Ki számít ma Magyarországon középosztálybelinek?

10:

Az a baj hogy sokan csak budapesti fizetéseket és megélhetést néznek, nem gondolnak bele az ország lakosságának 4/5-ének az életébe.

Vidéki nagyvárosban (bármi, ami nem Budapest!) már 130-150-200 nettóból is (akár elképesztően) jól meg lehet élni, ha albérleti szobát bérelsz (nem saját garzont, hanem vannak lakótársaid is, de a szobádban egyedül vagy) és tömegközlekedsz és/vagy bringázol.

Mondom én kb a fizetésem majdnem felét el tudom tenni 190 nettóból. És nem trükközök semmit, egyszerűen 3-szobás panelben lakom két másik jófej lakótárssal és bérletem és bringám van. Ja és még így is eljárok bulizni, szórakozni, tudok jó ruhákat venni, stb (igen, vidéken olcsóbb az élet).

Az előzőeket olvasva, akkor elvben én az lennék. És akkor én (is) adom a "modern demokratikus állam gerincét"! - ez már valami, apám!

Csak mert itt sokszor akkora nácifasiszta vagyok, mint ide Lacháza. De így, mint a demokrácia gerince - vagy legalábbis egy csigolyája - arra már büszke lehetek.

Asszonnyal együtt olyan nettó 800 - 900 között keresünk, van két kocsink, három (lakótelepi) kecónk, pár éve nem volt nagy nyaralás, idén lesz. Az asszony diplomás, én a "working class" - t erősítem mint kamionos, egy kislányunk van.

Sajnos nagyon sok elmegy így is, mert bármilyen hihetetlen hiába nem eszünk lazacot és osztrigát, de van négy idős beteg szülőnk kettőnknek akiket támogatni, kezeltetni kell, szóval nem gúnyból mondom, aki havi 150 - ből megél családosan, az nem tudom, hogy csinálja.

42 leszek idén.

13:

Ez megint másik kérdés, hogy az idős szülők/nagyszülők mit értek el maguknak, hogy őket támogatni kell-e vagy sem.

Nálunk még élnek ketten, akik 83 és 77 évesek és kettejüknek van közösen 280 ezer forintos nyugdíjuk, szóval ők nem nagyon szorulnak rá pl az anyagi támogatásra a fiataloktól. Gondolom te is olyan szülő akarsz lenni, aki majd idős korában nem szorul rá a fiatalokra anyagilag. (Hanem akár még te tudod őket támogatni - Mondjuk ez nem fontos feltétlenül, ha megállnak a saját lábukon, mint te is most)