Magyarország miért olyan peches a miniszterelnökeivel, államfőivel?

A kellemetlen igazság az, hogy az ország nagy része éppen ilyen. Ez nem újdonság, évszázadok óta megy, hogy aki a gondolkodást, a tevékeny felelősségvállalást, a haladást, a változást sürgeti, azt kisemmizik, tönkreteszik, nevetségessé teszik, megölik, elzavarják, aki pedig azt mondja, hogy ez az egész pont úgy jó, ahogy van, nem kell tehetség, nem kell tisztesség, a saját szintjén mindenki oldja meg nyugodtan okosba, a többi meg majd lesz valahogy - azt éltetik, annak nem engedik el a kezét sosem.

Van Orbánnak egy nagyon kifejező nézése - a leplezetlenül cinikus kisstílű gazember arca, aki most hazudik neked valami hangzatosat, ugyanakkor szó szerint a képedbe röhög - hazudok, mert ahhoz szoktam hozzá, bár az igazat is mondhatnám, mert az unokáid jövőjét már úgyis régen elloptam, oszt jónapot. Ha van kép, amivel a magyar ember természete, világhoz való hozzáállása évszázados viszonylatban kifejezhető, akkor az ez:

[link]

Horthy, Kádár, Orbán kell az országnak. Ha épp nincs választás sem, akkor szeretjük, ha van, akkor pedig szeretjük és megválasztjuk - 50 évre.

"Csendeshangú dolgos jószándékú kormányfő nem jó a népnek."

Sajnos itt a válasz, nem sok köze van a pechhez.