Világbéke Mozgalom néven politikai pártot szeretnék alapítani. Lenne-e bárki, aki szívesen csatlakozna vagy akár részt venne az alapításban?

Az a baj, hogy a probléma nem a politikai pártokban keresendő. Mi vagyunk a probléma, magyarok, és a hozzáállásunk a politikához.

Három okot tudok felhozni:

1) A politikából szent és sérthetetlen vallási szektát alakítottunk ki, amelyben racionális érvek helyett hit alapján hozunk döntéseket.

2) Képtelenek vagyunk félretenni a pillanatnyi szükségleteinket, vágyainkat. Rövid távon gondolkozunk, azt is éncentrikusan, anélkül, hogy figyelembe vennénk a tetteink hosszú távú hatását. Pedig lehetne úgy is, hogy látnánk egy távoli célt, amelyhez apró lépéseket teszünk meg az egyes pártok kormányzási ciklusai során, mindezt abból a célból, hogy a közjót szolgálnánk egyéni érdekek helyett.

3) Elfelejtettük azt, hogy a választások során nem uralkodót választunk magunk felé, hanem szolgát. Valakiket, akik képviselik a magyar nép érdekeit, akik tevékenységükről elszámolással tartoznak a nép felé, és akik bármikor számonkérhetőek vagy lecserélhetőek, ha nem válik hasznára a magyar társadalomnak.

Elfelejtettük, hogy a politika közügy. Arról lenne szó, hogy kiállunk egymásért egy olyan cél érdekében, amely hosszú távon növeli mindannyiunk életszínvonalát. De ezt az egymásért kiállást mégis hogyan akarjuk összehozni, ha saját magyar embertársunkat gyűlöljük a nézetei miatt anélkül, hogy egy kis energiát fordítanánk abba, hogy megértsük az ő álláspontját? Igaz, ehhez empátia is kellene, de nekünk nem túl sok jutott belőle.

Vegyük például a Gyurcsánnyal való riogatást és a rá mutogatást. A második Gyurcsány-kormány 2006-tól 2009-ig volt az ország élén, majd a Bajnai-kormány egy éves kormányzása után, 2010-től a Fidesz vezeti az országot. Gyurcsány Ferenc azóta a politikai életben háttérszereplő lett. Nem tudom, feltűnt-e, hogy 2010 óta immáron eltelt 12 év folyamatos Fidesz-kormányzással. Az már a mi szűklátókörűségünk és lustaságunk, hogy fel sem vagyunk hajlandóak fogni azt, hogy az, hogy az életszínvonalunk a béka segge alatt van, az lehet, nem Gyurcsány miatt van. Az meg, hogy esetleg utánajárjunk, hogy mindez miért alakult ki...?!

Szóval azt gondolom, hogy mi magyarok elvagyunk a saját kis buborékunkban. Mint a tengerimalacok, félünk minden új helyzettől. Nem merünk előre lépni, mert bár talán az még elsülhet jól, nekünk a jól ismert állapot kell, még ha az rossz is - de azt legalább már tudjuk, hogy milyen. Nem akarunk semmit, a pillanatnyi jólétünkön túl nem érdekel semmi, céltalanok vagyunk. Minden rosszért mindenki mást okolunk, magunkat sosem. A stagnálás népe vagyunk, és azok is maradunk örökké.

Egy ilyen néppel mégis mit vársz?

"Ha a racionális gondolkodás csak a szenvedést és a szomorúságot hozza el a világ jelenlegi helyzete miatt, akkor inkább maradok naív és derűlátó :)"

De ezzel pont, hogy a hazugságpolitikát támogatod. Az igazság fáj, de ha valami fáj, az arra ösztönöz, hogy változtassunk úgy, hogy apró lépéseket tegyünk meg egy távlati cél elérése érdekében. Nem lehetséges, hogy pont ez a seggberúgás hiányzik?

Szia.

Ha még mindig aktuális a kérdésed, én szívesen csatlakoznék hozzád. Ha lehet akkor privátban beszéljük meg a többit.☺️