Miben nyilvánult meg az 1990-es években a médiában a baloldali túlsúly?

Azok közé tartozom, akik akkor éltek, és akiket kifejezetten érdekelt a sajtó munkája. (Alakult is ilyen egyesület, 1991-ben, amelynek neve: Közakarat Egyesület volt.)

A sajtó, a tájékoztatás, az a negyedik hatalmi ágazat!

Mi, egyszerű honpolgárok, csak a törvényhozói hatalomba bekerülőkről tudunk közvetlenül - elvileg - dönteni.(ld.: Parlamenti és önkormányzati választások..)

A végrehajtói hatalom (kormány), az igazságszolgáltatói (bíróság, ügyészség), csak közvetve. Amire az égadta világon semmi befolyásunk nincs, az a köztájékoztatás, a média.

Ez utóbbinak volt vagy van a legnagyobb hatalma.

Visszakanyarodva a kérdésre:

1. Az Antall-kormány az írott és az elektronikus sajtó területén nem (vagy: sem) csinált rendszerváltoztatást.

Személycseréket pl.

2. Az Antall-kormány idejére már nem volt olyan megyei napilap, amelyet nem adtak volna el a korábbi hatalmon lévők idegen (főként osztrák: Axel Springer...) cégeknek.

3. Hatalmas különbségek voltak az újonnan alapított napilapok, hetilapok és a régi vágású lapok megrendelői számában, megrendelt hirdetéseiben.

4. Az elektronikus média területén sem volt lényegi változás. A Nahlik Gábor (TV-elnök) ill. Csúcs László (Rádió-elnök) kinevezése csak kb. 3 év múlva történt meg, és akkorára az önbizalmukban is megerősödött (ők azt hitték, a rendszerváltást követően munkahelyükről nekik el kell menniük, de Antall nem nyúlt hozzájuk...) régi gárdatagok szétmorzsolták a két elnököt.

Az Antall-kormány idején írt egyesületi közleményeket, amelyek a sajtó munkáját érintették, de más, nem ún. baloldali véleményeket egyetlen egy napilap sem közölte. Az Új Magyarország csak részeket mert leírni. Csupán a Magyar Fórum hetilap közölte le.

5. Az első Fidesz-kormány idején voltak próbálkozások ennek az irdatlan egyenlőtlenségnek a kisebbítésére. A Kisgazdapárt képviselője, dr. Pokol Béla terjesztett elő ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot, pl. ha egy lap közöl valakinek a véleményét, akkor ez a lap legyen köteles az ellenvéleményt is leközölni. Vagy: a lapoknak leadott hirdetések aránytalanságain is kívánt volna változtatni. Nem sikerült elérnie. Az akkori ellenzék nem a javaslatain, hanem a beterjesztő NEVÉN rágódott. (Pokol.....)

Hát, ilyen volt akkor (is) a nagy véleménynyilvánítási és sajtószabadság valamint nekünk, honpolgároknak az az emberi jogunk, hogy többoldalú, hiteles tájékoztatást kapjunk, amiben a hír szent, a vélemény pedig szabad lehessen.

:(