Hogyan működne a magyar politikában a nagy koalíció, és milyen működési esélyei lennének? Meddig maradna fenn?

Sehogy. Értelmetlenség olyasmiről beszélni, amelynek létrejöttéhez gyakorlatilag semmilyen feltétel nem adott.

Nagykoalíciónak akkor és ott van esélye, ahol és amikor a többség azonos dolgot akar, csak kismértékben eltérő módon valósítaná meg. Ebben az esetben lehetséges menet közben alkukat kötni, részleteket megbeszélni. Homlokegyenest ellenkező célokra nem lehetséges se kis-, se nagykoalíció.

Szerintem jelenleg két koalíció lehetséges:

1: Fidesz-KDNP, ez amúgy gyakorlatilag egy párt már, csak technikailag vannak külön.

2. MSZP-DK ők a kisebb pártokkal nem hajlandóak semmilyen szövetséget kötni, mert nem akarnak osztozni a hatalomban, és sok dolog van amiben a kis pártok változtatnának a választási törvényeken, de ők ellenérdekeltek.

3. lehetne az LMP, Párbeszéd, Momentum, Együtt, ha ezek képesek lennének felülemelkedni a kicsinyes pártérdekeiken.

Az 1-es és a 2-es esetében beszélhetünk koalícióról, míg a 3-as esetében csak választási szövetségről. Külön lista, de nem indítanak egy egyéni választó körzetben egymás ellen jelölteket, így nem oszlana meg annyi felé a szavazat, és nagyobb eséllyel nyerne mindegyik párt valahol. Erre volt jó találmány a Párbeszéd előválasztási ötlete, hogy a nép döntse el, melyik demokratikus ellenzéki jelöltet támogatnák helyben, és akkor azt támogatná mindegyik párt. Ebből sajna az MSZP és a DK is kifarolt, mert féltek az eredménytől.

A Momemtum most a farokméregetésnél tart, úgyhogy kevés esély lesz arra, hogy ők is részt vegyenek benne.

Amúgy rövid időre jósoltam volna egy ilyen koalíciót, választási együttműködés által létrejövő Fideszt váltó kormányt. Elsődleges feladata az lenne, hogy a jogállamot visszaállítsák, néhány őrülettől elálljanak. Sok más dologban nem tudnának egyetérteni, de szerintem a kispártok képesek lenének végigvinni az átláthatósági törekvéseiket.

Ha közös célokat elérték, akkor jönnének a széthúzások, és jó esetben egy új választás. Ez a forgatókönyv azonban akkor lenne ideális, ha sikerülne így kétharmadot szerezni, hogy sok gyomorforgató kétharmados törvényt módosítani, eltörölni. Pl. első körben a kétfordulós választási rendszert kellene visszaállítani, és az egykulcsos adót kivenni innen.

"Khm azért egy politikust a hatalomra kerülés vágyától hajtva megkísértheti a koalícióformálás vágya."

Azért árnyaltabb a kép. Hiába van az mszp elnökének a fejében a koalíció képe, ha a párt maga nem egységes, ha a helyi szervezetek ellenérdekeltek. Pl. Dunaújvárost átengedték a DK-nak a választáson, így az időközin sem indulhattak volna, erre mégis. De Zuglóban is sok gondot okoznak. Ezért nem lehet megpucolni a pártot az aljadékféléktől, bár nem tudom, hogy akkor mennyi maradna belőlük.

A bizalmatlanság valóban gerjesztett is, a gyűlöletkeltés a Fidesz elemi retorikájába tartozik.

Azonban itt nem ellenségeskedésről van szó. Válasszuk szét a sok párt kérdését attól, hogy ebbe a képbe Gyurcsány is beletartozik, mert ez két eltérő eset.

Gyurcsány az egyszerűbb. Olyan mértékben lejáratta magát, annyira ugyanazt akarja, mint Orbán (ezért is tudta legyőzni a kettejük vitájában), hogy tőle emiatt mindenki fél. Pontosan tudják, hogy Gyurcsánnyal semmiféle szövetséget kötni nem lehet, csak olyant, mint a Fidesz a KDNP-vel. A szövetséges a elméletben létezik, valójában díszpinty, szerepe, hatása nulla.

Más a helyzet a többivel. Ez egy természetes folyamat, amelyet az ember alapvető tulajdonsága generál. Nincs cél! A Fidesz leváltása nem cél, az egy pillanat műve, ami a cél, az utána következik. És ha nincs cél, mindenki kényszert érez annak kitalálására, és megvalósítására. Aztán ha kitalált valamit, dédelgeti, nem akarja másnak átengedni, a kritikát nem annak, hanem irigységnek tekinti. Minden kis párt kitalált valamit, hogy miként reformálná meg a jövőt. Mindben van igazság, de mind részkérdés. És a másik a saját részletét tekinti fontosabbnak. Vegyük észre, hogy itt is hányan ötletelnek, és mennyire védik álláspontjukat. Pedig nem is politikusok, nem is főállásban teszik.

Jó célt, amit mindenki elhisz célnak, el tudja képzelni, hogy kivitelezhető, borzasztó nehéz találni. Ezt a Fidesz jól tudja, ezért kell neki folyamatosan ellenség célnak, nem számít, migránsnak, Sorosnak vagy EU-nak hívják, egyetlen dolog számít, higgyék el. Amint az egyikben kezdenek kételkedni, rögtön jön egy másik, ezt mérik teljes erőbedobással.

Volna persze jó cél is, csak még nem jöttek rá a politikusok. És arra különösen nem, hogy miként lehetne azt emészthető formában megfogalmazni.

Nem kérdező, tévedsz. Nem volt általános, a stílus pedig eleve alkalmatlan bármi párbeszédre. Mocskolódó hangnemben semmit nem lehet tisztázni, ha pedig te ezt teszed, mások is ezt fogják (vagy távol tartják magukat).

Ha csak ennyi telik, ne akarj semmit tudni itt.

Az 1945 utáni helyzet semmi szempontból nem hasonlítható a mai, vagy bármelyik utána lévőhöz. Akkor nem volt szuverén az ország, ma és elég régóta - igen. De az a lényegtelenebb tulajdonság. A fontos, akkor helyzet volt. Akkor mindenki ugyanazt akarta! Másképp, de ugyanazt. Akkor a cél a romokban heverő élhetetlen ország újjáépítése volt. Alapcél, ezt akarta minden párt a kommunistáktól a szélsőséges jobboldalig. És ami ennél is fontosabb, ezt mindenki elhitte, elég volt a saját portájára, az utcájára néznie. Ezért voltak mozgósíthatók. Az csak utána következett, hogy a kommunisták az újjáépítés során fokozatosan átvették a hatalmat. Igen erős támogatással is 3 évükbe tellett. És az első "dicsőségük" alig négy évig tartott. Ezt nem árt megjegyezni.