A magyar jobb vagy baloldali nemzet? Ne (csak) a mai politikai helyzetet nézzük

A nemzet jó 1000 éves, ez a jobb-al felosztás meg tán 200 sincs.

Amúgy se volt soha semmilyen emberi közösség egységes semmiben, ebben sem, most sem.

Hogy a politikában is van-e értelme ennek a bal-jobb oldali besorolásnak, erősen kétséges, nemcsak Magyarországon.

Igazából mindig is jobboldali, konzervatív beállítottságú volt hagyományosan a magyar társadalom.

A legelső, szabadon tartott választáson, 1945-ben is a jobbközép konzervatív irányvonal győzött, szinte minden mást mellőző, egyöntetű támogatással alakított kormányt. Majdnem 2 millió 700 ezer szavazattal. Az utána következő második tényező, a szocdemek már csak 800 ezerrel szerepeltek.

[link]

Ezt '47-ben még a Polgári Demokrata Párt betiltásával, a "fasisztáknak és reakciósoknak" önkényesen megjelölt százezernyi szavazópolgár választójogának indokolatlan megvonásával, rengeteg szavazat utólagosan(!) általuk érvénytelennek nyilvánításával és bezúzásával (mind jobboldali, kisgazda és polgári kötődésű volt), a szociáldemokraták lassú beolvasztásával, valamint a kiterjedt kékcédulás csalással is alig-alig tudták csak ellensúlyozni.

Kényszerűen tartott szünet után, 1990-ben, a második ezt követő, újbóli szabadon tartott választáson, negyvenöt évvel(!) később ismét ez mutatkozott meg, az MDF győzelmében. Antall József apja maga is az FKgP-ben politizált, ő maga ezt a családi örökséget vitte tovább. A rendszerváltás szellemi köre, így Antall József maga is a két világháború közötti Magyarországon a keresztény-szociális jelzővel illetett, jobbközép, konzervatív politikai felfogást hozta el 1990-ben.

1994-ben az emberek elhitték, hogy a Kádár-párt visszaszavazásával a gulyáskommunizmus is visszaszavazható az életükbe, így Horn alakíthatott kormányt.

De 1998-ban ismét jobbközép kormányzás alakult. És ami érdekes fordulat a jelenkor magyarországi választások történelmében, 2002-ben ez a kormány úgy bukott, hogy több szavazatot kapott, mint az ellenzék, tehát a folytatásra való feljogosításban köszönt le, mivel a választások után megkötött koalíció okán az MSZP-SZDSZ alakíthatta meg a következő kormányt.

Aztán a Medgyessy-kormány 2004-ben válságba került, majd az önmaga ellen indított bizalmatlansági szavazáson elbukva a kormányfő leköszönt, helyét pedig Gyurcsány Ferenc vette át a fennmaradó két évre.

2006-ra már minden előrejelzés azt mutatta, hogy az MSZP-SZDSZ bukni fog a közeledő országgyűlési választásokon. Miképpen Gyurcsány beszélt erről a választások után megtartott összegző beszédében:

"Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először a 100 emberből a Szonda szerint csak 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron, gyerekek! Egy évvel később nyertünk."

A választási kampányban végül az ő személyes jelenlétével, a saját, szimpátiakeltő, meggyőző erejével, illetve, mint ő fogalmazott, "trükkök százaival" sikerült győzelmet kovácsolnia az MSZP-SZDSZ számára. A 2006-os választási győzelem egyértelműen Gyurcsány személyes meggyőzőerején múlott.

Ezután a korábban tagadott gázáremelések, villanyáremelések, adóemelések, és mások tervezete felszínre került - amelyeknek teljes ellentettjére építette fel a kampányt, és ő maga is tudta, hogy nem valósan (bővebben lásd az erről összeállított Best of Gyurcsányt):

"Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt."

Ezért indultak meg országos méretű tiltakozások, és ez okozta azt, hogy 2006-ban, közvetlenül az országgyűlési választások után megtartott önkormányzati választások után a Fidesz mindenhol többségbe került az országban. 2006-ban már kormányváltó hangulat volt, és egy előrehozott választás ezzel a várható eredménnyel zárult volna, de nem történt meg. 2009-ben koalíciós szakítás történt meg az SZDSZ-szel, amely után kisebbségi kormányzás állt fel. Vagyis az MSZP úgy kormányzott, hogy nem élvezett többséget az országgyűlésben. Ekkor ütközött ki, hogy valójában sosem sikerült _igazi_ többségi támogatást megnyernie a társadalomban.

Végül 2010-ben ismét hatalmas többséggel jobboldali, kormányzás állt fel. És ez maradt így 2014-re, majd pedig most 2018-ban is. Mivel nincs kormányváltó hangulat, és a magyar társadalom politikai akaratát tükrözi a kormányzás (2006 óta nem volt olyan közvéleménykutatás, amin a Fidesz-KDNP-t második helyre sorolta volna bármelyik hónapban, bármelyik ilyen kutatást elvégző intézet az által végzett felmérésben), a társadalom és a kormányzás halmaza egymással fedésben van.

Tehát, ha végigtekintjük, az a kép alakul ki, hogy a magyar társadalom mindig hagyományosan és széles rétegben jobboldali szemléletű volt, megmutatkozott mind az első, mind az egy nemzedékkel későbbi, második szabadon tartott választások eredményein, és azon is, hogy a harmadik kormányalakítás ment végbe egymást követően a 2010-ben ismét nagy többséggel megszavazott politikai irányvonallal - valamint abból, hogy amikor ez más-más okból nem valósult meg, ott sem egyértelmű baloldali siker volt, csak látszólagos, ami később saját kormányzásukban problémát is jelentett a koalíciós partnerrel való szakítás után.