Érdemes lenne-e az Igaz mondáshoz való jogot, alapvető emberi jogok közt alkotmányba emelni?

Ebben a formában semmiképp. Jól is néznénk ki, ha mindenféle rágalmakat nekünk címezve még nekünk kellene fáradnunk a bizonyítással.

Ennyi erővel ha legközelebb tudományos cikker írok, csak leírom három mondatban a tézisemet, aztán cáfolja, aki akarja, de folyóiratban meg kell jelennie.

"Sok fölösleges per létre sem jönne."

Óóóó, pont, hogy ezzel okoznál tonnányi új fölösleges pereket. Például, hogy most beperelsz engem, hogy bizonyítsam be, hogy pont ezzel okoznál tonnányi új fölösleges pereket...

Te egy hülye barom vagy! -ezt cáfold meg! Mit tudsz rá mondani: Nem vagyok az! -erre: De igen!- De Nem! De Igen!

Ez lenne aztán a színvonalas bizonyítási meg cáfolási eljárás...

Na most it sok mindent meg kéne érteni.

Elsőként, hogy mi tartozik az Alkotmányba (az alaptörvény annak egy elfuserált tákolmánya). Az igazmondás nem. Az törvényekre tartozik.

Aztán meg kéne érteni, miért mondja ki már a római jog is: aki állít, bizonyít. Segítek. Egyfelől mert ő kezdte a témát, másfelől, mert ő tudja, minek alapján állít, harmadfelől pedig a "nem" bizonyíthatatlan általában. Az például bizonyítható (ha igaz), hogy "te loptál". Azt hogyan képzelnéd, "én nem loptam"?

Aztán: kapaszkodj, ki van kötve - az igazmondót nem érheti hátrány. Nem kéne kikötni, mert nyilvánvaló, azért kötötték ki, mert néhány furfangos egyén kihasználta, hogy a "nem" nem bizonyítható.

Továbbá: a kártérítés létező fogalom. Van anyagi kártérítés, sőt, tőled tovább is mentek, van erkölcsi kártérítés is, mert régtől tudják, ha rossz hírbe kevernek, az neked nem direkt anyagi kár, de a tevékenységedben annál inkább az lehet.

Összesítve: egyfelől érdemes a problémákat helyükön kezelni. Elvet alkotmányban, szabályt törvénykönyvben. Másfelől nyílt kapukat döngetsz, javaslataid mind meg vannak valósítva, kicsit jobban, még ebben az elfuserált törvénykezésben is.

Azt meg sem említettem még, hogy problémáid java része nem törvényi kérdés, hanem annak betartása, azaz morál. Van törvény a csalásra, elég kemény, csak éppen vannak gyevi bírók. Ők csalhatnak, rájuk nem vonatkozik. Ideje, hogy Ludas Matyi felébredjen.

Leegyszerűsítené az igazságszolgáltatás dolgát, hiszen csak annyit kell mondaniuk, "Te vagy bűnös", aztán próbáld bizonyítani, hogy nem igaz.

Egyébként ha az egyik A-t mond, a másik meg B-t, más szóval az ellenkezőjét, akkor mi alapján döntenéd el, kié a bizonyítás terhe?

Nincs (nagy) nyilvánosság előtti szólás szabadság. Hollandián és kisközösségeken kívül, és egyes forradalmi helyzeteken kívül nem is volt. Meg nyugati kávéházi.

Voltaire nevezetes mondására a valós szólás szabadságról: "Nem értek egyet azzal, amit mond, de halálig védelmezem a jogát, hogy elmondhassa" - Jó akkor még volt párbaj. ;)