Működhetne-e államhatalom nélkül egy ország?

Az anarchizmus en bloc nem igazán skatulyázható be egyértelműen se jobb- se baloldalra. Ennek az az oka, hogy a jobboldal-baloldal törésvonal az elmúlt kétszáz évben nagyot változott: a királyságok és az újdonsült republikanizmus korában király- és egyházpárti, a hierarchia erejében és fontosságában hívő konzervatívok jelentették a jobboldalt, a hierarchiát ilyen vagy olyan okokból kifolyólat elvetők pedig a baloldalt. Csakhogy időközben az a jobboldal teljesen megsemmisült, nyugaton manapság lényegében két államforma létezik: a köztársaság, ahol nincs király, és az alkotmányos királyság, ahol meg van, de minden hatalmát elveszítette. Ezért aztán a régi baloldal, mivel a "közös ellenség" megszűnt, más kérdések mentén oszlott pártokra. Az új törésvonal az egyén és a közösség viszonya: a jobboldal inkább individualista, a baloldal inkább kollektivista. A mindenféle hatalmat, központi irányítást elvető, a kis önszerveződő közösségekben hívő anarchizmus a régi felosztásban baloldali volt, mert a királyok és a papok hatalmát is elvetette (sőt elsősorban azt vetette el). Aztán a tankönyvekben és így a köztudatban így is maradt meg - valójában azonban az új felosztás szerint, lévén szinte a végletekig individualista, jobboldali, sőt szélsőjobboldali eszmének lehetne besorolni. De nem tanácsos, mert mindenki ki fog röhögni, hogy milyen kis tudatlan vagy, ha azzal jössz, hogy az anarchizmus szélsőjobboldali irányzat.

Persze, nagyon kényelmes az az élet, amelyben nem kell gondolkodni, mert mindig van, aki megmondja, mi a következő lépés. Csak ehhez minek élni?