A magyaroknak miért ilyen a gondolkodása a munkát illetően?

Mert a kommunizmusban nőttek fel.

Ott előnybe helyezték a mennyiséget a minőséggel szemben.

Hát jobb lenne ha helyettem hárman dolgoznának...mivel én nem akarok, van elég bajom és egyéb elfoglaltságom. Helyettem dolgozzanak én pedig élvezem a gyümölcsét. Ha az egyik beteg lesz, marad még kettő.

Amúgy így kéne...kasztrendszer. Az elit része lennék a páriák meg csak dolgozzanak. Majd én irányítok. Mennél te is a szénbányába ne félj.

Elmosolyodtam a leírt tényeken. Mert a szocializmusra emlékeztet, akkor kötelező volt mindenkinek állást adni. De ez szintén nem azt jelentette hogy hasznára is lett volna a társadalomnak az akinek állása volt. Ezt úgy nevezték hogy kapun belüli munkanélküliség.

Viszont a szocializmusnak ezt a fejetlenségét kompenzálták azzal hogy "munka" után otthon a háztájiban vagy maszekolva elkezdődött a jólétért folytatott igazi munka.

De napjainkban mint ha az emberek életszínvonala megérezné azt hogy "munka" után, vagyis a munkahelyen elvesztegetett (vagy inkább elcseszett) idő után az emberek nem tesznek a saját jólétükért semmit, vagyis ma már nincs maszekolás vagy háztáji.

Amúgy az államnak azért előnyös ha mindenki "dolgozik" mert akkor adót és járulékokat fizet. De ez nem garancia arra hogy a társadalom számára hasznosat is végez. Sőt ma is az van mint a Kádár rendszerben hogy az emberek igyekeznek olyan állást találni ahol "nem kell dolgozni". Például nem szalagmunkáért tolonganak hanem diplomás állásokért. És például lenézett alja munka a mekiben dolgozni, hisz ott tényleg dolgozni kell.

"Nincs olyan munka, aminek semmilyen haszna nincs! Egy fejlesztő mérnök hiába talál ki szuper dolgot, ha nincs olyan, aki azt meg is valósítja. Vagy nincs aki, az munkahelyét kitakarítja. Nem lehet mindenki fejlesztő mérnök."

De, pl. amely alig fizet.

Az oktatásnak is inkább arra kellene irányulnia hogy olyan információkkal lássa el a diákokat aminek birtokában minél többen képesek lennének megélni otthon a sajátjukban valamilyen formában. Mert a 70-es években is az volt az akkori jólét alapja hogy sok volt a háztáji és a maszek tevékenység.

Az hogy mindenkinek legyen munkahelye egy marhaság. Attól még nem biztos hogy nyugati jólét lesz, amint tapasztalhattuk is.

Persze az adózásnak is olyannak kellene lenni hogy megérje otthon maradni és a valódi jólétért dolgozni.

Egy gazdag ország csak gazdag polgárokból képzelhető el. Keresztapa módszerekkel nem fog jólét lenni, tehát úgy hogy a tőke vagy az államé mint az átkosban volt, vagy milliárdosoké, a többi meg közönséges szolga. Ez Indiában sem működik hogy van néhány trilliárdos maharadzsa a többi aki dolgozik meg patkányok közt alszik a fészerben.

A szocializmusban sem működött az hogy mindenki nincstelen munkás lett. Az elvtársak ezért szorgalmazták a 70-es években a háztájit és a maszekolást. Hogy legyen mit enni, legyen életszínvonal. Téeszcsében történő munka színlelésből nem jött volna el az ország virágkora. Ahogy ma sem jött el munkahely teremtésekből. Ezért menekülnek külföldre.