Mit foglal magába az, hogy valaki liberális?

A személyes szabadságjogok kiszélesítese mellett áll.

Ma ez sajnos kifordult és a mai liberális a kisebbségek imádója, az ő privilégiumaikert küzd.

A liberalizmus a valóságban nem egy ideológia, hanem egy ideológiai csoport. Alapvetően azt lehet mondani, hogy a liberalizmus minden formája a személyes szabadságot és a magántulajdon szentségét tartja a legfontosabb alapvető elveknek.

A liberális ideológiákat általában a balközép és a jobbközép közé szokták rakni a klasszikus bal-jobb skálán.

A legnépszerűbb liberális ideológiák az alábbiak:

-Balliberalizmus/szociálliberalizmus:alapvetően balközép ideológia, ahol az állam feladata a szabadpiac olyan mértékű szabályozása, hogy az megfelelően lássa el a társadalom igényeit. Az állami monopóliumok kerülendők, kivéve, ha a piac nem tud bizonyos feladatokat hatékonyan ellátni. A társadalmi kérdésekben a toleranciát, az elfogadást, és az elesettek, szegények megsegítését tartja fontosnak. Azt vallja, hogy az egyén érdekei alapvetően harmóniában állnak a közösség érdekeivel. Ilyen párt volt anno az SZDSZ, ma a Momentum, illetve a francia En Marche.

Neoliberalizmus: ez főképpen egy gazdasági irányvonal. A neoliberálisok célja a gazdaság minél nagyobb mértékű privatizációja, az állami monopóliumok illetve ellátórendszerek totális lebontása és ezek privatizációja. Az állam fő feladata a szabadpiac törvényeinek betartatása. A klasszikus liberalizmus modern alakja. Ilyen párt volt az angol Konzervatív Párt Thatcher idején, illetve a republikánusok Reagan idején. Ma tulajdonképpen szinte minden liberális párt többé-kevésbé átvette a neoliberális gazdaságpolitika részeit vagy egészét.

Konzervatív liberalizmus: nagyjából ugyanaz, mint a szociálliberalizmus, csupán konzervatív társadalompolitikával. Ilyen párt a mai angol Konzervatív Párt, a Republikánusok, illetve a német CDU/CSU, ilyen volt az első Fidesz-kormány is.

A helyzet nem könnyű, de (majdnem) reménytelen...

A liberalizmus jelentése az idők során rengeteget változott. Más a jelentése különböző helyeken is. Továbbá egyes politikusok szeretnek ezzel dobálózni (mellette és ellene) úgy, hogy az állításaiknak semmi köze a liberalizmushoz, de ők ezt hangsúlyozzák. Legnyilvánvalóbb példája ennek a mai magyar valóság. Állítólag illiberális nemzet vagyunk (lettünk). Ehhez képest barátaink a legliberálisabb nemzetek. Meg olyanok, akik nem tekintik magukat liberálisnak. Egyik felük utálja is őket, másik felük meg nem.

Talán az állam szerepe szempontjából érdemes leginkább vizsgálni a kérdést. Egy állam lehet az egyik végletben központi irányítású, mindenben a döntést magának fenntartó, a teljes gazdaság működését felügyelete alátartozónak tekintő. Ebből a fajtából is lehet többféle. A másik véglet, amikor az állam semmiféle irányítást nem vállal, mindent a gazdaság szereplői döntenek el, az állam maximum néha megpróbál közvetítő lenni (általában sikertelnül). Ezt az utóbbi változatot szokták liberálisnak tartani, újabb, szélsőséges formáját neoliberalizmusnak.

Teljesen nyilvánvaló, hogy minden szélsőség rossz, mert csak egy szempontot hajlandó figyelembe venni. A hatékony, és a társadalom túlnyomó többségének jó (a maradéknak se rossz) megoldás az, ha az állam időnként és bizonyos területeken dönt, meghatároz, irányít. Ugyanakkor más területeken közvetít, mégpedig úgy, hogy jó döntést kényszerítsen ki. Az állam legfőbb feladta, hogy mindent lásson, ezért képeslegyen minden szempontot figyelembe venni. Ha kiengedi valaminek az áttekintését a kezéből, abban lokális érdekek fognak érvényesülni. Ha mindenben akar dönteni, akkor viszont semmiféle lokális érdek nem érvényesül.

Az angolok Thacher idejében ultraliberálisok voltak, eleinte jól is ment, majd egyre jobban szétzüllöttek, végül sok lázadás után megbuktak, azóta a liberalizmusuk szélsőségessége sokat enyhült. Nálunk a 32 évvel ezelőtti rendszerváltás után a liberalizmus durvakommunistagyűlöletben és harácsolásban nyilvánult meg, azóta szitokszónak számít. A kezdetben liberálisnak induló mai kormány ezért váltott, ma ők a legnagyobb gyűlölködők e téren. Miközben számos vezetőjük éppen a legjobban gyűlölt liberális, Soros pénzén tanulta ki a politikát (is).

Az igazi és jó liberalizmus az, amely mértéktartóan és főleg folyamatosan vizsgálja, aktuálisan miben kell az államnak döntenie, és mit kell meghagynia a gazdaság szereplői számára. A jó liberalizmus hagyja az egyéni érvényesülést (szabadságot), de nem tűri a túlhatalmat, mert az mindig mások rovására érvényesül, ezáltal gyűlölködés szít, ami sok pénzbe kerül. Most például nálunk a liberalizmus legcsekélyebb mértékének is az ellenkezője valósul meg, ezért kezdetben (a normalitás helyreállítása érdekében) feltehetően erősebben központi irányítás kell (az állam mindig nagyobb lehetőséggel rendelkezik, kérdés jóra vagy rosszra használja), majd a normalizálás előrehaladtával nagyobb önállóságot kell adnia a helyi kezdeményezéseknek (gazdaságnak). Ezt szokás úgy mondani, egyre liberálisabbá kell válnia. De ez most széthúzást eredményezne. Ebből is látszik, hogy nem időben állandó fogalomról van szó.

7

Thatcher mint ultraliberális? A Vaslédy?

Támogatja a melegházasságot, a nemváltó műtéteket, és a muszlimok beengedését."

Rengeteg ilyen buta, 1 bitest hozott létre orbán.

Fogadnk mernék hogy orbán előtt nem is ismerted a szót.