Mi szól a halálbüntetés ellen?

Vegyük úgy, hogy minden mellette szól! Nem érdekel, hogy a statisztikák szerint, ott ahol bevezették, nem kisebb a bűnözés, mint ahol nem. Nem érdekel, hogy a három csapás és a tényleges életfogytiglan bevezetése után a kormány azt mondja, hogy azért kell a halálbüntetésen ondolkodni, mert az eddigi szigorítások nem hoztak eredményt.

Nem érdekel, hogy ha a halálbüntetés sem fog eredményt hozni, akkor már csak az jön szóba további szigorításként, hogy felnégyelünk, karóba húzunk vagy máglyára küldünk.

Ez mind nem érdekel, aki bűnös, bűnhődjön.

Csak egyvalami érdekel, hogy tényleg csak az bűnhődjön, aki bűnös. A halálbüntetés ugyanis minden más büntetéstől abban különbözik, hogy visszavonhatatlan és végleges. Akármilyen ritkának is feltételezzük, de a tévedés, a hanyagság az esetleges és még ritkább rossz szándék, mindig ott van egy nyomozás, egy vád, egy ítélkezés során. Nem kell mondjuk mást tenni, mint a székhez bilincselni a gyanusítottat és egy kicsit megdádázni, persze nem halálra, ahogy ez nemrég nálunk megtörtént. Pusoma Dénest is meggyőzték valahogy, hogy olyat valljon be, amit nem követett el.

Egy téves ítélet után a tévesen elítélt még a börtönből kihozható és kárpotolható! De kivégzés után nincs jóvátétel.

Amennyiben viszont a halálbüntetést visszaállító törvény garantálja a hibátlan nyomozást és ítélkezést, akár úgy, hogy egy esetleges téves ítélet esetén mind a törvényt hozó politikust, mind a hibásan nyomozó rendőröket, mind tévesen vádló ügyészt, mind a téves itéletet hozó bírót is kivégzik, hiszen egy ártatlan halálba küldésével ők váltak gyilkossá, nos úgy nem ellenzem a halálbüntetést. Akasszunk!

De akkor egy következő Pusoma ügynél mindenkit, aki megszavazta, nyomozott és ítélkezett!!