1938-ban, az első bécsi döntéskor mekkora életszuínvonalbeli és gazdasági fejlettségbeli különbség volt Magyarország és Csehszlovákia között?

Nehéz megmondani, mert Csehország pl a régi Monarchia egyik leggazdagabb területe volt, fejlett iparral, Szlovákia meg kb a legcsóróbb és nagyon semmi nem volt ott néhány bányán kívül, ilyen ukrán meg boszniai szinten voltak.

Magyarország olyan közepes fejlettségűnek számított. A könnyűipar, feldolgozó ipar az ország közepén helyezkedett el és arra voltak ráállva hogy a külső területek (Erdély, Horvátország, Felvidék, Délvidék) nyersanyagait feldolgozzák. Trianon után ezek mind becsődöltek, de regionálisan akkor is fejlettebbek voltunk mint az akkori Szlovákia. Itt sok forrást találsz:

[link]

5# Amúgy is feladták volna, nagyon nem voltak egy súlycsoportban. Kb annyi esélyük volt a németek ellen mint nekünk egyedül a Szovjetunió ellen. Egyébként Magyarország egyedül is tönkreverte a csehszlovákokat nem sokkal korábban:

[link]

"tudhatnád hogy azért adták fel az országukat mivel az akkori britt miniszterelnök Chamberlain megegyezett Hitlerrer a szudéta vidék elcsatolásáról."

- Ha Csehszlovákia képes lett volna magát megvédeni, eleve nem szorult volna egy másik állam patronálására, és nem annak döntésétől függött volna a sorsa.

Ezt a világ 7. legerősebb hadserege állítást egy csehországi túra idegenvezetőjétől hallottad?

"A tankjaik is viszonylag jobbak voltak a skoda tankokat a németek is előszeretettel használták aztán"

- A németek minden más (francia, szovjet) eredetű harckocsit is használatba vettek, ahol az nagy mennyiségben és sértetlenül került a birtokukba. Minden harckocsi számít, Csehszlovákia bekebelezése után a teljes géppark érintetlen állapotban jutott a tulajdonukba. Lengyelország ellen pont jól tudták használni, saját gyártási számukat bővítve ezzel a készlettel.

A britek éppen ezért süllyesztették el Mers-el-Kebirnél 1940-ben a francia hadihajójat, hogy ne vegyék át saját hadrendjükbe a németek.

A konkrét kérdésre pedig, Romsics Ignác történészprofesszor több oldalról körüljárta Magyarország és a Közép-Kelet-Európában lévő más államok összehasonlítását, kimásolom ezt:

"1938-ban 14 európai ország motorizációs mutatójának átlaga 5,7 volt, miközben Magyarországé csak 0,5. Ezer főre hazánkban ekkor két személygépkocsi jutott, miközben Csehszlovákiában már öt, az észak-európai országokban húsz-harminc, s a legfejlettebb nyugat-európai államokban több mint negyven.

[...] A magyar mezőgazdaság relatív fejlettségi szintjét jól mutatja az egy hektárra eső termelési érték indexe. A délkelet-európai országokban ez az 1930-as évek közepén 17 és 19 között mozgott, Lengyelországban 18, Magyarországon 21, Franciaországban 26, Csehszlovákiában 31, Németországban 44, Dániában 57, Hollandiában 91 (a legmagasabb) volt. Fontos azonban tudni, hogy ehhez nagyban hozzájárult a Monarchia egységesen kialakult gazdaságának szétdarabolása, melynek következtében az ország malomipara a megcsonkított területeihez képest háromszoros kapacitással rendelkezett.

Az általános fejlettségi szintet jelzi az egy főre jutó bruttó nemzeti termék (GNP) értékének alakulása. Ez 1925-ben már megközelítette, 1929-ben pedig már jelentősen felül is múlta az 1913. évit. 1913-ban az egy főre jutó GNP az európai átlag 69%-át, 1929-ben pedig a 74%-át tette ki. Az 1930-as évek első felében – alapvetően a világgazdasági válság következtében – csökkent a növekedés üteme. Az egy főre eső nemzeti jövedelem 1938-ban csak 6%-kal múlta felül az 1929-est, s ezzel az akkori Európa átlagának csupán 67%-át érte el. Ez az érték az angliainak 38, a németországinak 40, a franciaországinak 48, az ausztriainak 70, a csehszlovákiainak 82, a lengyelországinak 121, a portugáliainak 128, és a romániainak 131%-át jelentette. A bruttó hazai össztermék (GDP) alakulását vizsgáló számítás hasonló eredményre jutott. Eszerint 1913-hoz képest 1938-ra nem 44, hanem 48%-kal, egy főre számítva pedig nem 21, hanem 26%-kal nőtt a nemzeti jövedelem. Ez azt jelentette, hogy 1938-ban az egy főre jutó magyarországi GDP az USA-ban mértnek 43%-át, a legfejlettebb 12 európai ország átlagának pedig 57%-át érte el. 1913-ban ugyanezek a viszonyszámok 39, illetve 60%-ot tettek ki. Vagyis miközben a válság által nagyon sújtott Egyesült Államokhoz képest 4%-kal javult a pozíciónk, a nyugati- és észak-európai fejlett országokhoz képest 3%-kal romlott. Ennek alapján az mondhatjuk, hogy a magyar gazdaság a nehéz indulási körülmények ellenére megőrizte a Balkán-országok és a cseh-morva területek közötti – történelmileg kialakult –, átmenetet képező, félperifériás szintjét. Nem ugrott ki, de nem is esett vissza; fejlődése az átlagos európai tempónak felelt meg, illetve attól csak minimális mértékben maradt el.

[...]

A közegészségügy feltűnően nagyot fejlődött. Megkétszereződött az orvosok száma, felépült 100 új kórház, és ezzel a kórházi ágyak száma is megduplázódott. 1913-ban százezer lakosra 31, 1921-ben 56, 1938-ban pedig 117 orvos jutott. Ez Európa élvonalába emelte az országot. Hasonló arányban nőtt a tízezer főre eső kórházi ágyak száma: 1920-ban 33, 1938-ban 54. Ennek köszönhető, hogy a háború előtt népbetegségnek számító tüdőbaj arányát a halált okozó betegségeken belül 20%-ról sikerült 13%-ra leszorítani, s hogy a csecsemőhalandóság is jelentősen mérséklődött.

[...]

Az 1930-as évek végén majdnem annyi – mintegy 20%-kal kevesebb – középiskolás tanult a 9 milliós országban, mint 1917-18-ban a 18 milliósban. A középiskolát végzettek aránya így az 1920-as, 2,6%-ról 1938-ra közel 6%-ra emelkedett. Számokban kifejezve pedig, míg 1920-ban 284 ezer volt a diplomások és érettségizettek száma, addig 1941-ben már 429 ezer. A németországi aránynál ez valamivel alacsonyabb, a franciaországinál viszont magasabb volt.

A leglátványosabb fejlődés a népoktatásban mutatkozott. 1921-ben törvény erősítette meg a négy osztályos elemi népiskolát. Az 1926-ban elfogadott népiskolai törvény három és félezer új tanterem és feleannyi tanítói lakás megépítését írta elő, mindez 1930-ra meg is valósult. Ezzel az egy tanteremre jutó tanulók száma 60-ról 40-re csökkent. Az új vidéki iskoláknak nagy szerepük volt az analfabetizmus felszámolásában. A hat éven felüli lakosságnak 1910-ben 67, 1920-ban 85, 1930-ban 90, 1940-ben 92%-a tudott írni és olvasni. Kelet-európai mércével ez az arány igen kedvező volt. A hat éven felüli lakosság körében ugyanis az 1930-as években Jugoszláviában 45, Romániában 42, Bulgáriában 39, Lengyelországban 23%-os analfabetizmust regisztráltak a nemzeti és a nemzetközi statisztikák.

[...]

A hírközlés, ismeretterjesztés és szórakoztatás másik forradalmian új találmánya a rádió volt. Az 1924-es próbaadások után a rendszeres rádióközvetítések Magyarországon 1925. december 1-jén kezdődtek. Ekkor 16 ezer készüléket tartottak nyilván. 10 év múlva, 1934-ben viszont már 340 ezret, 1938-ban pedig 419 ezret. 1938-ban az ország minden 22., ezen belül vidéken minden 30., Budapesten pedig minden 7. lakos fizetett elő rádióra. Magyarország, mint szinte minden másban, az 1000 főre eső rádiókészülékek száma alapján is megelőzte déli és keleti szomszédjait, elmaradt viszont a nyugat-európai országok, sőt Ausztria és Csehszlovákia mögött is. Ezer lakosra az 1930-as évek közepén Németországban 136, Franciaországban 99, Csehszlovákiában 68, Magyarországon 43, Lengyelországban 25, Romániában 12, Jugoszláviában 11, Bulgáriában 3 rádió jutott."

A viszonyok nagyjából ugyanazok voltak száz évvel ezelőtt, mint ma. Egyébként Csehszlovákián belül is jelentős eltérés volt fejlettségben a cseh, és a szlovák részt tekintve.

Érdemi fejlettségi különbség (mint a számokból látható), nem volt Csehszlovákia és Magyarország között, ami volt, az alig érzékelhető, nem olyan látványos, mint mondjuk Magyarország - Lengyelország, vagy Magyarország - Románia gazdasági összevetésében.

Magyarország GNP-je, ami a jólét leginkább releváns mérőszáma, a Csehszlovák érték 82%-át tette ki, ami nagyobb arányra változik, ha a visszacsatolásban érintett szlovák területet vesszük.

De ez nem is egzisztenciális kérdés volt. Ahogyan ma sem az, bár ebből a gondolkodási keretből nehéz kimozdulni egy anyagiasítottan felállt társadalmi közegben.