertelen körülményektől. Szolgálat közben nem követ törnek, csak üldögélnek az autóban.

Én most gondoltam át. Leszerelek, mert: nincs megfelelő ruházat, széjjel hajtanak, legutóbb terrorizáltak, mert nem 100%-ban végeztem a munkám. A munkakörülmények meg... egy rohadt égőért két kemény hetet könyörögtem, mire 1000Ft-ért vettem egyet. Harmadik éve vagyok rendőr és most fogom leadni a felmondásom. Meg elegem van az állandó 12-13 órákból és az éjszakai hülyeségből, ahol már annyira fáradt vagyok, hogy szó szerint gyakran 2-3 alkalommal össze is tudnék esni.

+ a saját autómat koptatom. Ahol jelenleg vagyok kb a puszta közepe és oda a saját autómmal kell minden műszakba lehajtani, ami nagyon megnehezíti az életem (folytonos hibák, nagyon sokba kerül a javítás). A kilométert csak 18Ft-al támogatják (másutt 30) és nincs busz lehetőség abszolút, így az ingyenes vármegye bérlet is alsó hangon úszik. Gyakran nem fizetik ki az utakat és a másik a fizikai fájdalom és a szellemi kiégés. Kb három év alatt szinte teljesen kiégtem és a környezetem is észlelte, hogy megváltoztam és félelmetes. Attól tartanak, hogy valami hülyeséget fogok csinálni, pedig nem áll szándékomban. Egyszerűen csak menekülni szeretnék, mert innen már csak az van hátra. Nem vagyok boldog, elhanyagoltak a kollégák, nincsenek bulik, összejövetelek... a kollektíva nem szeret, de most már én se őket. Nem vagyok egy sírós fazon, de valamelyik hajnalban arra keltem, hogy bőgök és az ágy szélén ültem közben. A családi életem nulla úgy, ahogy a szociális életem is, mert egyszerűen munkahelyen belül elszeparáltak, mert azt hazudták rólam, hogy alpári vagyok és más is azt mondta, hogy elástam magam, holott nagyon szerettem az embereket csak, azok hanyagoltak el piszkosul (nem maguk az emberek, hanem a rohadék kollégáim). Azért választottam a szakmát, mert emberekkel kell dolgozni és én, mint magukat az emberi teremtményeket nagyon szeretem őket, képes lennék bármit megtenni értük, de még a főnök is azt hazudja, hogy mindenkivel és még velük is úgy beszélek, mint az állattal. Na ezért lett elegem. Azt mondják mutogatok az ügyfeleknek, szidom őket és mocskolok mindenkit. Elég volt ebből.

A csattanó mind ebben, hogy szakmai fejlődésben nulla vagyok, holott szomjazom a tudást. Nem foglalkoznak velem, így most már én se velük. Semmiféle szakmai sikerrel nem tudok előállni és, ha sikerül is, akkor súlyos büntetést kapok, mint utóbb még, ha ki is rúgnak... meggyűlöltem három év alatt a céget. Életem legpocsékabb dolga volt a felszerelés.

Visszagondolva minden ott kezdődött, amikor egy csodás művészi díjnyertes alkotásomat csak megemlítettem a kollégának, az egyik úgynevezett elöljárónak, de inkább egy véglény az az ember. A beszélgetés átlagosan indult, megkérdezi egyszer csak, hogy mit szeretek csinálni. Mondtam: fényképezni. Az egyik legújabb díjazott fotómat megemlítettem (címlap fotó lett, első díjas), erre kinyögi az az utolsó, amit ember nem merne... "senkinek nem tetszenek a munkáid, csak önmagadnak". Azóta se kép se hang szó szerint, mert fő szórakozásom a zenélés volt. Az eset úgy féléve történt, ráadásul szintén ez idő tájt pofázta azt, hogy külön kis világban élek... nem a valóságban. Tudod itt lett elegem. Sz@@rba se néznek, megszakítanak, szakmailag egy semmirevaló vagyok a szemében és még kamerafelvételeket is mutogat rólam a kollégáimnak, ami k@@rvára törvényellenes és emberi jogot sértő tevékenység. Az összes méltóságomat elvette a cég és minél hamarabb megszeretnék szabadulni még, ha kevesebb bérért is, de kib@@szottul elegem lett belőlük. Kétszer ok nélkül kiabáltak velem, mert olyan dolgokat akasztottak rám, ami nem igaz és ezek után végezzek 100%-os munkát????!!!!!! Tönkretettek és ezt jogosan érzem.