Olvastam régebben arról, Sztálin halálakor Magyarországon siratni kellett a 'népek atyját'. Ebből mennyi igaz?

> Később aztán ez sokat enyhült, még a Szovjetunióban is, de nálunk főleg.

Apám imádta a kémiát középiskolában, ment is neki nagyon, hát jelentkezett Szentpétervárra fotóvegyésznek (ez elitegyetem volt az egész szocialista blokkban), felvették Bakuba olajvegyésznek -- ez már csak ilyen rendszer volt -- aztán pár kanyarral később kórházi laborban dolgozott és amikor annak a vezetője lett akkor közölték vele hogy jelentenie kell a beosztottjairól amiről ő a maga roppant simulékony modorában kifejtette a véleményét, pártfegyelmit kapott és kitiltották az ország összes kórházi laborjából. Na most azt ne felejtsük el hogy dolgozni kötelező volt, közveszélyes munkakerülésnek hívták aki nem dolgozott. És ez volt 1980-ban. Tény és való hogy jobb volt mint amikor nagyapámat "árdrágításért" a kazincbarcikai kényszermunka táborba hurcolta a Rákosi rendszer de azért engedtessék meg hogy egyiket se szeressük nagyon.

Utóirat: amikor nagybátyám a gépészmérnöki diplomával Munkácson kapott autóalkatrész raktárosi állást és mindenre irtó hosszú várólista volt és nem volt hajlandó valami csókos figurának hogy átugorja a listát és emiatt kirúgták, na akkor disszidált.

Szerintem a film nem tud hazudni:

[link]

Biztosan voltak akik örültek Sztálin halálának de ez evidens is ha meggondoljuk, hogy ők az előző rendszer haszonélvezői voltak, az egykori uralkodó osztályok képviselői ugyanakkor a nép biztosan meggyászolta Sztálint úgy ahogyan látszik is a filmen.