A magyar politika történelmet írt? Számítottatok erre?

Hosszú évek óta először egy politikus betartott egy nem éppen marginális ígéretet. Vona Gábor lemondott. 2014-ben 19 évesen rájuk szavaztam. Erőteljesen szélsőjobboldali voltam. Volt is rá okom. Környezetemben hangsúlyosan jelen voltak a cigányok. Például általános iskolámban 5-ödik osztálytól lefelé mindenki roma volt anno.

2014-ben végeztem a gimnáziummal is, kiszakadtam a környezetemből, és elkezdtem máshogyan látni a dolgokat.

Rájöttem, hogy szélsőséges nacionalizmusom gyáva menekülés volt. Ahelyett, hogy a cigányokkal szemben férfiasan és határozottan kiálltam volna, elcseszett eszmékbe és gyűlölködésbe menekültem. A probléma tényleges megoldása helyett ez csak tovább süllyeszti az embert. Ez a fő problémája hazánknak. Tisztességes, férfias, bátor kiállás helyett fülünket és farkunkat behúzva aljasul hőbörgünk egy safe zónában, ami kiváló melegágya mindenféle nem európai iránynak.

Már '15-ben kiábrándultam, és nem szerettem a Jobbikot. Ugyan tetszett az enyhülésük, de ezt csak béna lappangó nacionalizmusnak tartottam. Viszont most, hogy tisztelt Vona Gábor Úr lemondott, minden eddigi tette és beszéde hitelessé vált. Na, Ő egy gerinces politikus. Talán az egyetlen hazánkban! Lemondása egy szükséges rossz lépés volt. Áldozatával ugyan is a magyar népet szolgálta, és példájával, útmutatásával létrejöhet egy olyan ellenzéki erő, ami végre leválthatja a Fideszt, országunk igazi ellenségét!