Lehetne úgy irányítani az országot, hogy mindenkinek jó legyen?

Szerintem màr eleve ott rossz a gondolatmenet hogy “irányítani” kell egy országot. Igazából a néptől függ hogy milyen egy ország, a kormánya pedig csak ennek a “tünete”.

Említette valaki Svájcot, én ott élek már több mint 10 éve ezért jól látom a különbséget. A legszembetűnőbb nekem ahogy az emberek egymással viselkednek. Még akit utálnak azzal is civillizáltan, az alapvető tiszteletet megadva beszélgetnek. A tisztelet mindenkinek kijár csak azért mert ember. Otthon pl egy fideszes és egy ellenzéki nem tud 5 percnél tovább normális hangnemben beszélni.

A másik nekem nagyon szembetűnő dolog az az önállóság amire már nagyon kiskortól nevelnek. Pl a kisgyerekek oviba 4 éves kortól egyedül sétálnak el, rendőr tanítja be őket hogyan kell átkelni az úton stb. Háziban szülőnek segíteni kifejezetten tilos! Magyarországon meg az az alap. A pályaválasztás is a gyerek dolga, kérhet segítséget, tanácsot a suliban de a szülőknek ehhez nincs köze. Mo-n meg a szülőnek alá kell írnia a felvételit is 18 alatt. Nagyon sok gyerek 14 évesen munkába áll (heti 3-4 nap + tanul mellette, ez egy gyakorlat de fizetést is kap). Az önkormányzatnál az ügyeimet rendszeresen 14-15 éves suhancok intézik de teljesen komolyan véve és persze mindig van tapasztalt dolgozó akitől kérdezhetnek.

Ez utána az élet minden területére kiterjed. Pl a betegbiztosítás olyan hogy egy szép nagy éves önrészig neked kell állnod az összes egészségügyi ellátást és csak fölötte kezd a biztosító fizetni, és annak is 10%-át te fizeted mindig. Ettől mindenki érzi hogy az egészség saját felelősség különben annak súlyos pénzbeli ára van. Nem véletlenül mindenki fut/úszik/síel/hegyet mászik/edz stb. Az edzőterem is tele van 70-80 éves mamákkal/papákkal.

És persze ott van a közvetlen demokrácia ami sehol máshol a világban nincs de szerintem a fentiek miatt sehol máshol a világban nem is működne. Évente többször népszavaznak mindenféle témában és mindenki komolyan veszi és informálódik is mindkét oldalról a témában különben nem szavaz. És elég felelősségteljesen tudnak szavazni: pl súlyos tv/rádio adót akartak eltörölni (évi kb 150 ezer ft!), nem törölték el. Évi 2000 frank alapjövedelemre nemmel szavaztak.

Ebből nekem az a következtetésem hogy a legtöbb országban, elsősorban ott ahol van “vezér” (elnök, miniszterelnök, diktátor stb) a nép valójában gyerekszerepben van beragadva. Várják hogy majd a nagy apuci vezető megold mindent, maguk meg nem vállalják a felelősséget semmiért. (...mert a zorbán...)

Svájcban nincs elnök, az emberek nem is tudják ki az elnökük. Egy 7 fős testület felel meg az elnöki posztnak akik az ellenzéket is reprezentálják tehát nem alakulhat ki olyan mint Magyarországon hogy 66%-al már a maguk képére alakítgathatják a szabályokat.

A 7 fő közül egyet kiválasztanak “elnöknek” amit rendszeresen cserélnek, de csak azért hogy ne zavarják össze a többi országot, semmivel sincs több joga mint a többi 6-nak, csak reprezentál.

Szerintem Svájc közelíti meg a legjobban azt az országot amiben “mindenkinek jó”, ami persze sose lesz 100% mert az emberek különbözőek.

Ilyenkor jön mindig a rosszmájú megjegyzés hogy persze mert gazdagok. Ez egyrészt nem igaz (az átlagember hiába keres egymillát havonta, alig jön ki belőle), másrészt az ország gazdagsága az emberek viselkedésének következménye, nem fordítva. Magyarországnak sokkal több értéke van (nagyobb földterület, erőforrások, művelhető földterület, sok ember) de egyszerűen elherdálják.

Afrikában is csodálatos mennyi minden van, erőforrások, biodiverzitás stb. Egyszerűen azért vannak a béka segge alatt mert nem tudják megszervezni magukat. A korrupció a legnagyobb ellensége egy ország jólétének ill gazdagságának. (és ez megint nem a politikusokra igaz, alulról kell jönni a korrupcióellenességnek. Pl amikor számla nélkül szereltet meg valaki valamit otthon vagy ad pénzt az orvosnak, a havernak adja a melót, nem a rátermett szakembernek stb)

Ami kicsiben oké az nagyban is az lesz.