Miért van az, hogy nagyon sokan elítélnek minden olyan törekvést ami az erkölcsösség felé próbálja terelni az embereket?

"Olvasgatom a kommenteket és azt veszem észre, hogy a többségnek nincs igénye egy olyan társadalomra ahol az emberek erkölcsösek és fegyelem, rend, tekintélyelvűség van. "

Ez így nem igaz. Mindenkinek igénye van rá, csak nagyon kevesen hisznek benne és ezen a ponton dől meg a rendszer sajnos.

"Pl a sorkatonaságot is elítélik, vagy azt, hogy ismét a keresztény vallás határozza meg az emberek életét stb. "

A sorkatonaságot gazdasági és hadi szempontból ítélik el. Igen, az lenne az egyetlen előnye, hogy némi alázatra tanítaná azokat akiket kéne, viszont ugyanígy hátránya az, hogy azokat is csesztetnék, akik már rég megtanultak rendes férfi és nő módjára élni.

"Vagy szerintetek helyes, hogy az emberek főként a fiatalok kicsapongó életet élnek, olyan elvek nélkül mint hazaszerezet, istenhit, család stb? "

Mert csak ez a két lehetőség létezik? Ez érvelési hiba. A kereszténység a család és még a hazaszeretet nélkülözése sem jelenti egyeneságon azt, hogy az adott embernek nincsenek elvei.

Ez egyrészt, másrészt, hogy egy ember miként vélekedik a család témáról, az többnyire azon múlik, hogy ő maga is milyen családban nőtt fel. Ez ilyen egyszerű, és statisztikailag/szociológiailag bizonyítható is.

Aztán a kereszténység. A Skandináv államok tipikusan ateista országok és mégis erkölcsös emberek élnek ott. (Ugyanúgy a statisztikákból kiindulva)

Ami pedig a hazaszeretetet illeti...Ez egy bonyolult kérdés, továbbá globális "probléma". A Föld minden keresztény, iszlám, hindu és egyéb területén az a jelenség figyelhető meg, hogy a globalizáció elterjedésével az emberek egyre kevésbé éreznek határokat. Ez viszont még mindig nem jelenti azt, hogy a hazájuk szeretetéről is lemondanának.

Ez mondom egy bonyolultabb kérdés. Pl.: az nem szeretheti a hazáját, aki külföldön próbál karriert építeni? Vagy szeretheti, csak sosem annyira, mint aki itt is él? Hol vannak a fogalmak határai?

"de tekintélyelvű rendszerre van szükség"

Szerintem pedig érdemelvű rendszerre van szükség, ahol mindenki automatikusan megadja a másiknak a tiszteletet és partnerséget, amíg nem bizonyítja, hogy érdemtelen rá. A tekintélyelvűség eddig csak szerte a világon, országokon és cégeken át a történelemig csak kárt okozott. Az egyetlen ellenpéldája talán Japán és Kína, de ők is csak úgy tudták kivédeni a hátrányait, hogy valami kegyetlen feltételei vannak a feljebbjutásnak, előzetesen bizonyítva az érdemességet.

"Ti, hogy látjátok ezt?"

Szerintem nem létező pontokat kötsz össze hibás logika mentén, és ebből kifolyólag hozol hibás következtetéseket is.

Ha sokan elítélnek, akkor értelmesebb körökben mozogsz. Ők tudják, hogy a rend és a tekintély elvűség két merőben más dolog. Az előbbi belülről fakad és komoly munka van mögötte, mire sikerül ezt elérni. Az utóbbi a diktatúrák sajátja, szélsőséges esetben ez a halál rendje.

A hatalom erkölcse a többségnek a nyomor, rossz élet és kiszolgáltatottság. Csak ők szeretik ezt másképp nevezni, hogy te bedőlj nekik. Úgy látom sikerült.