Az 1956-os forradalom tulajdonképpen mi volt? Az iskolában hősies dologként emlékeztünk, ellenben egy ismerősöm akkor a pártvezetésben volt, és elég kiábrándítóan beszélt róla, hogy egy csapat suhanc lázongott.

"ellenben egy ismerősöm akkor a pártvezetésben volt, és elég kiábrándítóan beszélt róla, hogy egy csapat suhanc lázongott"

Mert ELLENE lázongtak, ŐT és a társait akarták elkergetni, persze hogy kiábrándítóan beszélt róla. Gondolom azt sem emlegette fel, hogy az a pártvezetés - benne ő is - elárulta a saját hazáját, saját népét amikor ellenük az oroszokat hívták be. Hogy utána az a pártvezetés és benne ő is, rengeteg embert kivégeztetett, börtönbe záratott és évtizedeken keresztül egy egész országot tartottak elnyomásban.

Gondolom azt sem jegyezte meg, hogy téged, csak mert kérdezni mernél az akkor történtekről, már ezért megfigyelnének és nem engednének külföldre, esetleg tanulni sem, mert rendszeridegen, felforgató, reakciós elemmé válnál tőle.

Ha pontos és pártatlan képet szeretnél kapni, ne az iskolára hallgass, mert az mindig az aktuális politikai üzenetet közvetíti. 1848-ról is úgy tanulunk, mintha valami felemelő nagy forradalom lett volna, Kossuthtal az élen, pedig Kossuth egy utolsó patkány politikus volt, a forradalom meg egy röhej.

1956 nem forradalom volt, hanem felkelés, és ha még pontosabb akarok lenni, összeomlás. A Rákosi-rendszer szétesett, és mindenki a maga új rendszerét akarta a helyére tenni. Nem volt semmilyen ideológiai vagy más egyetértés a különböző felkelő csoportok között, csak annyi, hogy Rákosi az oroszokkal együtt húzzon a fenébe. Hanem az egyik csoport maga is kommunista volt (Nagy Imre is), a másik köztársaságpárti, a harmadik királyságot akart, a negyedik nyilas... még szerencse, hogy jöttek az oroszok, különben egymást lőtték volna. Amire egyébként volt is példa, hiszen például a Dudás-féle csoport ellen maga a kormány indított támadást, s a Corvin-közieknek is úgy kellett kiegyezniük Maléter Pálékkal, hogy ne egymást lőjék már az utca két oldaláról.

Javaslom, keresd David Irving Felkelés című könyvét. Ő egy angol történész, akit természetesen orrba-szájba fikáznak, mert belekötött a holokauszt szent legendájába, és innentől kezdve "nem szakszerű". Hogyne. Ez a könyve nagyon különleges dokumentum, ugyanis 1982-ben írta, amikor még a szemtanúk nagy része élt és élénken emlékezett mindenre, továbbá nyugati kutatóként szóba álltak vele keleten és nyugaton is. Egyaránt kutatott az amerikai Kongresszusi Könyvtárban és interjúvolt emigránsokat, illetve Magyarországra is elutazott, és személyesen beszélt a felkelés leverőivel, az akkor még javában uralkodó MSZMP-s kommunistákkal. Nagyon szépen és pártatlanul helyre teszi mindkét 1956-értelmezést: nem volt ez sem naaagy hősies népfelkelés, de nem volt közönséges huligánlázadás sem.

Mindennek két oldala van, és ami annak idején Mezőékkel a Népköztársaság téren történt, valóban nem kerül be a magyar történelem legdicsőbb lapjai közé.

Ugyanakkor a forradalom olyan szempontból kivételes volt, hogy a világ egyik legnagyobb haderejével és a rettegett ÁVH-val szálltak szembe egyetemista és munkás fiatalok.

Beszűkült látókörű ismerősöd van, pont a lényeget nem említette. Gondolj bele. Diktatúra volt, egypártrendszer. Tőlünk nyugatabbra fejlettebb demokrata országok, mi meg itt szenvedtünk az oroszok keze alatt.

Ha tüntetni akartál vagy bajod volt a rendszerrel, jött a fekete autó. Ha több volt neked, besúgtak és elvették. Rossz gazdaságba vitték az országot. Nem volt szabad sajtó, propaganda mindenütt.

Kb egy Észak-Korea Light volt, ez aztán jó dolog.

"Most akkor mi az igazság?"

Olyan nem nagyon van, csak egyéni nézőpontok. Aki 56 előtt elnyomott volt, államosították korábbi földjeit, üzletét például, vagy hasonló, az nyilván a forradalom mellett fog kiállni. De mondjuk annak a kiskatonának a rokonsága, akit fellógattak és brutális módon kivégeztek, nem fognak annyira lelkesedni a forradalomért.

Az a baj, hogy ezek szép eszmeként indulnak, de kihozzák a legszörnyűségesebb emberi brutalitást sokakból, sőt talán a többségből.

Amikor egy országon belül a polgárok gyilkolják egymást a hatalom megszerzéséért akkor az polgárháború.

Ha egy külső fél beavatkozik az intervenció.

Az meg hogy ki hogyan fényezi a dolgot és keresi a saját igazságát politika.