Mit mondanak neked Marschalkó Lajos sorai?

Békekötésre

Magyar, a fejed büszkén ne emeld,

Mindenki azt kap, amit érdemelt.

S az én népemnek ilyen béke kellett,

Szolgaként ülni hideg kuckó mellett,

Álmodni kolbászt, zsíros szalonát

Sült galambot s egy hosszú koron át

Lesni, míg másnak jobban megy sorsa,

Úr asztaláról neki hull-e morzsa?

Másnak, lám, van inni és enni,

De neki nem kell semmit se tenni.

Magyar, a fejed büszkén ne emeld,

Mindenki azt kap, amit érdemelt.

Én emlékszem és jaj de fáj az emlék,

A szívem tőle soha sem pihen még:

Ha Erdélyt dulták vad, idegen fattyuk,

Legyintett rá, hogy úgyis "visszakapjuk",

S ha szív üvöltött: Felvidék! Szabadság!

Mosolygott csak: "hisz úgyis visszaadják"

Minket Isten fog tenyerére venni

Hogy ne kelljen majd semmit se tenni.

---

Magyar, a fejed büszkén ne emeld,

Mindenki azt kap, amit érdemelt.

Burána tört rá messzi Voronyezsnél,

De átokvert faj fel soha sem eszmél.

Halál ha rázta ezt a vesztett népet,

Parsztja mondta: majd megvéd a német.

S szibirján szél bár kastályán barangolt

Grófja, ura várta mind az angolt.

Velünk a sors, hejh, ujjat húzni nem mer,

S ejh, hátha tenné: "az orosz is ember"

---

Magyar, a fejed büszkén ne emeld,

Mindenki azt kap, amit érdemelt.

---

Mert ment, marsolt a megbőszült világ,

Német és angol mind küldte a fiát,

Tenger mélyére, vagy égbe gépmadáron

Haljon. éljen míg teljesül az álom,

Vizen vagy földön, hullámon szelen

Ő ordíthassa majd, hogy: -- "Győzelem"!

Csak magyar mondta: nincs hazám a Donnál

S mit védjek már a kárpáti vadonnál?

Magyar, a fejed büszkén ne emeld,

Mindenki azt kap, amit érdemelt.

Az én népemnek ilyen béke kellett.

Magyar, a sírást jól kiérdemelted.

A korbácsot, a gyatra szolgasorsot,

S a csonkaságod rokkantan ha hordod

A győztes, aki állta harcát tettel

Ha rád tekint csak azt mosolygja: "vedd el

A sorsod, hogy még századok láthassák

Ez a békét, mert megszolgált igazság"

Magyar, a fejed büszkén ne emeld,

Mindenki azt kap, amit érdemelt.