Ezentúl a fürdés is luxus lesz?

Vegyünk néhány dolgot sorjában.

Az ingyenesség nem lehetetlen, nem feltétlenül hibás, de kényes dolog. Azzal függ össze, ki miként értelmezi a szabadságot. Ha az "én szabadságom addig tart, amíg az a szomszéd korlátozását nem jelenti" mentalitás az általános, addig nincs baj. Ha azonban "a szabadságom addig tart, amíg akarom", jobbik esetben "... amíg megfizetem" mentalitás a meghatározó, akkor az ingyenesség rossz esetben katasztrófához vezet. Írországban - elfogadom - lehet jó vívmány az ivóvíz ingyenessége. Nálunk rossz vívmány lenne. Jobb az az elv, hogy mindennek ára van, mert valaki megdolgozott érte, becsüljük meg azzal, hogy megfizetjük. Ennyit az ingyenességről.

A "vízadóról". Egy pazarló és szakmailag megalapozatlan költségvetés maga után vonja a források megteremtésének követelményét. Nálunk már sok forrás bedugult. Egy bőséges még lenne, de azt az illetékesek nem szeretnék észrevenni. A fantázia erre tellett.

Azt tudnunk kell, vagy a költségvetést tesszük rendbe, vagy forrást szerzünk. Nincs más út. Az előbbi, úgy tűnik, nem cél. Az utóbbira pedig kevés lehetőség marad. Most ezt találták ki. Ennek semmi köze a "fürdés luxus lesz" gondolatához. ennek csak a pénzszerzéshez van köze. Ha majd más, könnyebbnek tűnő utat találnak, azt fogják elővenni. Függetlenül a racionalitástól, és függetlenül a társadalom véleményétől. Ennek oka pedig az a közismert tétel, hogy a társadalom - ha ügyesen teszik - szinte bármeddig összenyomható, csak megfelelő szelepeket kell elhelyezni a megfelelő helyekre. Ezt szokták néha eltéveszteni, aztán robbanás (forradalom, felkelés, terror...) a vége.