Miért hagyja a magyar, hogy szétlopják az országot?

A mai magyar aktív korú népesség a szülei, nagyszülei által megkötött hallgatólagos megegyezésbe született bele. Annak idején, az 1956-os megtorlás után a nép nagy része megegyezett az állammal: az állam hagyja őket kicsiben "okosítani" (maszekolás, fusizás, alapanyag, szerszámok, gépek hazalopása a munkahelyről, számla nélküli munka és egyebek), cserében ők nem firtatják, hogyan került hatalomra Kádár János és társulata, illetve nem elégedetlenkednek afölött, ha a pártvezetés vagyona gyanúsan gyarapodik. Legyen meg a napi parizeres kenyér, május 1-jén sör és virsli a felvonuláson, szilveszterkor Hofi a rádióban vagy a TV-ben, azt' rendben vagyunk.

Ez pedig többé-kevésbé a mai napig érvényes. Ha nem kérek számlát, úgy óccsóbb, sógor tud hozni kishibásat a munkahelyről, szlovák rendszámot váltok ki az autóra vagy próbarendszámot kölcsönzök, én ugyan nem lyukasztok jegyet ennek a tolvaj bandának - mindenkinek megvannak a maga kis stiklijei, cserében pedig elnézi a nagyokat. Aki meg másképp gondolkodna, azt egyből kinézi maga közül a nép, mert "há' életrevalónak köll lenni".