Nem volt jobb a kommunizmus amikor rendesen megcsinálták a háztartási gépeket?

A mikrohullámú sütőm kapitalista vacak, 2000-ben vettem 12.000 forintért, vagy háromszor lett már benne megmikrózva a grillrács, de még mindig megy :D

A whirlpool hűtőm idén nyáron cseréltem le, 13 éves volt.

A whirlpool ősrégi 6th sense mosógépem most kezdi beadni a kulcsot, a dob rázkódik össze-vissza, valszeg tavasszal csere lesz.

Azt kell megérteni, hogy nem tervezett elavulás van, amit a sátáni nyugat talált ki, hogy tönkretegye az emberiséget, hanem a legtöbb terméket egyszerűen nem éri meg 20-30 évig működőképesnek tervezni. Minek, amikor hűtőt, mosógépet, stb-t a legtöbb ember már Magyarországon is 10 éven belül cserél? Miért bírja egy okostelefon 10 évig (bár az iPhone-om idén lesz 10 éves és még mindig azt használom zenehallgatásra :D), ha átlagosan max 4 évig használják, aztán lecserélik egy nagyobb tudású modellre? Miért van egyre több baj a modern autókkal 200-300 ezer kilométer után? Mert az átlag német, vagy más nyugat-európai polgár megengedheti magának, hogy max öt évente új autót vegyen magának, és meg is teszi.

1. A kommunizmusnak nem ez volt a fő jellemzője. Sőt, ahhoz semmi köze nem is volt.

2. A rendes javításhoz a következő feltételek kellenek. a) legyen hozzáértő javító. b) akarja (érdemes legyen neki) megjavítani. c) legyen megfelelő alkatrész. Azonban: a) egyre kevesebb a hozzáértő. b) nem érdemes neki megjavítani. Mit fogsz odavinni holnap? c) egyes dolgokhoz van alkatrész, másokhoz nincs, csak csomag (értsd: a problémás egység x forint lenne, a csomag, amiben ez benne van 10x vagy 20 x, néha 100x).

Túltermelési verseny van. Ez azt jelenti, hogy ha nem veszed meg a gyártott holmit, akkor a nyakukon marad. Téged úgy "ösztönöznek" a vásárlásra, hogy mérnököt alkalmaznak a tervezett hiba előállítására. Ez azt jelenti, hogy a termék kitűnő a garanciális időn belül, majd hamarosan "tönkremegy" egy fontos alkatrész, mait "nem érdemes" (túl drága) kijavítani. Nekem mondta már szerelő 15 éves mosógépre, hogy azonnal megveszi, ha cserélni akarok. Igaz, csak gányolva javítható (ronda belül), de funkcionálisan veri a többit.

Szóval a probléma megoldása nem a kommunizmus, hanem a túltermelés szabályozása. Persze ez a gyártók ellen van az érdekedben. Na most a kérdés az, ki fogja érvényesíteni az érdekeit. De ez már egy másik történet.

-"Akkor pl. egy TV bútordarabnak számított és nem csupán anyagi megfontolásból nem cserélték azonnal, ha lett egy újabb. "

Ez ma is igaz, ezért is népszerűek a pengevékony, hajlított tévék.

-"De ezek azért bírták ennyit mert faék egyszerűségűek"

Hát ma sem űrtechnológia egy hűtő, csupán a gyártástechnológia finomodott. Ha mondjuk megnézünk egy modern háztartási mosógépet, na az fejlődött valamicskét 30 év alatt.

"mérnököt alkalmaznak a tervezett hiba előállítására. Ez azt jelenti, hogy a termék kitűnő a garanciális időn belül, majd hamarosan "tönkremegy" egy fontos alkatrész, mait "nem érdemes" (túl drága) kijavítan"

Ez urban legend, nincs ilyen, nem is lehet megcsinálni, és az általános tapasztalat sem ezt mutatja.

35-ös: Pedig van.

"Ha a fogyasztás akármikor leállna, az egész rendszer összeomlana. Ennek két súlyos következménye van a társadalomra nézve:

1. Semmilyen előállított termék élettartama nem lehet hosszabb, mint amennyi elfogadható a szükséges 'fogyasztási körforgás' fenntartásához. Más szavakkal, mindennek el kell romlania megfelelő idő múlva azért, hogy folytatódhasson a gazdaságot működtető pénzügyi körforgás. Ezt a jellemvonást értelmezhetjük tervezett elavulásnak. A tervezett elavulás lényegében a hatékonyság szándékos visszafogása, hogy a szóban forgó termék megfelelően gyorsan tönkremenjen. Ez egyrészt tervezett azáltal, hogy a gyártók beidőzítik termékeik tökremenetelét, gyakran hamarosan a jótállás lejárata utánra, másrészt közvetett módon, ahol a termelésben a profit érdekében kiskapukat használnak olcsó alapanyagok és hanyag tervezés formájában, ami azon nyomban rossz minőségű terméket eredményez, melynél a tönkremenetel csak idő kérdése. A második következmény, hogy folyamatosan új termékek és szolgáltatások bevezetésére van szükség, tekintet nélkül annak hasznosságára, ami egyben vég nélkül termeli a hulladékot.

E két tényező eredménye több mint elfogadhatatlan, mert nem csak a elavuló termékekhez szükséges erőforrásokat használja nemtörődöm módon, pazarolva az emberi energiát és az anyagokat, de a könnyelmű pocsékolás és a szennyezés is, mely ezek eredménye, megdöbbentő méretű.

Más szavakkal, a hulladék szándékos mellékterméke az ipar folyamatos működéséhez szükséges ciklikus fogyasztásnak. Az elavult vagy lejárt termék a szemétbe kerül, majd hulladéklerakókba, ami szennyezi környezetünket, és a tömeggyártás folyamatos növekedése tovább gyorsítja a szennyezést.

Más szemszögből megközelítve a dolgot, képzeljük el olyan termelési módszerek következményeit, melyek stratégiailag maximalizálják minden termék hatékonyságát és tartósságát azáltal, hogy a legjobb rendelkezésre álló alapanyagokat és technikákat használják. Képzeljünk el olyan jól tervezett termékeket, melyeknek nincs szükségük karbantartásra mondjuk 100 évig. Képzeljünk el egy házat, mely tűzálló anyagokból készült, ahol minden készülék, az elektromos- és vízvezetékrendszer és a továbbiak a Földön rendelkezésre álló leginkább vízhatlan, magas szilárdságú anyagokból készült. Egy ilyen ésszerűbb világban, melyben tartós dolgokat állítunk elő, minimalizálva a szennyezést és a hulladékot, egy monetáris rendszer elképzelhetetlen lenne.

Mivel a ciklikus fogyasztás óriási mértékben lassulna, folyamatosan gyengítené az úgynevezett gazdasági növekedést."

Idézet a Zeitgeist Movement Guide c. filmből.