A feministák miért akarják hogy több nő legyen a kormányban?

Ezzel az egésszel nekem az a problémám, hogy marxista mintára a tőkés elnyomó burzsoák helyébe rakták "a férfiakat", az elnyomott proletárok helyébe "a nőket".

Ez abszurdum, az emberiséget ilyen törésvonal mentén meghasítani önmagában őrültség, mikor ezek nem társadalmi osztályok, nem identitáscsoportok, hanem nemek, basszus! Az emberiség alapegységei! Nincs mögöttük egységes vagyoni, identitásbeli, vagy bármilyen meghatározó helyzet.

És egyébként mint minden izmusnak, a feminizmusnak is megvannak a maguk bolsevikjai, forradalmi szélsőségesei, akik legszívesebben guillotine-nal vágnának rendet eszméjük nevében. Velük van a gond.

Antipatikus nekem ez az egész "neveljük állami erővel a népet" baloldali mentalitás, a terelgetés, az társadalommérnöki hozzáállás. Ez már számtalanszor vezetett átnevelőtáborokhoz, és közben semmi jót nem hozott. Persze a radikális feminizmus ezt kicsiben képviseli, de a struktúra ugyanaz. Megy az lövészárkok megásása a nemek között, plusz a statisztikaharc.

A statisztikákból maximum az derül ki, hogy kölcsönösen vannak diszkriminatív tendenciák, hol egyik, hol másik nem kárára, előnyére.

Nem a nőket kell emancipálni, az már megtörtént, hanem a női nemiséget. Azon területeket kellene jobban megbecsülni és megfizetni, amelyet többségében nők választanak, amelyek az ő képességeiknek, érdeklődésüknek jobban megfelelnek. Mivel a piaci szemlélet, a versenymánia, a vállalati szellem a férfiaknak kedvez, de nem valamiféle nagy összeesküvés miatt.

Az antidiszkriminációs törvényeket pedig be kell tartatni szigorúan, de mindkét fél előnyére. Ez humanizmus, nem feminizmus kérdése.

A női kvótát pedig határozottan ellenzem, ez egy kőkemény társadalommérnöki behatolás a közösségek működésébe, ami csak ellentéteket szülne. Szemlélettágítás, kommunikáció, szerves, hosszú lefutású és finom átmenet kell. Nem törvények erejével működő bolsevik "új típusú ember kitermelése" és osztályok helyett most nemekre szabott NAGY kollektivista igazságkísérlet. Az egyén nem tűnhet el a kollektíva (általánosítás) "férfiakra" és "nőkre" történő lebontásában.

# 92, igen, vannak problémák még ezen a fronton, ezt el kell ismerni. De én úgy gondolom, hogy a generációk váltakozásával ez szervesen javul. Én huszonéves vagyok, és a saját, valamint a nálam fiatalabb generációban már egy más szemléletet tartok dominánsnak. Nagyon gyakoriak a vegyes baráti csoportok, az élet frontján mindenhol koedukált állapotok uralkodnak a fiatalabbak között. Ez szerintem a jövőben állami beavatkozás nélkül is javítani fogja a helyzetet.

Persze tény az, hogy vannak, akik frusztrációikat vetítik ki a másik nemre, csalódásaikból ideológiát gyártanak, ez ellen nem igazán lehet tenni.

Egyébként én faluból származom, és ottani tapasztalataim alapján, valamint történelmi ismereteimből merítve azt mondanám, nem a nők elnyomásáról van szó, hanem egy hagyományos szerep- és munkamegosztásról. A férfi a fronton, a munkahelyen teljesít, a nő a ház, a családi élet vezetője, mindkettőjüknek teher és felelősség van a vállán, csak máshogy. Az én dédapám például nem mehetett el a barátaival meginni egy fröccsöt, ha dédanyám nem adott rá pénzt, mivel a családi kassza a nő kezelésében állt, és a kiadások az ő döntésein múltak. Szerepmegosztásról van szó.

A gond az, hogy a társadalom átalakulását, és a nők bekerülését a munkaerőpiacra a szemlélet még egyenlőre nem követte. De ez idő kérdése. Azt is gondnak tartom, mint már említettem, hogy a nők által (kényszer nélkül) gyakrabban választott szakmák nincsenek megbecsülve és honorálva rendesen.

Viszont az is megjegyzendő, hogy a hagyományos szerepfelosztás továbbélése sokszor a férfikat sodorja hátrányba, hosszabb ideig kell dolgozniuk, a gyermekelhelyezési pereken sosem ők nyerik, illetve nagyobb eséllyel válnak hajléktalanná. Ezek a hagyományos férfi feladatokból és szerepből eredő következmények.

No és persze a biológiai, valamint pszichés különbségeket sem szabad elmismásolni, amik a szakmaválasztástól a kockázatvállalásig meghatározóak. Nem igen örültem volna, ha az egyenlőség szellemében nagyanyámnak is szétrázta volna a traktor a méhét a Rákosi-rendszerben, mert akkor meg sem születek.

# 94, nem mondtam, hogy új keletű, de elsősorban a magánjellegű társaságokról, személyes szféráról beszéltem. A hagyományos nemi szerepek jóval gyengébbek mint régebben, az fiatalabb fejekben. Ez még vidéken is tapasztalható.

Az elvált apáknak minimális az esélyük a per megnyeréséhez, némi túlzással az anyának szinte kemény alkoholistának vagy drogfüggőnek, esetleg skizofrénnek kell lennie hozzá. Egyenlő viszonyok között szinte automatikusan az anyához kerül a gyerek.

Mégis az a helyzet, hogy a hajléktalanok körülbelül 77% férfi. A magyar társadalomban pedig a fő cél még mindig a saját lakás, ház vásárlása, építése, és sokan verik magukat adósságba eközben, amit gyakrabban a férfi szív meg.

Azért "Kádár leányainak", és a Rákosi-korszak traktorista nőinek, a "munkásnő"-kultusznak, a gyári szoptatóknak az eltagadására egyszerűen nem lehet mit írni.

"Azért "Kádár leányainak", és a Rákosi-korszak traktorista nőinek, a "munkásnő"-kultusznak, a gyári szoptatóknak az eltagadására egyszerűen nem lehet mit írni."

Elfelejted, hogy a II. világháború utáni években óriási férfihiány volt. Hála istennek, ez már rég nincs így.