A Fidesz eddigi politizálása ízelítő volt abból, amit a Jobbik is csinálna. Nem kellene belőle tanulni?

A Fidesz az elmúlt másfél évben láthatóan kínosan igyekezett megfelelni a szélsőjobbos (vagy azzal diszkréten összekacsintó), Európa-szkeptikus, kelet felé forduló, magyar nacionalista romantikába révedő publikumának, és eljátszotta a mindenkinél okosabb, bizonyítani akaró hőst, akit folyton fejbe kólint az országot minduntalan kiszipolyozni, és béklyóban tartani kívánó nyugat. Szabadságharcot emleget, kipaterolja úgymond az IMF-et Magyarországról, és a gonosz nyugat helyett a "jóval barátibb" Kínával és Szaúd-Arábiával keresi a kapcsolatot, akik persze szintén nem veszik komolyan. Az IMF látóköréből kikerülve kihasználja a lehetőséget, és ámokfutásba kezd: felszámolja a demokratikus fékeket, átírja az alkotmányt, kőbe vési a saját kétesen szerzett dicsőségét, ellopja a lakosság nyugdíj megtakarításait, és a kétharmadra hivatkozva nap, mint nap pofon vágja a társadalmat az újabb képtelenebbnél képtelenebb ötleteléseivel.

Az eredmény: a forint soha nem tapasztalt mélypontokra zuhanása, az ország történelmi mélységű leminősítése, a beruházások visszaesése, a lakosság terheinek növekedése, és az ország nevetségessé, komolytalanná válása a nemzetközi színtéren. Az államcsődtől pusztán néhány hónap választ el minket, és ha addig nem születik megállapodás az IMF-fel, az ország sorsa megpecsételődik.

A Jobbik, amely a Fideszhez képest sokkal radikálisabb, öntörvényűbb, meggondolatlanabb, ugyanezt néhány hónap alatt vitte volna véghez. Az állam már korábban csődbe ment volna, földönfutóvá téve magyarok millióit. Nem veszitek észre, hogy az elmúlt másfél év, az orbáni kuruckodás csődje az egyben a Jobbik-féle keleti út kudarca is?