Hogy lehetséges az, hogy 1945-90 között erősen fennmaradt a vallásosság Magyarországon?

1949-ben az emberek 100%-a vallotta magát vallásosnak.

2001-ben 75%.

2011-ben 55%.

De amúgy nem cseszegették nagyon a vallásgyakorlókat, főleg Kádár idején, legalábbis a kulákokhoz képest.

Nézd, én öreg vagyok és egyáltalán nem vagyok hívő. Nincs semmi az anyagi dolgokon túl.

Mégsem gondolom azt, hogy a vallás csak mese, s nem kellene fennmaradnia. Nekem mi kapaszkodóm van? A kukacokban reménykedjem, hogy gyorsan megesznek?

A vallás kapaszkodót ad, útmutató az élet elviseléséhez, jobbá tételéhez. Mindegyikre igaz ez, nem csak a keresztényre. Csak nem ismerjük, vagy rosszul ismerjük, szándékos félremagyarázásokkal.

A vallás üldözése a XX. században csak a zsidókra terjedt ki a század első felében, de akkor sem a hitük volt a fő támadási felület.

A világháború után a vallásgyakorlás erősen korlátozott volt. Akkor lett a Mikulásból télapó, tűntek el a naptárból az egyházi ünnepek, került ki az iskolákból a hitoktatás. De szabad volt templomba menni akkor is.

Megszűntek az apácazárdák stb.

Szóval volt vallásellenesség, de nem a teljes kizárással.

Kádár idejében szabadon válaszhatóként lehetett az iskolai oktatás keretében hittant tanulni, csak nem a rendes tanítási órákon, s bizonyítvány sem készült róla.

A párttagok nem mehettek templomba. Visszakerült a naptárba a húsvét, pünkösd és a karácsony.

Az iskolában volt Mikulásünnepség (Én 64-ben voltam elsős, akkor már biztosan volt.)

A televízióban volt egyházi műsor, igaz rossz idősávban, amatőr szerkesztésben, de volt.

"Falun élek. Az itteni 40 év felettiek kinézik azt, aki nem volt bérmálkozó és már lassan 2019-et írunk."

Én is falun élek és a kutyát nem érdekli, hogy valaki bérmálkozott-e.