Mit ér a Kettős Állampolgárság revíziós célok nélkül?

Szerintem a magyarok arányosan vannak reprezentálva az EU vezetésében, igazából jól is járunk, mivel a kisebb államokat (pl. Szlovákia) felülreprezentálja az EU, pozitív diszkrimináció van. Ezért van, hogy Romániából rendszeresen 2-3, Szlovákiából 1-2 magyar képviselő is bejut az európai parlamentbe, és ez a felülreprezentáltság csak tovább fog nőni, ha Szerbia is csatlakozik. A Magyarországgal szomszédos államokban 2,5 - 3 millió magyar él. Ha azokat Magyarországhoz számolnák, rosszabbul járna a képviselet, mert egy 13 milliós országnak kb 23 képviselői hely járna (most 21 van Magyarországnak), míg a jelen helyzetben Magyarországról, Szlovákiából és Romániából 24-25 magyar képviselő jut be, és ez a szám növekedhet, nemcsak Szerbia csatlakozásával, de azáltal is, hogy egyre több kettős állampolgársággal rendelkező külhoni magyar szerez Magyarországon is bejegyzett lakcímet, így gyakorlatilag itt is és ott is leszavazhat egy-egy magyar párt jelöltjére.

Az igaz, hogy még nincs itt a kánaán, de azért szerintem sokminden haladt előre (ha nem is abban a tempóban, mint reméltük). Odorheiu Secuiesc ma már igenis Székelyudvarhely is, hivatalosan használható a magyar neve, szerepel a helységnévtáblán, használható az adminisztrációban, ügyintézésben, mint mindenütt, ahol 20% fölötti a magyarság aránya. Ezt mind EU-s nyomásra fogadta el Románia, sőt, ma már, szintén EU-s nyomásra, egyre több olyan városra is kikerül a magyar felirat, ahol törvényileg nem kötelező, mert nincs 20% a magyarok aránya. Például most Nagybányán azért szavazta meg egyöntetűen, ellenszavazat és tartózkodás nélkül az elsöprő román többségű közgyűlés, mert pályáztak az európai kulturális főváros címre, és tudták, hogy a bizottság előnyben részesíti a multikulturalitást támogató pályázókat.

A határon is át lehet már menni személyivel, és a Schengeni csatlakozás meglesz, már az sem kell. Szóval azért csak haladnak a dolgok, csak épp nem elég gyorsan (vagy mi nem győzzük kivárni), de azért nem az van már, mint 25 éve.

#13-as:

Most miért beszélsz kreténségeket? Ki mondta, hogy hálával tartoznánk Trianonért, ami az egyik legnagyobb nemzeti tragédiánk? Te fogyatékos vagy egy picit?

Attól, mert kijavítok egy TÉNYBELI TÉVEDÉST, miért gondolnám, hogy Trianonért hálásnak kell lenni?

Az tényszerűen nem igaz, hogy alul vagyunk reprezentálva az EP-ben, én csak ennyit javítottam ki, mert ez tényleg nem igaz. Pont.

Magam is "az elrabolt területek magyarságának" része vagyok, és nem érzem alulreprezentáltnak magam az EU-ban. Szerintem a két magyar EP-képviselő (aki most Winkler Gyula és Sógor Csaba nálunk) nem rossz eredmény, igaz, még jobb volt, amikor Tőkéssel is sikerült összefogjanak az RMDSZ-esek és három képviselőnk jutott be (Tőkés, Sógor és Winkler). Ez szerintem nem rossz arány...

A 888 cikkével kapcsolatban én csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy túll általánosító ahhoz, hogy véleményezni lehessen.

Én romániai magyar vagyok, és állíthatom, hogy Romániában nagyon nem ez a helyzet (sokkal jobb ennél). De tudom, hogy vannak más országok, ahol sokkal rosszabb a magyarok helyzete, például Szlovákiában a szlovák nacionalizmus miatt, Kárpátalján pedig a szegénység, az orosz-ukrán háború és az állami korrupció miatt.

Szóval nem tudom, máshol mi az igazság, de nálunk a cikk jónéhány állítása nem érvényes. Például:

"A legnagyobb problémát az okozza, hogy a közszolgálatban szinte egyáltalán nem foglalkoztatják őket. "

Ez nálunk nagyon nem így van. Én is a közszolgálatban dolgozom, közalkalmazottként, rengeteg magyar dolgozik az adminisztrációban, de volt magyar megyei főügyészünk is. Magyar az alprefektusunk, a polgármesterünk, a megyei tanácselnökünk is jelenleg, és több közszolgálati igazgatóság vezetője is.

Amiben sokáig rosszul álltunk a közszolgálaton belül, az a fegyveres és rendészeti szervek hivatásos állományán belüli számarányunk volt. Ma már a számarányunknak megfelelően tartanak fenn magyar helyeket a katonai és rendőrakadémiákon, kvóta alapon, tehát elkezdődött ezen a téren is a változás (igaz, még egyelőre nem jelentkeznek elegen ezekre a magyaroknak fenntartott helyekre).

"A nemzeti közösségeink tagjai nem csak a közjogi területen, hanem az oktatásban is diszkriminálva vannak, magyar nyelven lényegében csak a magyar állam által létrehozott vagy működtetett egyetemeken lehet tanulni."

Ez sem igaz nálunk. Én az óvodától az egyetemig magyarul tanultam végig, és mindenik tanintézmény, amibe jártam, a román állam fenntartásában működött. Van a magyar állam által támogatott magánegyetem is (Partiumi Keresztény Egyetem, Sapientia), de én pl. az erdélyi magyarok többségéhez hasonlóan a román állam által fenntartott Babeș-Bolyai Tudományegyetemre jártam. A román állam tartja fenn továbbá a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemet is, ahol szintén lehet magyarul tanulni.

Emellett két egyházi fenntartású magyar egyetem van, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet és a Gyulafehérvári Római Katolikus Papi Szeminárium. Előbbit a református, unitárius és evangélikus egyházak, utóbbit a római és örmény katolikus egyházak tartják fenn, állami támogatással.

A magyar fenntartású magánegyetemeket (pl. Partiumi Keresztény Egyetem, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem) alapítványok tartják fenn, adományokból, illetve magyar állami támogatásból. De mint minden akreditált egyetemet, ezeket is támogatja a román állam is, valamelyest. Van aztán még pár egyházi fenntrtású posztlíceális és főiskolai intézmény is, mint a református nővérképző Marosvásárhelyen, vagy a különböző kántorképző főiskolák.

Nálunk tehát símán lehet az óvodától az egyetemig, sőt, a doktorátusig magyar nyelven tanulni, akár állami intézményekben is, a jogi és katonai szakokon kívül gyakorlatilag bármit.

Ránk semmiképp sem igaz a cikknek ez a része, de lehet, hogy Szlovákiában, Kárpátalján vagy a Vajdaságban ez a helyzet.

Románia amúgy kb. félúton van. Sokkal jobb itt magyarként élni, mint Szlovákiában vagy Kárpátalján, de azért nem olyan jó, mint Szlovéniában, Horvátországban vagy Ausztriában, ahol a jó életszínvonal mellett kulturális autonómia is van (igaz, magyarok már alig - úgy meg könnyű kőkezűnek lenni egy kisebbséggel, ha amúgy is eltűnőben van).

Romániában általánosságban az a helyzet, hogy az EGYÉNI jogok nagyjából rendben vannak, és minden olyan kisebbségi jog, amely az egyén fogalmára koncentrál, körülbelül okés, legalábbis papíron. Az EGYÉNNEK szabad használnia az anyanyelvét, bárhol, bármilyen körülmények között, ha pedig nemzetisége 20% fölötti arányban él egy településen, akkor a közigazgatásban is joga van hozzá. Joga van az anyanyelvéhez ragaszkodni a hivatalosságokkal szemben (persze a gyakorlatban ez ritkán történik meg azért), akár egyszerű rendőri igazoltatásnál is. Bárhol kérhet tolmácsot hivatalos ügyben. Joga van az identitása megéléséhez, kifejezéséhez, az anyanyelvű oktatáshoz stb.

Amivel már gond van: a kollektív jogok. A román jog nem fogad el kollektív jogokat, így pl. semmilyen etnikai alapú autonómiaformát (sem területi, sem kulturális alapút) sem. Az alkotmány is kizárólag a "nemzeti kisebbségekhez tartozó SZEMÉLYEK" jogait szavatolja (garantálva az identitáshoz, a kultúrához való jogot és ennek nyilvános megélését, az anyanyelvhasználatot és anyanyelvű oktatást), az EGYES EMBERRE koncentrálva. Közösségek kollektív jogait a román közjogi szemlélet nem ismeri el és nem tárgyalja, a közösségeket csak egyének összességeként képes felfogni. Ezért nincs jelenleg lehetőség semmilyen autonómiára sem. Ez ellen a felfogás ellen régóta harcol az erdélyi magyarság, egyelőre eredménytelenül.

De azt azért nem lehet mondani, hogy másodrendű állampolgárok vagyunk, hogy nincs anyanyelvhasználati jogunk, vagy képviseletünk. Az érdekképviseleteink közül az egyik parlamenti párt (sokszor volt kormányon is), a másik kettő pedig jelen van az önkormányzatokban. Romániában kétszáznál több olyan település van, amit magyar párt színeiben nyert polgármester vezet, öt megyei tanácsot vezet magyar elnök (Hargita, Kovászna, Maros, Bihar, Szatmár) és további kettőben van magyar alelnök (Kolozs, Szilágy), vannak magyar prefektusok, alprefektusok, több száz megyei tanácsos és több ezer helyi tanácsos. Szóval politikailag is képviselve vagyunk.

Ami a cikkből ránk is igaz, az tehát az EGYÜTTES önrendelkezési jog hiánya, az autonómiatörekvések eredménytelensége. Illetve még valami, amiről a cikk nem tesz említést: a nemzeti jelképek használatának időnkénti korlátozása, ami tényleg diszkriminatív.

Mielőtt a legutolsó hozzászóláshoz írok, két korábbi mondatot még beszúrok:

Az egyik a tegnapi 11:24-es válaszból:

"Belefogalmaztál egy olyan állítást, revízió, amit a jóérzésű és tisztességes emberek megvetnek."

- Milyen megvetendőt találsz abban, hogy minden egy anyanyelvű, egy kultúrát jelentő közösség bántatlanul éljen a saját maga államalkotásában?

Illetve a tegnapi 12:41-es válaszból:

"Magyarországnak nyílván szüksége van 6 millió románra, 4 millió szlovákra, 1 millió szerbre, 4 millió horvátra (Horvátországban már több olasz lakik, mint magyar...) 1 millió ukránra, és még egy rakás más népcsoportra."

- Ez az, ami zavart okoz. Hogy az emberek nem tudnak skálázni, egyszerű válaszokat adnak. A revízió nem jelenti azt, hogy a történelmi Magyarország egész álljon vissza abba az állapotába, mint volt. Miért nem sikerül odáig eljutni gondolatban, hogy ez jelenthet - sőt, a szó eredeti értelmében, "felülvizsgálat", erősebb irányba is húz efelé - egyszerűen határrendezést. Hárommillió magyar él a határon túl, tömbökben. Ezt nem lehet annyival az asztalról leseperni, hogy nincs szükségünk egymillió ukránra.

--------

És most az eddig érkezett utolsó válaszhoz, röviden:

Én nem hiszek abban, hogy a határok a szó valós értelmében eltűnhetnének, a közigazgatás egységessé válhatna, ezáltal pedig természetesen összeolvadó nyelvszigetek jönnének létre az Európai Unióban, ahol ezáltal a dolgok rendeződhetnének. Ez még a Szovjetunió keretében sem valósult meg, ahol pedig ténylegesen is csak névleg léteztek tagállamok.

"Az érdekképviseleteink közül az egyik parlamenti párt (sokszor volt kormányon is)"

- És ez a legerősebb pont, amiért nem tudja elnyerni a bizalmamat. Kormánykoalíciót ad; de milyen érdemi eredménye van ennek az elmúlt húsz év alatt? Közelebb jutott vele Erdély, vagy akár csak Székelyföld a kulturális autonómiához. Amelyeket említettél, mint pozitív irány, közös jellemzőként EU-s kulturális intézkedések - nem is feltétlenül a magyarokra, vagy Romániára szabva. Mi az eredménye az RMDSZ-nek? Számomra inkább egy alibipárt hatását kelti, ami felmutaható példa a román parlament számára, ugyanakkor kereseti lehetőség az RMDSZ politikusainak.

Nem hiszem, hogy azt a politikai irányvonalat képviselnék, ami az erdélyi magyarság, és általános értelemben a magyar nemzet távlati céljait jelenti. Biztos, hogy nem én vagyok az első, aki előtt a logójuk egy félbe vágott vörös csillagot vetít ki - és ez az érzés csak erősödött azáltal, hogy a magyarországi állampárt jogutódjának, az MSZP-nek ifjúsági szervezetével társulást írt alá az RMDSZ erdélyi ifjúsági szervezete.

[link]

Lehet, hogy egy nemzetek nélküli, szocialista ideológiában maradó pártként indult a múlt rendszer továbbéléseként, az is lehet, hogy ma már eszmeileg kiüresedett. De nem bennük látom biztosítva az erdélyi magyarság jövőjét, és ezt az igazolja, hogy nem pusztán parlamenti jelenlétük, de az ennél sokkal nagyobb súlyú kormánykoalíciójuk nem tud felmutatni jelentősebb léptekkel haladó eredményeket, pedig több mint két évtized telt el.

# 15-ös:

Nem tudom, valaha eltűnnek e teljesen a határok, átrajzolódnak-e EU-n belül (én azért reménykedem benne, hogy igen), de már az is jó volna, ha csak szimbolikussá válnának, elértéktelenednének egy egységesülő EU-n belül. Azaz: ha tök mindeggyé válna, hogy ott vannak, és hogy melyik oldalukon telepedsz le magyarként, Komáromban vagy Komáromban (magyar vagy szlovák oldalon), Nagylakon vagy Nagylakon (román vagy magyar oldalon), mert mindkettőben azonos jogaid vannak magyarként is. Erdély egy nagy eurozóna lenne, Magyarorsszág meg egy másik, és a határ kb. egy megyehatár szintjére degradálódna, továbbá, mivel mindkét régióban őshonos nemzetiség a magyar, egyformán járna az anyanyelvű oktatás, kultúra, ügyintézés joga, a nemzeti jelképek használatának joga, és olyan kollektív jogok, mint az autonómia. Így a határ egy önkényes, de szimbolikus, jelentéktelen adminisztratív limitté válna, nem sokkal több jelentősége maradna, mint a Hajdú-Bihar és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéket elválasztó virtuális megyehatárnak. Max onnan tudnád, hogy egyáltalán ott van, hogy látnál egy útmenti üdvözlőfeliratot több nyelven, hogy Isten hozott Bihar megyében, Romániában. Én ezzel már elégedett tudnék lenni, ha szimbolikussá, már-már fölöslegessé válna a határ. Túl tudnám élni, hogy virtuálisan létezik, ha gyakorlatban nem érintene, és csak történelemkönyvekből tanulnánk, hogy valaha a határoknak milyen erős szerepük volt a történelemben, nemzeteket vágtak ketté, embereket szakítottak el emberektől, stb. De ma már, kedves gyerekek, csak arra jók kb., hogy tudjuk, melyik bíróság hatásköre meddig terjed. Így le tudnám nyelni.

Az RMDSZ kapcsán én egy kicsit másként látom a helyzetet, de azt hiszem, ez természetes. Közelebbről látom a romániai pártok tevékenységét, ami objektívabbá és szubjektívebbé is tesz egyszerre.

Először tisztázzuk a tényeket: az RMDSZ nem utódpárt és nem szocialista. Eredetileg nem is párt. Romániában a kisebbségeknek (nemcsak nekünk, a szlovákoknak, törököknek, tatároknak, németeknek, stb.) nem pártjai, hanem SZÖVETSÉGEI alakultak a rendszerváltozás után, amelyeken belül az adott kisebbség valamennyi tagja megtalálhatta a maga ideológiai bázisát, de amelyek az egész kisebbséget voltak hivatottak képviselni.

Ez a belső rétegzettség az RMDSZ-en belül a mi napig létezik, papíron legalábbis, noha a szövetség egészében döntően a konzervatív keresztény-jobboldali ideológia szerzett vezető szerepet, és végülis ebbe a frakcióba ültek is be az európai parlamentben, ugyanoda, ahol a Fidesz is van Magyarországon.

Ettől függetlenül papíron ma is léteznek a platformok belül, és ha beiratkozol, dönthetsz, hogy melyik platformba (vagy egyikbe sem) kéred a felvételedet. Van jobboldali platform, baloldali platform, kereszténydemokrata, liberális (szabadelvű), konzervatív platform a szövetségen belül. Ezt valaha úgy képzelték el, hogy a politikai nézeteket majd a szövetségen BELÜL, egyfajta belső parlamentként jelenítik meg, és amelyik irány ott belül győz, azt képviseli utána kifelé mindenki. Hár ez persze a modern pártpolitikai porondon egy illúziónak bizonyult, ami nehezen működtethető (de az RMDSZ még így is a legsokszínűbb politikai szereplő Romániában, ami minden más párthoz képest sokkal inkább alulról építkezik).

A jelképüknek a vörös csillaghoz semmi köze, az egy stilizált tulipán akar lenni.

Az autonómia kérdése nagyon bonyolult dolog, amit jelenleg nem lehet Romániában megvalósítani, mert az alkotmány zárja ki.

Talán nem tudod, de egyébként épp az RMDSZ dobta be először, mint kampánytematika, és én személy szerint, mint egyszerű értelmiségi választópolgár, már akkor is felelőtlen, elhibázott dolognak tartottam, ami visszaüthet. Vissza is ütött.

Az RMDSZ több, remekebbnél remekebb autonómiajavaslatot dolgozott ki és tett le az asztalra, és minden kampányában ráült az autonómiatémára, szavazatszerzési céllal.

Épp csak azt felejtette el elmondani a drága választóknak, hogy ez egy HOSSZÚTÁVÚ CÉL, aminek a megvalósíthatóságát évtizedekben kell mérni, és amihez előbb LEGALÁBB KÉT ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS SZÜKSÉGES. Ugyanis ahhoz, hogy az alkotmány első fejezetében módosítani lehessen az autonómiát lehetetlenné tevő passzust, előbb az alkotmány hetedik fejezetét kell módosítani (amely kimondja, hogy az első fejezet még népszavazással SEM módosítható).

Mindez pedig lehetetlen a románok nélkül. Itt autonómia akkor lesz, ha sokszor és érthetően elmagyarázzuk, hogy micsoda is az, mi fán terem, hogy köze nincs a revizionizmushoz, hogy természetes dolog Európában stb. Ez nem holnapra fog megtörténni.

Az alkotmány módosíthatóságát tárgyaló hetedik fejezet azt is leszögezi, hogy az alkotmány csak népszavazással ÉS parlamenti kétharmaddal módosítható, ahhoz pedig, hogy a népszavazás érvényes és eredményes legyen egy plusz feltételt is beiktat: nem elég önmagában érvényesnek és eredményesnek lennie, hanem külön-külön a romániai megyék legaláb FELÉBEN egyenként is érvényesnek és eredményesnek kell lennie. Ezt pont azért tették bele 1990-ben, hogy Erdély véletlenül se tudjon egymaga dönteni semmiről, a kárpátokon túli megyék nélkül. Tehát hiába 100%-os a részvétel valami mellett egész Erdélyben (és ezáltal olyan nagy az arány, hogy országosan is megütn az érvényességi küszöböt), ha nincs legalább további négy, kárpátokon túli megye is, ami érvényesen és eredményesen szavaz, a népszavazás nem érvényes semmilyen alkotmányozási kérdésben.

Az RMDSZ persze ezt nem magyarázta el, minek is, amikor le lehet ígérni a csillagot az égről pár szavazatért. Nyomatta az autonómiatémát, mintha az egy pár cikluson belül megvalósítható ígéret volna (nem az). Vissza is ütött rá.

Most a saját politikai ellenfelei, nagyon okosan, számonkérik rajta: lám, lám, nem valósítottátok meg, pedig hányszor voltatok kormányon 25 év alatt! Ugye-ugye, hogy az RMDSZ nem csinál semmit, DIREKT nem valósította meg, pedig megígérte, csak hát befeküdt a román politikának, ugyebár.

Na sebaj, szavazzatok csak ránk, mi majd seperc alatt megvalósítjuk!

Ezzel csak az a baj, hogy ez is ugyanolyan hazugság (és a probléma elhallgatása a választók előtt), mint az RMDSZ ígérete volt.

Az RMDSZ politikai alternatívái nemhogy elmagyaráznák a választóknak, hogy milyen mélyen felelőtlen volt az RMDSZ részéről egyáltalán beígérni a területi autonómiát, mint rövid távon megvalósítható célt, hanem ugyanolyan politikai haszonleső módon ígérgetnek, sőt, még rá is licitálnak az RMDSZ-re (na majd ők két nap alatt összehozzák).

Ez végtelenül felelőtlen játék, aminek nem lehet más végeredménye, mint a szavazók végleges kiábrándulása valamennyi magyar politikai erőből, és akkor mindhárman padlóra fognak esni. Akkor pedig sosem lesz autonómia, nemcsak most nem, hanem évtizedek múlva sem, ha nem lesz olyan erő, amelyik kormányzati, szenátusi, képviselőházi, megyei és települési szinten is képviselje, szajkózza azt. Efelé tartunk, sajnos...

Magát az autonómiaproblémát is fordítva kezdték el erőltetni, mint ahogy az logikus volna (és ez mindhárom magyar politikai erőre nézve igaz): a területi autonómia felől. Ennek van a legkevesebb rövid távú realitása, mert, mint mondtam, pillanatnyilag az alkotmányba ütközik.

Első lépésben a KUTURÁLIS AUTONÓMIÁT kellene kierőltetni (ezt az én jogérzékem szerint a jelenlegi alkotmány sem zárja ki), második lépésben a Székelyföldet és minden más magyar tömböt egyesíteni egy-egy területi egységen belül (de valódi autonómia nélkül, hogy ne ütközzön az alkotmányba), és CSAK HARMADIK lépésben kezdeni el erőltetni a tényleges autonómiát (saját belügy, rendvédelem, parlament stb.), amikor már sikerült elérni, hogy a magyar közösségek területileg egyesültek egy-egy adminisztratív egységben (legyen az megye, régió, bármi), és belül már kulturális autonómiával rendelkeznek.

Ezt így, lépésenként, meg lehetne valósítani fokozatosan, két-három-négy évtizeden belül. Fordítva viszont SOHA, mert egy 6,6%-os kisebbség vagyunk Romániában, és ha a maradék 93,3% nem akarja, nem fog menni. Ha most egyből parlamentet követelünk, önálló belügyet, tényleges autonómiát, akkor már félelemből is reflex-szerűen lesöprik a dolgot az asztalról, nemhogy kétszer is megnépszavazzák, csak azért, mert mi ezt követeljük.

Ennek következetes, lépésről lépésre történő megvalósításához átgondolt, összehangolt NEMZETSTRATÉGIA kellene. Az meg nincs.

Kicsit olyan, mintha mindhárom magyar párt letett volna legbelül a dologról, csak azért, mert nem pár éven belül megvalósítható. Olyan érzésed van, hogy ők maguk úgy érzik, hogy "áááá, úgysem fog sikerülni, akkor ne is erőltessük közösen, összehangoltan, következetesen. Inkább durrogtassuk kampányokban, abból legalább rövidtávon mindhárman nyerünk!"

És akkor durrogtatják is. Az RMDSZ azt, hogy egyedül ő képes megvalósítani, mert Bukarest is kell hozzá (ez igaz), az MPP és EMNP meg azt, hogy az RMDSZ, lám, 25 év alatt sem valósította meg, de majd ők igen!

Aztán szépen besöprik a szavazatokat mindhárman, hátradőlnek négy évig, és kész, passz.

Ahelyett, hogy azt mondanák, felelősen: Emberek, nézzétek, itt mi ígértünk ezt-azt, kicsit előreszaladtunk, de most őszinték leszünk: figyeljetek, ez egy HOSSZÚTÁVÚ cél, amihez következetes stratégia kell, és amit kormányon, szenátusban, képviselőházban, megyei és települési szinten is egységesen kell képviselni. Épp ezért, úgy döntöttünk, ÖSSZEFOGUNK, és ezt a kérdést nem használjuk többé egymás elleni olcsó kampánytémaként, hanem EGYÜTT, minden fórumon, Brüsszeltől, Bukaresten át Székelykocsárdig, elszántan és a végsőkig fogjuk képviselni. Hosszú út lesz, de veletek együtt meg fogjuk csinálni!

Ez kellene...

Köszönöm a hosszabb válaszodat. Én nem fogok ilyen hosszan írni most, de csupán azért nem, mert igazán nincs benne olyan tartalom, amihez hozzáfűzni valóm, reflexióm lenne.

"A jelképüknek a vörös csillaghoz semmi köze, az egy stilizált tulipán akar lenni."

- A tulipánra a szögletesen záródó vonalak egyáltalán nem jellemzőek. Persze, bele lehet magyarázni (vagy fogalmazzunk inkább így: ki lehet magyarázni vele), de sokkal kisebb képzelőerő kell az ötágú vörös csillaghoz.

Azért ezt idézzük fel most képen is:

[link]

Ugyanezt valósította meg az MSZP-s a szegfűvel (megint egy virág?), amelyről egyébként egy, a rendszerváltásidején megrendelésekre politikai plakátokat tervező grafikus mondta, hogy milyen eszméletlen magas fokú munka, az óramutató járásával kiforgatva a szirmait tökéletesen kiadja az ötágú vörös csillagot.

Nem akarok összeesküvéselméletek hívőjének, főleg nem terjesztőének tenni. Ezt úgy állítom, hogy ma már nem csinálnak titkot belőle magasabb szakmai közbeszédben sem.

Nézd meg, egyszerűen tökéletes:

https://www.youtube.com/watch?v=DsQUmJKXa9A

Ha nem nézzük, kik csinálták, és miért, akkor lenyűgöző teljesítmény.

"Ezzel csak az a baj, hogy ez is ugyanolyan hazugság (és a probléma elhallgatása a választók előtt), mint az RMDSZ ígérete volt."

- Tisztában vagyok vele, hogy a román alkotmány ezt még elvi szinten is ellehetetleníti, azonban ez önmagában nem kizáró ok. Jogilag nem volt kivitelezhető Koszovó elszakadása sem, és Szerbia máig nem is fogadta el, de mégsem tudott mit tenni, mert egyszerűen az a másfélmillió ember felmondta az állam iránti engedelmességet, és ezzel egy kormányzat nem tud, nem képes mit tenni. Egy kormányt a kormányzottak tartanak pozíciójában. Szerbia pedig nem vetett be haderőt. Az európai államok pedig azzal a hallgatólagos egyezséggel mentek bele Koszovó függetlenségébe, hogy nem csatlakozik Albániához a feszültséget tovább növelendő, és más, anyaországgal támogatott autonóm törekvéseknek is lökést adva.

Tehát de, lehet. Láthattuk példáját.

"Az RMDSZ politikai alternatívái nemhogy elmagyaráznák a választóknak, hogy milyen mélyen felelőtlen volt az RMDSZ részéről egyáltalán beígérni a területi autonómiát, mint rövid távon megvalósítható célt, hanem ugyanolyan politikai haszonleső módon ígérgetnek, sőt, még rá is licitálnak az RMDSZ-re (na majd ők két nap alatt összehozzák)."

- Negyed évszázad már hosszútávnak tekinthető. Ezalatt viszont egy lépést sem sikerült megtenni a folyamatokból. Nem csupán Székelyföld, és a magyar nyelvtöbbségű tömbterületek Magyarországba való visszatérését nem sikerült elérni - ez belátható -, de még az oda vezető út sem lett megkezdve. Ezt mindenekelőtt megelőzné egy kulturális autonómia, ebben egyetérthetünk, amelyet erre alapozott területi autonómia követhetne. Nem mindjárt ezzel kezdve, saját kormányzatot, rendvédelmet, és egyebeket elképzelve. Majd egy területileg autonóm terület kiválhatna már népszavazással, hiszen jogosult népszavazást tartani, amire a kulturális autonómia még nem hatalmaz fel. Végül az anyaországba térhetne egy újabb népszavazás útján, vagy egyszerűen államközi megállapodásban. Ez hosszútávú terv. De a negyed évszázad alatt, amelyben az RMDSZ kormánykoalíciót is adott, még a kulturális autonómiáig, a legelső lépésig sem sikerült eljutni. A békés keretek közé foglalt kulturális autonómiának, amiből lehetne tovább építkezni, míg mindig nem az elszakadást, hanem a tényleges önrendelkezés elérését. Egyhelyben toporgunk. Sőt, még a port sem tapossuk, hogy legalább látszat legyen. Nincs eredménye, nem látom, hogy bármiben is lenne a kormánykoalíciójuknak.

Ezért téged kérdezlek, hiszen napi szinten megéled a politikát, hogy miben mutatkozik meg az RMDSZ jelenléte a kormány koalíciós partnereként. Valóban érdekel.

Nem helyi illetőségű eseteket kérdezek elsősorban, hogy Jászszoboszlón magyar óvodai képzést indítottak a szórványban, vagy Szentizsákfalván kettős helységnév-táblát kihelyezését sikerült elérni a polgármesternek az ehhez törvényileg meghatározott százalék alatti lélekszámot jelentő magyarság ellenére.

Globálisabb képet tekintve, átfogó munkásságban, az erdélyi magyar közösség egészét érintő kérdésekben.