Ha a magyarok nem szeretik a piacgazdaságot és a kapitalizmust, akkor miért kellett a rendszerváltás?

Miért mit ad ma az állam?

A magyarok nem az állami szerepvállalást kedvelik,mert akkor támogatnák a magas szociális hálót.

Ők a feudalizmust,korrupt,csaló,tolvaj rendszert szeretik,és ebben hisznek.

Meg abban,hogy az állam adóztasson meg mindenkit,és abból a kiváltságosok élhessék világukat.

Tehát más pénzén törvényesen élősködni.

Lásd CSOK,családi adókedvezmény.

Mert a szocializmus magában hordozza a “mindenki egyenlő” és a “nekem ez jár” felkiáltásokat. Mégis mi egyebet kívánna valaki, aki végzettség híján igencsak elvérezne a versenyszférában? Te nem találod nagyszerűnek, hogy a 8 diplomás rákkutató MTA prof piacgazdaságilag ugyanannyit ér, mint a gyárban a piros és zöld gombokat elválasztó segédmunkás asszisztens?

Hát ezért! A kapitalizmusban nem elegendő megszületni, tanulni kell, dolgozni, s mindezt úgy, hogy nem neked teremtik elő a munkádat, neked kell azért megküzdeni akár úgy, hogy a kötelező minimumnál többet kell dolgozz, vagy fel kell mutass az egy szem végzettségeden kívül egyéb skilleket, pl nyelvtudás, posztgrad képzés, külföldi munkatapasztalat stb stb. Az aktív dolgozóink már végzettség hiányában nem illenek bele ebbe a képbe, de sokan hiszik (zömmel a szocializmus szülöttei), hogy egyetlenegy papírral végighaknizhatják az életüket, aztán csodálkoznak, hogyha a főnökűk egy fiatal, pár éve diplomázott valaki, akinek talán mèg a tojáshéj is ott van a hátsóján.

Gondolj bele, ha valódi kapitalizmus lenne, mi mindentől fosztanák meg azokat az embereket, akik olyan korban nevelkedtek, amikor “minden ingyen volt” (elég szomorú, hogy valaki ezt hiszi egyébként, mert semmi nincs ingyen, maximum nem te fizetsz érte). Kapásból az egészségügytől: megszűnne az, hogy fizetsz havi 7ezer (!) forintot és máris jár az ingyen töméstől kezdve, az inzulin kezelésen keresztül (ez a tb-nek több százezer forintjába kerül havonta, míg a cukorbeteg legjobb esetben is pár ezer forintot fizet - a csomagolásért - és akkor is egyetlenegy ember egyetlenegy népbetegségéről beszéltünk) minden. A végén még kiderülne, hogy mindenkinek a saját egészségérôl kell gondoskodnia, nem az állam feladata istápolni, ha valaki jó dolgában 200 kilósra hízik és emiatt mindenféle gyógyszeres terápiára szorul.

Megszűnne az ingyen oktatás. Nem lehetne egyetemre csak úgy érettségivel bekerülni, a kevés igazán tehetséges diákot leszámítva az mehetne továbbtanulni, aki ki is fizeti.

Megszűnnének a nyugdíjasoknak adott kedvezmények. Ingyen utazás? Mégis miért? Egyáltalán nyugdíj? Miért nem gondoskodott az illető saját magáról aktív éveiben? Miért kéne az államnak őt eltartania? A nyugdíj eredetileg sem egy - most már - 30 éves nyaraltatásról szólt, hanem arról, hogyha valakinek nincs elég megtakarítása, akkor kapjon egy jelképes összeget kb az èletben maradásért, egyébként meg legyen olyan szociális hálója, akik segítik. Véleményem szerint, ha valaki a nyugdíjba vonulás pillanatában nem rendelkezik egy fillér megtakarítással sem és még a gyerekeivel sem tartja a kapcsolatot, az nem állambácsi hibája, hanem ő rontotta el elég csúnyán és bután évtizedeken keresztül. Ne az adófizető gondja legyen.

Ugyanez egyébként a CSOK is. Nagy ház annak jár, akinek van rá pénze. Ha valaki önerőből nem tudna előteremteni évek alatt egy házravalót, azon a CSOK sem segít. Ezzel is elhitetjük az emberekkel, hogy elég a világra hozni néhány gyermeket és tessék: nagy ház, nagy autó. Hogy nem tudod ezeket fenntartani? Hogy már az alapot kiásni is neked kell, mert nincs 20ezer forintod sem, hogy megfizess érte egy cigányt ÉS addig te a családoddal legyél/tanulj/pénzt termelj? Hogy a CSOK nem elegendő álmaid házára, ezért félkész állapotban kell beköltözz, majd éveken keresztül arról szóljanak a hétvégéid, hogy itt egy kis festés, ott egy kis burkolás?

Bocs, a kis regényért és elnézést, ha vkit megbántottam, én sajnos így látom a helyzetet és a legszörnyűbb, hogy nem csak azt, aki a szocializmusban nevelkedett, hanem pl ezzel a CSOKkal az én korosztályommal akarják elhitetni, hogy jár az neked, még ha te nem is teszel meg mindent érte. A szocializmus kiskorúakat nevelt, olyan embereket, akik nem tudnak öngondoskodni, akik nem tudnak hosszú távon gondolkodni. A szocializmus elhitette az emberekkel, hogy a te problémád valójában mindenkié és nem neked kell megoldani, hanem az államnak. És voltak emberek, akik ezt nemhogy elhitték, de a mai napig ebben élnek...

A rendszerváltás abban az időszakban nemcsak nálunk, hanem más országokban is megtörtént hullámszerűen, így mi sem maradhattunk ki belőle. Inkább úgy közelíteném ezt meg, hogy nem így kellett volna alakulnia, ahogyan alakult, és nem ilyen megközelítéssel...

Szerintem azért sem szeretik a piacgazdaságot, mert akkor pont, hogy nem lehetne "a zavarosban halászni"... Másrészt pedig nálunk megfigyelhető: ha valami beindulna (pl.: egy külföldi minta alapján már bejáratott dolog), az nálunk egy hibrid valamivé fog rövid időn belül átalakulni, ami vagy életképes lesz rövid távon - ami nem valószínű -, vagy katyvaszosan fog működni, így később egy elhalt kísérletezés marad.

Piacgazdaság van és kapitalizmus. De az egész világon ennek sok változata megtalálható. Miért hiszed azt, hogy csakis úgy lehet működtetni ahogyan velünk próbálták megtenni?

Évekig a svéd meg norvég rendszer volt a nagy példa, ahol hatalmasak voltak az adók és rendkívül széles az állam beavatkozása, gondoskodása az állampolgárai felett - így biztosítottak mindenkinek magas szintű oktatást, ellátásokat, biztonságot. Ez egy jó példa volt.

Ezzel szemben velünk azt csinálták meg, ami a legrosszabb: a rendszerváltáskor azonnal eladtak mindent az állami tulajdonból amit lehetett és éppen az a lehetősége szűnt meg az államnak, hogy megvédje az állampolgárait. A pénz, a vagyon eltűnt, de a lepusztult ország megmaradt. Úgy kellett volna magas fejlettségű állami struktúrát elérni, hogy nem voltak hozzá bevételek. Hiszen az emberek keveset kerestek, a cégek vagy bezártak és egyáltalán nem adóztak mert pont azért vásárolta fel őket a nyugati tulajdonos, hogy megszerezze a piacukat és ide hozhassa a saját termékét, vagy keveset adóztak, hiszen az anyavállalatokhoz ment ki a bevétel java. A bankok még a devizaválság alatt is nagy bevételekhez jutottak nálunk, mert itt el tudták venni az emberek pénzét, a negatívumot azzal mutatták ki, hogy kint, más országban hatalmas veszteségük volt és összesítették. Itt beszedték azt a pénzt amivel a gazdag nyugatiaknál fedezni tudták a veszteségeiket.

A rendszerváltás után 1 millió ember veszítette el a munkáját. Mégis mi szeretni való van ebben?

A piacgazdaság az esélyegyenlőséget jelentené, hogy a magyar vállalkozó ha ügyes és dolgozik akkor éppen úgy boldogulhat mint egy osztrák ezen a piacon. Ehelyett a külföldi termékek árasztották el a magyar piacot, olyan mezőgazdasági termékek amiket a saját országukban magas támogatásokkal és fejlett gépparkkal tudtak termelni - így persze hogy nem volt versenyképes a magyar termékkel. Emiatt a mezőgazdaság sem tudott úgy fejlődni ahogyan kellett volna.

Nem a piacgazdaságot és a kapitalizmust nem szeretik a magyar emberek, hanem azt a fajta megvalósulást amivel őket kifosztották, kihasználták, miközben a mese ment ezerrel, hogy "te is nyithatsz cukrászdát Bécsben". Tudott nyitni? Még itthon sem.

Az államnak igenis fontos szerepe van a kapitalizmusban is. Az állam testesíti meg azon kisemberek csoportjainak akaratát és erejét, akik egyénenként nem rendelkeznek elegendő tőkével, gazdasági erővel a maguk érdekeinek megvédésére. Az államnak éppen úgy kell legyen tulajdona mint más cégeknek, mert itt az összes állampolgár a részvényes. Lehet jól és rosszul is vezetni egy céget - éppen így egy államot is. Az állami cégeknek viszont nem kell nyereségesnek lenniük, a részvényeseik hasznát nem az osztalék kifizetése jelenti, hanem hogy nem kell a "termékért" magasabb árat fizetni mint amennyibe az előállítás kerül. Vagyis a rezsiért, pl. vízért, villanyért, közlekedésért, postai szolgáltatásért stb. a bekerülés költséget és a fenntartás, fejlesztés költségét kell csak zsebből fizetni, nem a cégtulajdonosok hasznával együtt.

Ahol az állam a dolgát jól végzi, szabályoz és az emberek érdekében biztosítja az alapvető szolgáltatásokat, ott a piacgazdaság, a kapitalizmus nincs is ellenére az embereknek.

'A rendszerváltás után 1 millió ember veszítette el a munkáját. Mégis mi szeretni való van ebben?'

Azt is nézzük, miféle munkák voltak ezek döntően... jobbára tingli-tangli melók.