Az átlag magyar polgár miért nem fogadja el, hogy Magyarország gazdája mindig is Oroszország lesz?

"A történelem során mindig is orosz érdekszférába tartozott az ország"

Ja, pláne akkor, amikor az oroszok még nem is léteztek, mi meg nyugaton kalandoztunk, a sagittis hungarorum libera nos domine égisze alatt.

Na meg utána, amikor a török túrázott nálunk egy rövidke időre, csak hát, elromlott a karórájuk és 150 év kellett hozzá, hogy megjavítsák. Vagy akkor amikor tok-vonó az osztrák magyar monarchia részeivé váltunk, azon nemzetekkel együtt (tótok, horvátok), akiknek épp a nyakán ültünk.

Az oroszok viszont SOHA tartottak minket elnyomás alatt, akik meg a közelmúltban 45 évig mégis, azok is szovjetek voltak.

Különbség!

Aki putyin seggét nyalja az nettó hazaáruló.

Elárulja 56-ot, elárulja azokat az asszonyokat, lányokat akiket az orosz katonák erőszakoltak meg, elárulja mindazokat, akik az orosz megszállás alatt lettek kitelepítve, elhurcolva munkatáborokba, kivégezve.

ennyi.

Miért nem fogadja el? Miért fogadna el hamis állítást?

Az igaz, hogy a függetlenség relatív abban az értelemben, hogy mindig van környezet, mindig van ilyen olyan kapcsolatunk valakikkel, és csereberélünk, mert ez a normális. Az is igaz, hogy minél nagyobb valaki, annál nagyobb a gazdasága, és persze a környezetére gyakorolt hatása.

Na de az, hogy valaki valakinek a "gazdája" legyen, egy mentalitásból fakadó cselekvés következménye. A függetlenség nem az, hogy mindig azt teszek, amit akarok, hogy senki se akar beleszólni a tetteimbe. Hanem az, hogy az adott lehetőségek közül magam választok. Ha jól, élvezem, ha rosszul, viselem a következményeit. És tanulok belőle.

Választottunk 1000-ben (Istvánt és politikáját), 1526-ban (amikor egymással marakodtunk, és nem gondoltuk át a tennivalókat), 1686-ban (amikor hagytuk, hogy másodhegedűsként szabadítsuk fel hazánkat, okot adva ezzel a további Habsburg uralomra). Választottuk Rákóczit és Kossuthot, és akkor se mindig jól cselekedtünk, de másokat okoltunk. És nem választottunk 1945-ben, mert akkor nem volt döntési lehetőség. Az megtörtént Jaltában, és azzal, hogy 1942-43 során Churchill új frontnyitási kísérlete (a földrajzi adottságok miatt) nem jött be. Ismét választottunk 1956-ban, bár ott tudtuk (csak nem akartuk elhinni), hogy nem igazi választás, nincs olyan helyzet.

De igazából komoly választás egy nép életében ritkán adódik. Nekünk úgy tűnik, 1000 évente egy. Most is legalább akkora horderejű volt. 1989-ben. És rosszul választottunk, és azóta folyamatosan sodródunk helyes iránnyal ellentétes irányba.