A Numerus Clausus már az első zsidótörvény volt vagy az csak ez után jött?

A Numerus Clausus ha úgy tetszik a 0. zsidótörvény. Ez még "csak" az egyetemekre való beiratkozást korlátozta. Az első zsidótörvény 1938-ban jött, ez az értelmiségi pályán dolgozó zsidók számát korlátozta 20%-ban. A második zsidótörvény 1939-es, ez 6%-ban maximalizálta a zsidók arányát a szellemi foglalkozásokban, valamint megtiltotta zsidók alkalmazását állami közigazgatási és igazságügyi szerveknél és középiskolákban. A harmadik zsidótörvény 1941-es, ez már a házasságot és a nemi kapcsolatokat tiltotta zsidó és nem zsidó emberek között.

A törvények létrehozásakor különböző módon definiálták a zsidókat. A Numerus Clausus nem vonatkozott visszamenőlegesen az egyetemistákra, valamint nem érvényesült az 1919 előtt keresztény hitre tértekre, illetve az első világháborúban résztvevőkre sem, zsidónak pedig az izraelita vallásúakat tekintették. Az első zsidótörvény alól mentesültek az első világháborúban és az ellenforradalomban különböző érdemeket és kitüntetéseket szerzett zsidók, a hősi halottak özvegyei és gyermekei, az 1919 augusztusa előtt kitértek, valamint ezek gyermekei, amennyiben nem tértek vissza a zsidó vallásra. A második zsidótörvény szerint zsidónak minősült, aki önmaga, legalább egy szülője vagy legalább két nagyszülője az izraelita felekezet tagja volt a törvény hatálybalépésekor vagy az előtt. A harmadik zsidótörvény már mindenkit zsidónak minősített, akinek két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.

Elég korán, a húszas évek elején megszületett ez a törvény és csak közvetve volt zsidóellenes.

A helyzet az volt, hogy csak tíz, vagy az alatti százalék volt hazánkban a zsidó nemzetiség létszáma, de az egyetemeken legalább a fele hallgató zsidó volt. Csupán a többi nemzetiségnek biztosítottak volna hozzáférési lehetőséget, de ez kérdéses hozzáállás, mert miért nézze valaki a származást, az egyetemeken legyen az esze, értelme szerint a felvétele a hallgatóknak.

Hasonlóak a többi kvóták, a nők aránya a politikában, a négerek, cigányok felemelésére tett erőszakos kísérletek, vagy a felső vezetésben, a menedzserek között.

Van viszont negatív jelenség, ami indokoltságot jelezhet, például volt a Kádár rendszerben a TV műsorán a 'humoristák klubja', ahol mindegyik humorista zsidó volt. Voltak közöttük legendásan jók, de azonnal felmerült a gyanú, hogy kigolyózták maguk közül a nem zsidókat és ez adott némi fanyarságot a viccek közepette.

Nagyon vitatott kérdés ez, különösen abban a helyzetben, amikor teljesítettem a felvételi szintet, de helyhiány miatt nem vettek fel az egyetemre, csupán főiskolára járhattam és ez meghatározta későbbi sorsomat.

Nem helyeslem a zsidó törvényeket, egyáltalán azt, hogy különbséget tesznek az állampolgárok között, de az sokakban felmerül, nem tudom, ez mennyire igaz, hogy maguk a zsidók tesznek különbséget, egymást pártolva és a legjobb állásokhoz saját hit-testvéreiket juttatva protekcióznak, lényegében mások rovására.

„Ily körülmények közt nem tagadhatom, hogy abban a propozicióban, amelyet előterjesztek, tendáltatik az is, hogy a zsidóság ne vegyen részt ilyen túlnyomó számban az intellektuális pályákon. Igenis én azt óhajtom és egészen világosan megmondom, hogy ugy a magyar nemzetnek, mint a Magyarországon élő zsidóságnak is eklatáns érdeke az, hogy a főiskolákon a zsidóság arányszáma alászálljon. Nagyon szükségesnek tartom ezt a társadalmi béke, az egyetem nyugodt működése érdekében és főkép azért, hogy az országban újból a magyarság szelleme jusson vezető szerephez.”

Ez a numerus clausust beterjesztő képviselőnek (Bernolák Nándor) a törvényről szóló parlamenti vitában hangzott el a szájából. Tehát a numerus clausus zsidótörvény volt, pont.