Mit gondoltok az alábbi írásról?

NÉP - ELLENSÉG - NÉPELLENSÉG

(Avagy: a Fidesz és a többiek)

A szokványos értelemben vett háborúban a hazaárulót, a dezertőrt statáriális bíróság ítéli el, és 24 órán belül kivégzik. Nem szokványos háborúban pedig… letiltják a Facebook-on, vagy kommentekben alázzák. Már, ha ennek a nem szokványos háborúnak a csataterein a hont védők vannak többségben. S már amennyiben, ha akár többségben vannak is, de az ő szavuk az erősebb. Elmondom, mi van, de nem fog tetszeni.

A jelen felállás szerint van a Fidesz-KDNP, és a többiek. A Fidesz-KDNP képviseli és vezeti most a népet abban a háborúban, amit ezekben a pillanatokban is vívunk. A Fidesz-KDNP tehát a nép. A többiek pedig… vagy dezertőrök, akár a Jobbik, vagy vállaltan hazaárulók, mint a magát liberálisnak és baloldalinak nevező, poszt-bolsevista csürhe. Az ellenzék tehát az ellenség. Ebben az értelemben egyszerre vívunk honvédő háborút és polgárháborút.

Honvédő háborúnkban hazánk, és Európa megmaradása a tét az eljövendő évszázadokra. Polgárháborúnk legalább ilyen kemény és elkeserítően szomorú.

Ebben a polgárháborúban családok, szerelmek, barátságok mennek szét az ellenkező pártszimpátiák miatt.

Ebben a polgárháborúban emberek egzisztenciáját lehetetlenítik el.

Ebben a polgárháborúban a belső ellenség a honvédő háborúban ellenünk harcolók pénzén hízik nagyhangúra és agresszívre.

Ebben a polgárháborúban úgy támad magyar a magyarra, hogy egy teljesen értelmetlen dolgon vitatkoznak: azon, hogy ki legyen a vezető.

Pedig a vezető már megvan. Úgy hívják, Orbán Viktor. Aki pedig ezt nem tudja felfogni, az vagy bolond, és akkor elme-gyógyintézetben a helye, vagy hazaáruló. Kimeríti az árulás fogalmát az is, ha valaki az ellenségtől származó, tudatosan fals információkat terjeszt. Tehát aki a Fideszről úgy mond rosszat, hogy azt a bizonyos rosszat az ellenzéki pártok, vagy a Soros által pénzelt civil szervezetek bármelyikétől hallja. És ebből adódik egy furcsa, látszólag paradox, valójában azonban teljesen egyszerű helyzet. Ugyanis mástól nemigen tudhatunk rosszat a Fideszről. Mert ha az origóig visszavezetünk mindent, amibe most belepusztulni látszunk (az egészségügy helyzetétől kezdve egészen a deviza-adósságokig), akkor azt látjuk, hogy a politikai váltógazdaságban a jobboldali kormányok törekvéseit rendre szétverték az utánuk következő baloldali kormányok. S pontosan ezeknek aa baloldali kormányoknak köszönhetjük, hogy országépítés helyett ország-renoválással kellett kezdenie a Fidesznek 2010-ben. Olyan volt ez, mint amikor valaki hatalmas adóssággal a vállán kezd házépítésbe, mert valahol laknia kell. S Istentől megveszekedett barom az, aki szerint 7 év elegendő ilyesmire. Kétszer 7 év talán. De még az se biztos.

Most egy olyan szerencsés érába érkeztünk, amikor a jobboldalt nem a baloldal váltotta. El is indult az országban egy nagyfokú fejlesztési folyamat, amely csak részben uniós pénzből zajlott le. Ennek a folyamatnak az elején tart az ország. Már majdnem elértük, hogy infrastruktúránk megfeleljen a nemzetközi logisztikai követelményeknek. Már a kapujában vagyunk annak, hogy az ide édesgetett multik ne csak kisajtolják a magyar munkaerőt, hanem innováció terén is számoljanak velünk, s így nettó nyereségüknek ne a 100%-át vigyék ki az országból. Már majdnem elértük, hogy határon túli testvéreinkre minden anyaországbeli testvérként tekintsen. Már majdnem elértük, hogy az ország jövőbeni vezetésére képezendő fiatal értelmiség körében ne legyen ördögtől vett, átkos gondolat jobboldalinak lenni. Már majdnem elértük mindezeket, amikor 2015-ben új kihívásokkal kellett szembesülnünk. Egy, már régóta zajló, s a despota nyugat által gerjesztett nemzetközi konfliktus gyújtópontjába kerültünk. S ebben a gyújtópontban mára akkor is hamuvá égtünk volna, ha miniszterelnökünket 2014 óta Gyurcsánynak, vagy Vonának hívnák.

Azonban szerencsére nem ez történt. De megváltozott a fontossági sorrend, és korábbi törekvéseink háttérbe kerültek. Fontos a magyar egészségügy megreformálása? Hajjaj, de még milyen fontos! Égetően szükségünk van jól fizető munkahelyekre? Mindennél jobban! Mindenki szavát mindig meg kell hallgatnunk? Hogyne, hiszen erről szól a demokrácia!

DE NEM HÁBORÚBAN!

Mert a háborúban az a fontos, hogy 10 év múlva legyen még magyar egészségügy. Hogy legyen még magyarnak dolgozó magyar az országban. Hogy megmaradó demokráciát ne váltsa fel egy szekularizált muszlim kormányzás. Egyszóval: háborúban a népünk megmaradása a tét. És ezt nem úgy érjük el, ha napi szelfiket készítünk a János Kórház szánalmas tízóraijáról. És nem is úgy, ha Mészáros Lőrincezünk. Legkevésbé pedig úgy, hogy félmeztelenül Goa-partizunk az Oktogonon. S most nem azt mondom, hogy a Fideszben csupa feddhetetlen ember politizál. Azt sem állítom, hogy minden tüntető fiatal ostoba.

Itt most egész másról van szó. Itt most arról van szó, hogy megértsük: ez itt valóban honvédő háború, és ez itt valóban polgárháború. Az elsőt pedig úgy tudjuk megnyerni, ha a másodiknak véget vetünk.

Ha én kibírom, hogy vélt, vagy valós sérelmeimet (már) ne a Fideszre projektáljam, ha én meg tudom tenni, hogy (már) ne figyeljek oda a nyilvánvalóan hatalomvágyból történő mocskolódásoknak, akkor bárki ki tudja bírni, bárki meg tudja tenni.

() VBT ()