Hülyeség az alapjövedelem?

"nem akar elmenni dolgozni"

Ilyen hülyeséget. Tegye fel a kezét, aki nem akar minimum 200 (és tetszőleges többszöröse) ezres mérnöki fizetést, inkább elmegy közmunkára 50 ezerért, mert nem kell annyit dolgozni? Tök ugyanaz az alapjövedelem meg a közmunka, nem veszitek észre? Csak akkor nem fognak mindenkit ugráltatni a lapáttámasztásra.

#12: A Freakonomics podcastnak volt az alapjövedelemről egy epizódja kb. egy éve. Meglepődtem, hogy Amerikában már Nixon alatt is csináltak egy kísérleti programot, aztán Kanadában is. Szóval nem a finnországi, vagy az aktuális kanadai program az első.

Egyik esetben sem észleltek megnövekedett munkakerülést, egy esetet kivéve: szülés után átlagban később tértek vissza dolgozni a nők. De ez nem éppen az a fajta munkakerülés, ami aggodalomra adna okot, sőt.

Amire emlékszem még a podcastból, hogy a Nixon-féle programot azért szántották be, mert a hátulütők között volt a válások megnövekedett száma, ami vállalhatatlan volt számukra. Ennek ellenére a program végeztével 1-2 dolgot beraktak a tb-rendszerbe a tanultakból.

Közben megkerestem az epizódot, itt van, teljes átirattal: [link]

Az alapjövedelem melletti munkakerülés szerintem csak azt a minimális termelékenységű réteget érinthetné, akik az ország gazdasági teljesítményéből amúgy is szinte észlelhetetlen mértékben veszik ki a részüket. Nem nagyon látom, miként tudna egy minimális gazdasági erejű társadalmi osztályon belüli, az eddigi tesztprogramok alapján minimális mértékű munkavállalási hajlandóság-csökkenés galibát okozni.

Lassú, folyamatos átmenettel kéne elkezdeni, mivel egy csapásra soha nem fog menni.

A jelenlegi 0% alapjövedelem, 100% szociális rendszer felállásból egy ledolgozott élet, azaz kb. 50 év alatt fokozatosan áttérni egy 100% alapjövedelem, 0% szociális rendszer szisztémába. Menet közben pedig fokozatosan lebontani a nyugdíjrendszert, jövedelempótlást, munkaügyi bürökráciát, gyest-gyedet. Velük együtt mehetne a minimálbér lassú kivezetése és az adókulcsok nagyon lassú emelése úgy, hogy az átlagbért kereső csak annyival fizessen több adót, amennyit alapjövedelemként megkap, azaz nettó hatást ne érzékeljen (ez utóbbi amúgy már ma is lehetséges lenne pár tízezres FNA összegig: fájni a legjobban kereső 1-2 decillisnek fájna).

Aki ma nyugdíjas, az az egész buliból kimaradna, és kapná a nyugdíját amíg meg nem hal. Aki ma kezd dolgozni, az soha nem lenne nyugdíjas: mire ő megöregszik, az alapjövedelemre számíthatna, és semmi másra. Aki féltávnál jár, az fele nyugdíjra, fele alapjövedelemre. Hiszen holnaptól minden egyes nyugdíjkasszába fizetett forint az alapjövedelem-kasszába menne.

Minden egyes meghaló nyugdíjassal nőne a nyugdíj helyett alapjövedelemként kiosztható lóvé. Ez eleinte filléres nagyságrendű lenne, amiből csak a több évtizedes folyamat végére lenne meg a létminimum körüli összeg.

Soha nem lenne olyan konkrét pillanat, amikor a dolgozó nép tömegesen döntene úgy, hogy inkább alapjövedelemből vegetál, hiszen egyrészt az átmenet folytonos, másrészt ahogy túl sokan szállnának ki a munkaerőpiacról, a kiosztható alapjövedelem is csökkenne, ami visszatérésre ösztönözne.

A kulcs tehát az, hogy ne annyit adjunk, amennyit a nép akar, hanem amennyi van. Ezt persze a tetű politikusok soha nem tudnák betartani, és rendszeresen visszaélnének vele, ígérgetésre és osztogatásra használnák. Ha léteznének betonbiztos jogi biztosítékok ennek elkerülésére, akkor működhetne a rendszer. De ennyire nem vagyok naiv.