Rövid távon meggazdagodni. Ez egy átlag fideszes célja?

A párhuzam minden apró részletben felfedezhető a szintén működésképtelen kommunizmussal. A kommunizmus úgy mondta hogy "A társadalmi rendünk alapja a munka". A Fidesz hasonlóan: "Munka alapú társadalom". Persze abban is azonosak hogy ők maguk meg nem akarnak dolgozni, csak mással dolgoztatni.

"Aztán 45-50 évesen már nem akarnak dolgozni semmit,csak lábat lógatni."

Miért, előtte akartak? A lopás, mutyizás, közpénzek elherdálása, privatizálás, áfacsalások, stb. köszönő viszonyban sincsenek a munkával. Inkább fehérgalléros bűnözés.

"Ezeknek az embereknek a célja csak az,hogy minél több csücsöljön a bankszámlán."

De úgy hogy azt az összeget mások kárára szerezzék meg. Mert egyikük sem kutató, feltaláló vagy értéket teremtő gazdálkodó. A munkát mindig másokra hagyják, természetesen szocialista színvonalú (éh)bérezésért.

A kommunistákkal ismét fellelhető a szoros párhuzam ezen a téren is. A kommunistákra jellemző volt hogy akár 6 elemivel kitúrta a tisztességes gyárost vagy gazdát a tulajdonából és ő lett a gyár igazgatója vagy a TSZ-elnök. A Fideszre szintén jellemző hogy tudás és bármi kiérdemelt ok nélkül az ország 10 vagy 100 leggazdagabbjai közt foglalnak helyet például gázszerelő szakmunkásvizsgával.

A nép közt mindig akadt jónéhány aki tapsolt a kommunisták ámokfutásának. Például gyerekekkel éljeneztették Rákosit. A párhuzam ismét kísértetiesen hasonló, mert a kormányablak dícséretére verset mondattak gyerekekkel. Mindez a hülyeség netovábbja.

A bűn meg a hülyeség az mindig jobban terjed mint a tisztességes életmód.

Egyet jó lenne ha megértene a kedves kérdező.

A jelenlegi kormánynak az az érdeke hogy minél nagyobb nyomorba tartsa az embereket.

Régi bevált trükk, 3 év nyomorogtatás után bedobsz az éhezők

közé egy kiló kenyeret és láss csodát egymásnak esik a nép.

Fel kéne fogni végre amíg azt választod meg 4 évente aki 3 évig ostorral ütött az a következő ciklusban is ezt teszi, de legalább már az öregek is tudják mi az a skype így nem csak egy évbe 1X-2X látják az unokát akit az általuk éljenzett rendszer üldözött ki az országból.

Egy átlagfideszesnek inkább valami ilyesmi a célja:

A hajnali párától a smaragd legszebb zöldjén csillogó fű akadályt nem ismerő, lassú, de magabiztos növekedését, az égig érő fák idegen földről fújó szeleinek állhatatos dacolását elégedetten figyelte az ódon ház ablakából egy mindent látó szempár.

- Te! - szólt oda a szempár tulajdonosa határozott hangon a sarokban várakozó férfinak, aki aranygombokkal kirakott zekéje fölé, vállára medveszőrmét terített. A lábán viselt bocskora halkan puffant a terebélyes szőnyegen, ahogy közelebb lépdelt gazdájához.

- Igen, Méltóságos Uram? Szolgálatára készen állok! - hajbókolt a nevét Kiss Jánosról Cseszteperevszky Lóránt Whomrád Ödönre magyarító férfi oly mélyre, hogy a medveszőrt jobb kezével meg kellett tartania, hogy ne hulljon a lába elé.

- A gyönyörűséges táj végtelen pompázatosságában méltóztatik gyönyörködnie a Nagyuramnak? Hálás lehet a nép, hogy a földet néki egy ilyen csodálatos szempár hizlalja kövérre, mint amivel Méltóságos Nagyuramnak rendelkeznie méltóztatik! - izgalmában, hogy a bók elnyeri-e gazdája tetszését, megnyalta a szája szélét.

- Mit raknak az emberek a földbe? Burgonyát? - kérdezte az ablakban álló férfi, figyelve a földön dolgozó parasztokat.

- Burgonyát, Méltóságos Uram, pontosan, el tetszett találni! - lelkendezett Cseszteperevszky és kettő rövidet tapsolt izzadt tenyerével örömében, de aztán arra gondolván, hogy az mégiscsak túlzó lehet, kezeit sietve a háta mögé rejtette.

- Nagyszerű étel a rakott burgonya, nem így van? - várt megerősítésre az ablakban álló férfi, szemét továbbra sem levéve a földön dolgozókról.

- Fantasztikus étel, szinte a kedvencem! - felelte önmagával kórusban Cseszteperevszky, türelmesen készen állva arra, hogy további ételekről is kinyilvánítsa tetszését, bölcsen elfojtva magában a késztetést, hogy külön kérdés vagy kérés nélkül magától folytassa a felsorolást.

- Igazi, ősi, Magyar étel, így van-e? - időzött el a várttól eltérően továbbra is a rakott krumpli kérdésénél gazdája.

- Nagyszerű, Magyar étel, ez kétségtelen! Nem lepne meg, ha mindenkinek csakugyan a rakott krumpli volna a kedvence! Jó ízű, laktató és mint azt Buday Péter hivatkozza receptkönyvében... - Cseszteperevszky befejezni azonban nem tudta gondolatát, mert gazdája félbeszakította. Riadtan, mint egy kismadár, összerezzent, hogy ezúttal esetleg túltolta a biciklit.

- Valóban mindenki úgy gondolja, hogy a krumpli egy nagyszerű, Ősmagyar étel? - az ablakban álló férfi első ízben emelte megkeményített tekintetét Cseszteperevszkyre, aki zavartan kotorni kezdett a zsebében, hátha gyűrűre lel.

- Mindenképpen... a legtöbben... - hebegte. Érezte, hogy ezúttal igazat kell szóljon, mely érzésre hatalmas gombóc gyűlt össze a torkában. - Mindazonáltal... - szorította össze ökleit. - Mindazonáltal akadnak olyan hangok is... nem azt mondom, hogy sok... de akadnak... akik úgy gondolják, hogy a burgonya a Messzi Nagy Víz túloldaláról származik!

Most, hogy végre túl volt rajta, zavart idegességét rettegés váltotta ki, mely megmutatkozott vaskos csülkeinek remegésében. A gazdája visszafordította a fejét a kinti dolgokra.

- És láttad-e te azt a Nagy Vizet? Láttad-e te a Nagy Víz túloldalán a földet, melyből ez a burgonya elsőként kinőtt? Láttad-e az ott élő embereket, akik először kiszedték a földből? És láttad-e azokat, akik hajóikon ide hozták, majd azokat, akik zsákjaikon idecipelték volna földünkre a burgonyát?

- Nem Nagyuram, nem láttam! - vágta rá Cseszteperevszky olyan sebesen, hogy ha tehette volna, válasza megelőzte volna a kérdést.

- Jer ide na, te jó lélek! - invitálta a férfi atyaian a maga oldalára Cseszteperevszkyt, aki boldogságos örömében, mint egy bohó kiskutya furakodott gazdája oldalához. - És azt látod-e, amint e szorgos Magyar emberek e szép, barna földbe krumplit raknak bele?

- Látom, hogyne látnám! Jajj, milyen nagyszerűen ültetik bele az ősi földbe! Rakják bele a szép földbe a burgonyát! - Cseszteperevszkynek egy halvány könnycsepp született bal szemének szögletében.

- Ezt írja hát meg a krónikás! A pergamentből jusson belőle mindenki asztalára! - született a verdikt.

- Megírja! Így lesz, Méltóságos Uram! Jajj, de csodálatos lesz!

- Apropó, a krónikásról jut eszembe. Mik a hírek mostanában? - terelte a beszélgetést újabb mederbe a tájat figyelő férfi.

- Óóó, Méltóságos Nagyuram, nagy hír járja mostan! Soha ennyi gólya nem tért még vissza Hazánkba!

- Csakugyan? És hány gólya tért vissza ténylegesen?

- Három - törölte izzadt tenyerét a nadrágjába Cseszteperevszky. - De abból kettő tulajdonképpen ugyanaz a madár...

- Értem - bólintott a férfi. Cseszteperevszky csodálattal konstatálta, hogy gazdája alig ha egy levegővételnyi ideig gondolkozott, míg fejében megszületett a megoldás.

- Akkor keressétek meg az embert, kinek a háza kéményre ráfészkelt az egyik gólya! Menjen ki a fúvós zenekar, Börtelentey gróf lóháton, az ispán aranyozott lovashintón, a nádort a vállán vigye a hadsereg két legdaliább tisztje, mindeközben a legszebb hangú asszonykórus a Csitári hegyek alatt-ot énekelje! Az a kedvencem - vetette közbe mellékesen a férfi, Cseszteperevszky pedig izgatottan elkezdett aprókat emelkedni vastag lábain, oly erősen próbálta elraktározni ezt az újabb morzsát gazdája csodálatos személyiségének tortájából, hogy majd évek múltán a kandalló békés tüze előtt unokáinak mesélhesse.

- Én pedig majd megyek elől! - zökkentette ki szép gondolataiból gazdája még szebb hangja. - A bán pedig adja át az oklevelet a legvégén!

- A gólyának? - kérdezett vissza Cseszteperevszky zavartan, még nemigen rázódva vissza a beszélgetésbe.

- A ház urának, te marha! - förmedt rá gazdája, de aztán, mint aki rögtön meg is bánta a dolgot, finoman megsimogatta Cseszteperevszky fejét a cilindere alatt. De jól esett ez a hű szolgálónak! Kedve támadt volna a hátára vágni magát és végtagjaival örömében a levegőben táncolni!

Az idillt egy kintről beszűrődő, szörnyű robajlás zavarta meg.

- Mi volt az? - tekintett ki sietve újra az ablakon a ház ura, és minthogy kihúzta magát, ebben a szent pillanatban Cseszteperevszky szemében igazi tábornokká lényegült.

- Egy román űrsikló, Méltóságos Uram! - vette észre az égre festett szürkés, árulkodó jelet Cseszteperevszky. - Mostanában itt fölöttünk húznak el, mikor a Marsra mennek a nyári szünet alatt kirándulni az iskolásaik.

- Nagyon helyes! - bólintott elégedetten gazdája. - Lássák csak a szőröstalpú kutyák külykei, hogy milyen csoda megy végbe itt a Magyar Földjeinken! Hány téglánk van még, te? És betonunk?

- Négymillió darab tégla, Nagyuram, és még kettőször ennyi köbméter beton! - válaszolta lelkesen Cseszteperevszky.

- Akkor a téglából építsetek oda a tó mellé egy nagy dolgot! Piros legyen a teteje, lógjon róla muskátli! A betonból pedig a tó helyére egy nagy kerek alakú teret! Legyen kirakva szép díszkővel, a Losminczky pedig tervezzen bele egy hatalmas szobrot! A szobor kérdésében a Nádory döntsön testületileg, hogy jó-e egy hatalmas puli! Hadd lássák a mocskok fentről azt is!

- Mekkora egyébként e föld, te? - kérdezte Cseszteperevszkyt újra.

- Hetvennégy, Nagyuram! - válaszolta Cseszteperevszky hű alázattal.

- Jó, de hetvennégy micsoda?

- Az attól függ, Méltóságos Uram! - és Cseszteperevszky izgalmában ismét megnyalta a szája szélét...

"Ki az, aki nem akar minél előbb meggazdagodni?"

Szinte mindenki. Csak két fő csoportra lehet osztani az embereket:

1. Akik kizárólag tisztességtelen úton akarnak meggazdagodni, és úgy is élnek még azután is miután meggazdagodtak.

2. Akik tisztességes úton teszik és tisztességesek maradnak a gazdagságuk után is.

Csak az a baj hogy ma Magyarországon valami okból szinte mindig csak tisztességtelen úton akarnak meggazdagodni. Ritkán akar valaki feltalálni valamit, saját erőből létrehozni tőkét, gazdag helyre beházasodni vagy egyik ismert aranymezőn aranyat ásni ahol legális. A sláger a közpénzek lenyúlása, piramisjátékok, gabona utaztatós áfacsalások, politikusbűnözés, stb.

Valamiért nem érzik az emberek hogy mi a tisztességes és mi a tisztességtelen. Hanem ösztönlényekké váltak akár egy házilégy.

A meggazdagodás is olyan mint például az udvarlás. A csajozást is lehet kétféleképpen csinálni:

1. Megnyerő módon elnyerni a hölgy kegyeit.

2. Éjjel a bokorból előugorva megerőszakolni.

Az a baj hogy a meggazdagodás és néha a párkapcsolatok terén is dominálni kezdett a Föld söpredéke akik nem tisztességes módon csinálják.

"A legtöbb vállalkozó ha tehetné 100%-os haszonnal dolgozna,de ez irreális."

Azt hiszem eléggé leegyszerűsíted a dolgot. A vállalkozóknak több szempontot kell figyelembe venniük tevékenységük során: egyrészt nyilván a saját profitját persze (hülye lenne ingyen melózni), a másik pedig, hogy a szolgáltatást, vagy árut olyan árban és minőségben tudja biztosítani, hogy a fogyasztók nem csak őt, hanem a vállalkozását, illetve esetleg még az alkalmazottait is el tudja tartani. Nem beszélve az adókról, meg a járulékokról, amit még az államnak is be kell fizetnie.

Ez a 100%-os haszon erős túlzás, aki megpróbálná, másnap menne tönkre.

A fogorvosos példa is jól mutatja ezt. Most attól eltekintek, hogy lassan fűnek-fának fogszabályzót írnak fel, de ott is igen jelentős eszköz, illetve anyagköltséggel kell számolni. Nem mellesleg a magánpraxisban van egy asszisztens is, akinek a bérét is ki kell termelni (az orvosén felül) plusz a hely bérletét (ha bérli), és/vagy a felmerülő rezsiköltségeket. És persze mindezeken még adók is vannak állambácsi felé. Ha ezeket mind szépen egymásra rakosgatjuk kijön, hogy mennyi a szolgáltatás ára, amit fizetsz. A probléma ott van, hogy a magyar ember keres keveset ahhoz, hogy ezeket a szolgáltatásokat igénybe tudja venni! Az éremnek mindig 2 oldala van!