Mi a véleményed Kóczián Péter írásáról?

A Jobbik kapcsán a megértés a fontos és nem az elhatárolódás.

Mindenki jobban tenné, ha komolyan elolvasná a Jobbik programját, s elgondolkodna azon, mitől olyan népszerűek.

Vitathatatlan, hogy cigányellenes és rendpárti, a demokratikus rendet bizonyos elemeiben – főleg az államhatalom erőszak monopóliumát illetően – megkérdőjelező a Jobbik programja.

Azért írtam ezt le először, mert szeretnék túllépni a Jobbikot érő kötelező fújoláson.

Egy közel húsz százalékos százalékos első fordulós eredmény után nem lehet már azt mondani, hogy a szélsőséges jellegük miatt rekesszük ki őket. Ezzel ugyanis több százezer embert rekesztünk ki a magyar társadalomból. Vicces, körülbelül annyit, ahányan a cigányok vannak, akiket szintén szeretünk kirekeszteni. Vagy legalábbis nem venni róluk tudomást.

A Jobbik sikerének titka, hogy rezonál a politikai közösségben lévő véleményekre, problémákra. Mindenkinek ajánlom, hogy egy hétvégén kezdje elolvasni a Fidesz és az MSZP programját. A dagályos semmit mondás és a közismert klisék pufogtatása közben, legkésőbb úgy a tízedik, huszadik oldal táján mindenki ásítani fog, annyira érdektelenek a két párt szövegei.

Ha megvakarjuk a felszínt, akkor mind a két nagy párt ( az MSZP is az, relevanciáját tekintve, nem kell bedőlni a pillanatnyi állásnak) egy politikai patthelyzet fogságában van, amelyet egymás között alakítottak ki.

Nézzük csak meg az e heti fejleményeket: az MSZP megvádolta a Fideszt azzal, hogy el akarja törölni a sikeres adóprivilégiumokat, az eva-t és az ekhót. A Fidesz ezt határozottan cáfolta.

És ha mégis ez lenne a tervük, s megmondták volna, akkor mi lenne? Az MSZP szakpolitikai viták helyett – melyet annyira, de annyira, de annyira kedvel és fontosnak tart – azonnal letámadná a Fideszt, s nem a demokratikus viták színvonalának védelme, hanem a szavazatszerzés, szavazatcsökkentés lenne a célja.

A politikai küzdelem folyamatosan marta a racionális vitákat: a teret, amelyben létrejöhetnének, az értelmiség pártpolitikától független szerepét, a sajtó politikától való függetlenségét. A nagy politikai pártok erős uralmi-befolyási övezetet hoztak létre a nyilvánosságban, de ennek volt egy ára: a táboron és az országon belüli vélemény-pluralizmus csökkenő tendenciája, a témák politikai kötődésektől vezérelt, politikai érdekek alapján kialakított tematizálása.

Schmidt Mária tegnap mondta a Radiocafés műsoromban, a Szinkrontolmácsban, hogy milyen érdekes: amíg Orbán nem adott pénzt a budapesti metróra, addig ez a Fidesz Budapest-ellenességének a jele volt. Amikor nyolc év alatt sem épül meg a 4-es metró, ennek semmilyen politikai jelentése nincsen a baloldalon és a liberálisok között. Lehet a történtek alapján vitatni ezt az értelmezést?

A Jobbik (és egyébként az LMP is, csak ők más tészta) ebben az űrben robbantott. Az MSZP-n belüli vita a „cigánybűnőzésről” azért volt diszfunkcionális, mert nem MSZP-s politikusoknak és egy rendőrfőkapitánynak kell először bedobnia, megvédeni ezt a fogalmat. Ha az értelmiség merne szabadon beszélni, akkor a vita lezajlana értelmiségi keretekben, s ha a fogalom és szemlélet elfogadhatatlan, a vita akkor is segítene kialakítani azt a szemléleti-fogalmi keretet, amelyben a kirekesztés nélkül lehet beszélni a cigányokkal kapcsolatos percepcióktól és tényekről.

Nem elég felháborodni, hogy így nem beszélünk, hanem végig kell gondolni, hogyan beszélünk arról, amit a szavazatok tanúsága szerint több százezer ember igaznak gondol. A demokratikus értelmiség – jobb és bal- egészen impotens abban, ha új jelenségekhez kreatívan kellene viszonyulnia.

Ez nem csak a szélsőséges ügyekben van így. Nemzet, nemzeti büszkeség, a globál és lokál viszonyrendszere és még sok ezer olyan téma van, aminél egyszerűen lebénulunk.

Miért nem MIÉP?

A MIÉP Csurka István egyszemélyes vállalkozása volt. A MIÉP arról beszélt, amiről Csurka. A Jobbik programja – fájdalom – ennél mélyebb, okosabb, s problémaérzékenyebb gondolkodásról tesz tanú bizonyságot. A Jobbik programját nem egy ember szülte meg, s nem egy ember gondolatvilágát tükrözi. A Jobbik programja izgalmas, érdekes, gondolatébresztő, aktuális. Egy nagyon egyszerű teszt világossá teszi ezt: a jövendő történészei 2010 és az elmúlt néhány év Magyarországát nem az MSZP és a Fidesz, hanem a Jobbik programjából értik majd meg; ebben találnak majd az aktualitásokra utaló felvetéseket.

Elítélhetem ismét a cigányellenes és a többi szöveg részeket a Jobbik programjában, hogy nehogy a relativizálás és empátia tavában elsüllyesszem a demokratikus értékeket, de akkor mikor foglalkozunk a program egyéb tanulságaival?

A magyar értelmiség bizonyos dolgokat nem tárgyal ki. A cigányellenesség és az antiszemitizmus a magyar kultúra, főleg a politikai kultúra szerves és erős kulturális formája, kerete, témája, nem csak a művelt tollforgatók világában, hanem a civil emberek fejében. Nem mindenkiében, számos kortársunk visszaemlékezése szerint Budapesten, egyetemen, politikailag tudatos emberek közé kerülve szembesültek először az antiszemitizmussal. A cigány gyűlölettel való szembetalálkozás nélkül is le lehet élni néhány évtizedet Magyarországon (ez azért a ritkább eset).

De itt nem csak ezekről a sláger témákról van szó. Nem szakadtunk el Kádártól, nem Nagy Imre a hősünk, s erről nem lehet beszélni. Gyurcsány Ferenc pártelnökként és miniszterelnökként vetette fel, hogy Nagy Imre az MSZP hőse, s nem lehet kétértelműnek lenni Kádárral szemben. A baloldali pártelit, a baloldali értelmiség, s a jobboldali média és értelmiség együtt asszisztált Gyurcsány radikális, a mostani rendszer ideológiájának, közös platformjának teljesen újszerű kialakítását célzó javaslatához. Ez legalább annyira fontos téma, mint a cigányok és a zsidók megítélése. A tábor –szemlélet érvényesült, amely egyébként táboron belül is érvényesült: Gyurcsány antikommunizmusát az MSZP elutasította.

A lényeg, hogy egy rendszer jött létre mindebből, amelyben már mindenki tudta, mi a dolga, mit szabad és mit nem.

A Jobbik meg jött, megtörte a tabukat, félresöpörte az áporodott levegőt, s győzött.

Szerintem nem elhatárolódni kell a Jobbiktól, hanem a kialakult rendszer kritikájaként értelmezni a Jobbik vonzóerejét, s levonni belőle a tanulságokat.