Ma hogyan lehetne "passzív ellenállást" létrehozni, avagy részt venni benne?

Egyedül nem tudsz passzívan ellenállni. Többen nem fognak passzívan ellenállni.

Ennyivel szerintem el is lehet intézni a témát.

Volt egy pár CBA bojkott. Mi lett belőle? Egy üzlet napi Yx100 vásárlójából 25 nem vásárolt náluk, úgy durván két hétig, aztán mindegy volt. Fing a szélben.

Tanári sztrájk: Ha nem dolgozok nem tudok megélni. Paff, ez is ennyi volt.

Egy közel tízmilliós országban nem lehet eredményesen passzívan ellenállni, pláne ha kétoldalú a dolog (A CBA-ban kényelmes vásárolni, a kormány adja a fizetésed stb.). Az önérdek mindig nyer. Pár száz embert tudsz max. összeszedni, őket is rövid időre.

Most is megteheted úgy, hogy nehezíted az állam működésének mindennapjait egyszerűen azzal, hogy nem működsz együtt vele. Elsőre nem tűnik nagy dolgonak, de ha mondjuk nem adsz be adóbevallást, akkor jönnek a büntik. Ezeket nem fizeted be. Akkor lecsuknak.

Persze ahogy előttem mondták, egyedül semmit nem érsz. De ha már sokan csinálják, akkor a kormány kénytelen lesz engedni.

Vállalkozóként több lehetőséged van, az államnak ugyanis csak a pénzed kell, és ebben a formában megteheted, hogy adót sem fizetsz, aminek ugyanaz lesz a vége, mint az első esetnek.

De pont az a lényeg, hogy büntetniük kelljen. Egy embert simán lecsukhatnak, de már ezret sem bírna el az infrastruktúra.

A Bach-korszakban is az volt a passzív ellenllás egyik fő eleme, hogy nem fizettek adót, amíg nem volt muszáj

#4

A legtöbb (ha nem összes) demokratikus ország alkotmánya feljogosít téged az ellenállás "aktívabb" formájára: Szavazhatsz, szerveződhetsz, tüntethetsz, véleményt nyilváníthatsz, tüntethetsz, részt vehetsz a politikai életben.

Az már a magyar politika sajátossága, hogy ezek közül a tüntetésen kívül, a jelenlegi politikát elítélő ember számára egyik sem járható út, a tüntetéssel meg semmire nem megy, "bajtársak" hiányában.

#5

"De pont az a lényeg, hogy büntetniük kelljen. Egy embert simán lecsukhatnak, de már ezret sem bírna el az infrastruktúra."

Erre már kitértem az első válaszban. Elvileg tök jól működik a dolog: "Túlterheljük" a rendszert, aztán vagy összeomlik, vagy engednek.

Gyakorlatilag nem találsz Xezer embert aki hajlandó veled végigcsinálni. Mindenki attól fél hogy egyedül marad a szarban. Ez volt a tanárokkal is.

Elhatározták hogy sztrájk lesz. Ha sztrájk, kirúgás. Nem lehet kirúgni a tanárok 80%-át, tehát minden okés. De mi van ha pár százan maradunk, rajtunk kívül mindenki más "befarsul", minket meg simán pótolnak?

Persze még mindig magyar viszonylatban beszélünk, tehát az is elképzelhető hogy X számú tanárt kirúgnak, a többi meg nem ér el semmit. Senki se akar a kirúgottak listáján lenni, inkább magától abbahagyja.

Önérdek > közös cél. Ha az embernek az elvei vagy az élete között kell választania, az esetek többségében az életét választja. Minél kevesebb a veszítenivaló, annál könnyebb az elveid választani. Mivel egyenlőre az átlag magyar nem éhezik, nem fázik, nincs veszélyben, senki se akar komoly téttel játszani.

"Ugyebár a 19. században..."

A 19. században az embereknek még volt valamijük amit úgy hívtak: elvek. Amik mellett ki is tartottak. E nélkül nem lett volna lehetséges a passzív ellenállás.