Putyin minek jön Magyarországra már megint?

A sötétben ücsörögve, a kandalló parazsába bámulva ült Vlagyimir magányosan a szobájában. Könnyes szemmel gondolt vissza azokra a pesti naplementékre, amikor a szerelmével, Viktorral sétálgattak a Duna parton. Még mindig az arcán érzi, ahogy Viktor egy fülledt nyári estén egy érzéki csókkal lepte meg őt, miközben épp a felcsúti akadémia szereplését követték nyomon a tévében.

- V-Viktor...

- Shh.... semmi gond Vlagyimir - mondta Viktor - hagyd, had történjen meg.

- De Viktor - mondta elcsukló hangon Vlagyimir - én házas ember vagyok, nekem nem szab...

- Hogy mit szabad és mit nem azt mi döntjük el.

- Ez akkor sem helyénvaló. Gondolj csak a feleségedre.

- Az a frigid pi€sa már évek óta nem hajlandó lefeküdni velem.

- Na de Viktor, ez....

Egy forró csókkal Viktor Vlagyimírba fojtotta a szót. Az öreg orosz hideg szibériai szíve egyszer csak olvadni kezdett, mint a sarki jégsapkák. Soha nem engedett az érzéseinek, a KGB arra nevelte, hogy a testi vágyakat nem helyezheti a Párt ügye elé. De ez az este más volt. Ott ültek ketten, két szerelmes férfi, akik a tiltott kapcsolatukat élték meg, miközben a tévében Mészáros Lőrinc mesélt arról, hogy mennyire modern az új, 3 milliárdból készült telepe.

- Mond ki Vlagyimír, mond ki!

- Viktor... tudod, hogy nem szabad.

- Mond, hogy szeretsz, vagy már nem érzel irántam semmit sem? - kérdezte Viktor, miközben szemei sarkában könnycseppek kezdtek el gyöngyöződni. - Én szeretlek, ne tagadd meg az érzéseidet.

- Viktor...

Ekkor Vlagyimír minden előzmény nélkül a hátára döntötte Viktort és letépte róla a flanelingét.

-... akarlak. - mondta Vlagyimir mély hangon.

Ezek az emlékek futottak át Vlagyimir fején a kandalló parazsába bámulva. 8 hónap telt el azóta és 8 hónap óta nem érzett ehhez fogható boldogságot. Egyszer csak hirtelen megcsörrent a telefon. Vlagyimir morcosan az asztalához csoszogott és felvette a telefont.

- Da?

- Vlagyimir....

Az orosz szíve gőzkalapácsként kezdett el verni hirtelen. Tudta ki szólt bele a telefonba és tudta, hogy mit fog kérni.

- I-igen?

- Nincs kedved lejönni valamikor Magyarországra? - kérdezte Viktor.

- Hát nem is tudom - kérette magát Vlagyimir - tudod mostanság sok dolgom van, tudod Szíria meg a Krím...

- Ne keress kifogást szerelmem. Most vettem egy új ágyat és úgy illendő, hogy felszenteljük azt a szerelmünkkel.

- Rendben - mondta Vlagyimir - amint lesz időm, lenézek hozzátok.

- Oksa, várlak. Puszi! - mondta Viktor, majd pedig letette a telefont.

Vlagyimir újra érezte, hogy él, a szerelem, mint nitro tombolt a testében és, mint egy izgatott kisgyerek, aki a karácsony reggelét várja, Vlagyimir lefeküdt és boldogan várta, hogy mit hoz a jövő.

Tulajdonképpen kinek is fáj, ha Európa és Oroszország elkezd együttműködni?

Mert innen kell nézni a dolgokat...

A németek már úgyis derékig benn vannak nyakig, többezer céggel és évi 150 ezer autóval...

kelet Európa pedig tudna nekik kaját szállítani...

Franciaország, Olaszország úgyszintén.

Nagyon rossz, mi...

Pedig inkább az USA-tól kellen a palagázt venni négyszeres áron, meg a génpiszkált meg hipóban mosott élelmiszert... Ugye? Az sokkal jobb üzlet lenne...