Milyen politikai rendszerben szeretnél élni, hogyha tehetnéd?

# 3, 4, 5 - a posztkommunista fogalomzavar tipikus tünetei.

"Olyan demokráciát szeretnék, amiben mindenki azt akarja, amit én", vagy "Diktatúrát szeretnék, de csak ha én lehetek a diktátor (vagy hozzám nagyon hasonló ember)."

Magyarra fordítva: szeretném ha egyedül én és a hozzám hasonlóan gondolkodók sajátíthatnák ki az országot, annak legcsékelyebb kockázata nélkül, hogy az enyémtől eltérő véleményűek valaha többségbe kerüljenek, vagy többségbe kerülésük esetén hatalomra juthassanak.

A fogalomzavaros posztkommunista demokráciát szeretne demokrácia nélkül. Amit áhít: fából vaskarika.

Sajnos az ilyen véleményeken látható, mit tett Magyarországgal a XX. század, a maga váltakozó diktatúráival, és hogyan termelte ki előbb a demokraták nélküli demokráciát, majd hogyan fejlődött az tovább autokratikus tartalmú formális demokráciává (és hogyan áhítják építői, kiszolgálói a diktatúra további kiteljesedését).

Egyszerűen döbbenetes, megtestesült orwelli látomás... :-(

Vidéki kisváros vagy nagy falu, mész az utcán.

-Itt egy ilyen nevű ABC, ott egy olyan nevű ABC, itt egy cukrászda, ott egy kocsma, multiknak semmi nyoma, aki vállalkozni akar, az tud és lesz is rá kereslet

-Az élet laza, a bolt és a kocsma ablakából ordít a zene, az utcán gyerekek nevetgélnek, miközben vízipisztollyal lövik egymást, egy udvarban 3 fiatal pálinkázgat, nevetgél, miközben Wartburg-ot szerel, az udvaron egy rádióból ordít a zene

-egy kisebb utcában ukrán árusok ülnek leterített plédeken, különféle szerszámokat, autó-alkatrészeket és elektronikus eszközöket árulva. Privyet! Privyet! ordítják időnként egy arra haladó járókelőnek.

-Az utcák ezen kívül csendesek, de korántsem az elvándorlás vagy a depresszió miatt, a falu egyik nagy része éppen a földjeit műveli, másik része a közeli tejüzemben és húsüzemben keresi a kenyerét

-40.000 Ft a minimálbér, de 40 Ft egy kiló kenyér

-A határok szorosan zárva, a közbiztonság kiváló. A gyerekek agyrohasztó animék helyett Dr. Bubó és Mézga Aladár kalandjait követik nyomon a TV-ben

-A falun átrobog egy Volánbusz, természetesen Ikarus. A buszból ordít a zene, a sofőr visszapillantójáról különféle díszes csecsebecsék lógnak le

De nem kerülöm meg a kérdező alapkérdését sem:

Én a mai északi államokban lévő képviseleti elvű, szolidáris, szociálisan is érzékeny klasszikus demokratikus jogállamban szeretnék élni, akár alkotmányos, parlamentáris monarchia, akár köztársaság formájában.

Fontos számomra:

1. Legyen liberális demokrácia, de a szónak csupán a klasszikus értelmében: biztosítsa minden egyén legteljesebb szabadságjogait, ameddig azok nem sértik mások jogait (jog alatt nem szubjektív ízlést értek, hanem jogot).

2. Mégse legyen vadliberális, vadkapitalista, egymáson átgázoló, önző, törtető egyének rablógazdasága.

3. Helyesem az "etikus nyereség" maximalizálását. Senki ne gazdagodhasson meg egyetlen szerencsés üzleten csillagászati mértékben, csak szépen, egyenletesen, kitartó munkával, huzamosan jó teljesítménnyel. A maximális nyereség legyen 130%, a fennmaradó összeg a szociális hálót erősítse, illetve "tulajdonosa" dönthessen róla akár, hogy mire adományozza: egészségügy, oktatás, kultúra, infrastruktúra, városfejlesztés, stb.

Egy társadalom, egy nemzet valódi egységét és összetartását az egyének közti őszinte szolidaritás adja, nem az üres mellveregetés, szájtépés, gyakran gyűlölködő, kirekesztő tartalmatlan pofázás. Az igazi patriotizmus és "nemzeti együttműködés" a szolidaritásra épül.

4. Arányos politikai képviselet, amely a választási rendszerben legfennebb annyi torzítást jelnthet, ami a stabil kormánytöbbséghez szükséges (de nem teljhatalomhoz, diktatorikus leigázáshoz).

5. Normális érvényességi küszöbű, demokratikus népszavazás, akár az alkotmányt érintő kérdésekben is. Sőt: minden alkotmánymódosítást csak érvényes és eredményes népszavazással szentesítve lehessen végrehajtani. Egy demokráciában minden hatalom a népé.

6. Független igazságszolgáltatás, ügyészség, sajtó, erős szakmai érdekvédelmi szervezetek, a vezető bírákat a bírák, a legfőbb ügyészt az ügyészek, stb. válasszák meg, ne legyenek politikai kinevezések, teljes meritokrácia a szakterületeken belül!

7. Egyetemi autonómia, szabad kutatás, politikai befolyás nélküli nemzeti Akadémia!

8. Erős jogállam, a fékek és ellensúlyok jól működő rendszerével, amelyben a többség uralkodik, de minden kisebbség alapvető jogai, esélyegyenlősége, biztonsága, emberi méltósága, polgári egyenjogúsága biztosítva van. A demokrácia, ha jogállami alapokon áll, nem a többség terrorja a kisebbség fölött, hanem csak a többség uralma, vezetése, a kisebbség jogainak tiszteletben tartása mellett.

9. Erős alkotmányos rend, erős Alkotmánybírósággal, amely bármilyen visszaéléssel szemben korlátozás nélkül szabadon vizsgálódhat vagy eljárást indíthat. Az alkotmánybírákat paritásos alapon jelöljék maguk az alkotmányjogászok és a politikum (nem a kormány, hanem a parlament, a parlamenti pártok erőviszonyai szerinti arányban).

10. Az állam élén álljon szimbolikus erejű monarcha (király) vagy közvetlenül választott köztársasági elnök. Az államfőt semmiképpen ne a parlament válassza!

Egy ilyen, szolidáris, szabad, mégsem vadliberális, egymásra figyelő, egymást tiszteletben tartó, egymással szolidáris, a nacionalista megosztás helyett a valós nemzeti összetartozást, a nemzet egységét, az állampolgárok testvéri összetartozását és egyenjogúságát hirdető demokratikus jogállamban nagyon szívesen élnék!

Ja, és persze:

1. Többkulcsos adó, a családokat segítő adókedvezményekkel.

2. Külön luxusadó egy vagyoni szint fölött.

3. Semmilyen adókedvezmény ne vonatkozzon bizonyos vagyoni szint fölött élőkre: egy rezsicsökkentés ne a privát úszómedencék fűtését szolgálja, hanem az átlagember boldogulását. Inkább Mari néni takarítson meg 1000 helyett 2000 forintot évente, minthogy Mészáros Lőrinc 1 millió helyett 2 milliót. A felső tízezer szintjén nem dől össze a világ ha magángép helyett csak helikopterre, öt különböző autó helyett csak négyre telik, de aki százezer forintból kell harmincezret odaadjon, annak nagyon nem mindegy!

A többkulcsos adóval első körben - a magyar társadalomsajátosságait figyelembe véve - nem a középosztály kategóriáját sújtanám, ők maradnának az eddigi adókulccsal, csak a legfelső 20% adózna többet, a legalsó 20% pedig arányosan kevesebbet (háromkulcsos adó, nem ötkulcsos).

4. A képviselők nem szavazhatnak saját tiszteletdíjukról, azt a mindenkori átlagbérhez viszonyítva, egyszeri alkalommal határoznám meg, sarkalatos törvényben rögzítve: ha nő az átlagbér, az ő fizetésük is emelkedik, ha csökken az átlagkereset, ők is rosszabbul élnek, automatikusan.

# 18-as, ezek elég különböző példák, de tény, hogy a jelenlegi helyzetünkben bármelyik jobb lenne (valóban, még a lengyel is).

Én azért az amerikait annyira nem szorgalmaznám, számomra az a vadliberális, vadkapitalista rendszer. Fizetős egészségügy, kötelező biztosítás nélkül, nulla állami szociális háló, szabad fegyverviselés, halálbüntetés, az alig szabályozott kapitalizmus miatt ma már nemcsak az igaz, hogy a felső 10% birtokolja a vagyon 90%, de ezen belül is kialakult egy ugyanilyen krőzus réteg, a felső 1% a vagyon 99% birtokolja, ugyanis. Hatalmas egyenlőtlenségek a különböző régiók (tagállamok és megyék) között, szociális rétegek között, gettók, szinte fékezhetetlen drogproblémák, egyenlőtlen közbiztonság, egyre nyíló szociális olló, hatalmas társadalmi szakadékok, minimális társadalmi szolidaritás.

A demokrácia és a szabadságjogok tekintetében valóban mintaállam, de a társadalmi berendezkedés, szociális és egészségügyi rendszer és a szolidaritás tekintetében zéró szerintem. Ez persze csak az én véleményem, de én nem élnék egy ennyire érzéketlen, farkastörvények mentén szerveződő, egoista társadalomban.