Hogy gondolják egyes emberek azt Közép-Euróban, hogy beérkező migráció nélkül fenntarthatóak ezek az országok? Brutálisan alacsony termékenységi ráta, és magas kivándorlás.

2011-ben volt a legalacsonyabb a termékenységi mutató 1,23, 2016-ra ez 1,49-re nőtt. Tehát öt év Fidesz kormányzással lehetett 0,26-tal növelni a kormányzati intézkedésekkel. A társadalom önfenntartásához 2,1-es termékenységi arányszám kell. Ami, ha feltételezzük, hogy a Fidesz kormány újabb és újabb ösztönzőket kíván életbe léptetni a gyermekvállalási kedv növeléséhez, akkor kb 12 év Fidesz kormányzással elérhető. Ehhez nem betelepíteni kell, hanem az itt élő embereket kell ösztönözni gyermekvállalásra.

De amivel nem foglalkozik a Fidesz, a megfogant gyermekeknél, akiket abortálni kívánnak lehetne rendszereket kidolgozni, hogy megszülessenek. Pénztámogatás, lakástámogatás stb, olyan megvizsgált esetekben, ahol például 18. életévét betöltötte a nő, meg tudja nevezni az apát.

2016-ban 30.000 abortusz volt, ezt talán le lehetne csökkenteni 10.000-re, ami évente 20.000 plusz gyerek születését jelenthetné.

[link]

A migránsokról pedig annyit, hogy nyugat Európában nem tudnak velük mit kezdeni, kb 10 %-uk dolgozik, a többi segélyből van el, kriminalizálódik.

A migrációnak pedig célirányosan lehet értelme, de tekintettel arra, hogy az EU-n belül szabad a mozgás, lehetetlen idebetonozni azt, aki bejött, rául egy robogóra, vagy biciklire és néhány óra alatt Ausztriában van. Szóval lehetne mérnököknek, orvosoknak kvótát nyitni, vagy építőipari szakmunkásoknak, de mondjuk valamilyen nyomkövető rendszert kellene kidolgozni hozzá, hogy ne hagyhassák el az országot.

Amúgy, ha nagyon muszlim migránsokat szeretnél, azokat is kb valami lánccal kikötve tudnád csak Magyarországon tartani, vagy nyomkövető rendszerrel, esetleg egy üzembe bezárva, rabságban tartva, mert különben elmennének nyugatra.

Tehát a megoldás, a termékenységi mutató 2,1-re állítása különböző gyermekvállalást ösztönző intézkedésekkel. És pillanatnyilag van egy olyan kormány, amely ezt sikerrel teszi, tehát ennek időarányosan 12 évre van szüksége rá, azaz plusz három parlamenti ciklusra.

Esetleg népszavazást lehetne kezdeményezni, hogy a következő választáson ne négy évre, hanem 12 évre válasszunk kormányt, hogy garantáltan legyen ideje a kormánynak (ha feltételezzük, hogy megnyeri a következő választást) a 2,1-es termékenységi mutatóhoz szükséges intézkedések kidolgozására, bevezetésére és sikeres alkalmazására.

"De amivel nem foglalkozik a Fidesz, a megfogant gyermekeknél, akiket abortálni kívánnak lehetne rendszereket kidolgozni, hogy megszülessenek. Pénztámogatás, lakástámogatás stb, olyan megvizsgált esetekben, ahol például 18. életévét betöltötte a nő, meg tudja nevezni az apát."

Hogyne, így is van, aki a segélyre szül tömegével, gondolj bele, mi lenne, ha még lakást is kapnának... Ami inkább kellene:

- kis- és középvállalkozások fejlesztése (normális országban ők viszik a hátukon a gazdaságot, nem a külföldi multi, ami kiviszi a hasznot),

- bölcsődék, óvodák számának bővítése,

- oktatásra annyi pénzt fordítani, amennyit csak lehet, mert most még elmehet valaki nyolc általánossal postásnak vagy érettségivel sofőrnek, de húsz év múlva ezekre nem lesz szükség, képzett emberek kellenek,

- több energiát fektetni a leendő adófizetők létrehozására, mert a "szaporítsunk mindenkit" elvnek az az egyetlen eredménye, hogy minden leendő mérnökre jut tíz leendő munkanélküli.

"az 1,4 gyereknek a 0,4 tized része az melyik része? egy fél darab gyerek vagy mi?"

Ez azt jelenti hogy minden harmadik ember csinál utódot csak.

Vannak kutatások hogy a nép fenntartásához 2.5 nek kell lennie a népesedési rátának 2 alatt már hanyatlóban van 1.8 alatt pedig már visszafordíthatatlan

A 11-es eléggé leegyszerusitette. Ez nem lineárisan működik.

[link]

Nekem az a véleményem, hogy a nyugati típusú, fejlett társadalmak fogyása valójában természetes folyamat: egyszerűen túlságosan költséges az utódlás. Általános tendenciának tűnik, hogy minden szülő legalább olyan, vagy jobb életszínvonalat akar a gyerekének, mint amilyenben ő maga van.

Ezzel viszonylag jól le is fedhetőek a különbségek: a legszegényebb és leggazdagabb rétegek - legalábbis számomra úgy tűnik - az átlagnál több gyermeket vállalnak, egész egyszerűen azért, mert az utódlás relatíve, hangsúlyozom, relatíve kevésbé költséges számukra. A szegény rétegek esetén azért, mert kis befektetéssel elérhető a szülők életszínvonala, a gazdagok esetén pedig bőségesen rendelkezésre állnak az erőforrások. Nagyjából a legalsó és a legfelső jövedelmi tizedekről beszélünk. A kettő között azonban van még 8 tized, ami tippre a társadalom 70-80%-át takarja: számukra megterhelő az utódlás.

Nagy általánosságban harminc éves kora körül jut el egy X generációs arra a pontra, amikor felmerülhet a gyermekvállalás: eddigre sikerül megfelelő egzisztenciát és párkapcsolatot kiépíteni, nagyjából ekkorra sikerül elérni a referenciának számító életszínvonalat - ha egyáltalán beszélhetünk párkapcsolatról, mert az is lehet, hogy akármi miatt is, de nem sikerült felépíteni egy jól működő kapcsolatot. (Véleményem szerint ebben nagy szerepe van annak is, hogy sokan kivárna a házassággal, és inkább élettársi kapcsolatok jönnek létre és szűnnek meg, nem pedig rossz házasságban élnek az emberek - de lehet erről vitatkozni)

Mindennek van egy áldásos hatása: hosszú távon egyenlőbbé válik az erőforrások eloszlása, és kiegyenlítődnek az esélyek is, hiszen a társadalom lassú fogyásával ugyanannak a gazdaságnak kevesebb embert kell eltartania. Ez már csak azért sem probléma, mert egy-egy ember termelékenysége is drámaian nő, vagyis egy ember mára több munkát tud elvégezni, mint korábban. (Gondoljunk csak bele: japánban van teljesen automatizált karosszéria-gyár, amit néhány operátor felügyel csak. Ők lényegében több száz ember munkáját végzik)

A feladat tehát szerintem nem a szaporodás (Szaporodjatok és sokasodjatok - mondá az úr. De ne úgy, mint a nyulak! - tette hozzá), hanem a volumen-alapú növekedésre épülő szociális hálók átalakítása. Ezért is volt felelőtlen döntés a magánnyugdíjpénztári rendszer bedarálásam hiszen így maradt továbbra is a felosztó-kirovó rendszer, ami megint az ész nélküli szaporodást igényli.

Szumma szummárum: én kifejeztten örülök annak, ha az emberi társadalom pár száz évig inkább fogyatkozik, mintsem növekszik.