Miért lengi körül Horn Gyulát "személyi kultusz", imádat tárgya?

Bármennyire hihetetlen, egy szövegből nemcsak a közölni szándékolt tartalom, de sok egyéb is kiolvasható.

Sokat mond a megfogalmazás módja, a félreértett ellenséges hangvétel (ahogy visszanézem, senki nem hülyézett le, senki nem volt fölényes, mindössze nem értettek egyet veled), és sok más. Ez egy dolog. Az meg egy másik, ha az ember a megértés, elfogadás szándékával szeretne írni, végiggondolja, honnan induljon, hogy célhoz érjen. Végiggondoltam, de annyi időm nincs, és nem is kívánok szakítani. Túl sok mindent kéne elmondani. Például a határnyitással kapcsolatos észrevételeid ebben utólag is megerősítenek. Mindenesetre leszögezem: Horn Gyula nem személyi kultusz és imádat tárgya. Akkor se, ha akad néhány elfogult ember vele kapcsolatban. Hozzá képest Orbán egyenesen isten sokak szemében, miközben elég szánalmas embernek is.

A legegyszerűbben, legtömörebben válaszolva annyit lehet mondani, hogy a baloldal nem igen tud visszatekinteni vállalható múltra, és abból megjelölni példaképeket.

Ki lehetne igazodási pont, identitást adó szereplő a baloldali politikában, igazán végiggondolva?

Ezért kell Horn mítosza, aki államvédelmis karhatalmistaként, majd a kádári diktatúra pártállamának prominenseként, emberéletek elvételéért személyes felelősséggel terhelt politikusként szintén nem ilyen, de szűk a választék, így a hamisan hozzá kötött pozitív tettek (a kerítés lebontása, a NATO-csatlakozás megindítása) emelik őt utólag ebbe a posztba. Mert példakép kell, ha nem is valós.

Horn embereket ölt '56-ban az ideológia védelmében, majd miniszterklnt fenntartója volt a hatalomnak. Sosem bontatta volna le a kerítést magától, a kor eredményezte azt mindenhol, ahol közte, és a korszak között szerencsés együttállás jött létre.