Sokan miért sírnak a migránsok integrációja miatt?

Ahmet nem lesz német. Majd legfeljebb az unokája, ha az akar lenni, de sok esetben nem akar.

Az, hogy keveredtek a népek, természetes, de ez nem megy egyik napról a másikra. Pl. a kunok valaha bevándorlók voltak, mégis, ma "színmagyarnak" tekintjük ha valaki kun.

Mert a századok alatt azzá vált. De akkoriban volt gond elég a beilleszkedésükkel, pedig kulturálisan nem álltak távol a magyarságtól mint lovas nomád nép.

Az nem fog menni, hogy Ahmet beköltözik Németországba és hipp - hopp ő már német. Ahhoz századok kellenek.

Nem beszélhetsz komolyan, mert már most meglátszik Európa térképén a sok bevándorló. Voltál már Brüsszelben, Párizsban, Londonban, Hamburgban? Bizonyos kerületekben alig látni fehér embert.

:DDD

Teljesen más történelmi helyzet, felesleges párhuzamot vonni, ráaádsul nem vagy túl konkrét, teljesen leegyszerűsíted, nagyvonalúan kiahgysz belőle fontos részleteket. Különben is, számos amerikai országban ma is elég magas a bennszülöttek aránya.

A kérdező az a legrosszabb fajta, aki kiválóan ért lényegesen eltérő körülmények és események összemosásához, aztán "ártatlan" kérdést tesz fel. Tudja ő a válasz, nem is ez érdekli, hanem a káoszteremtés. Akkor lehet kiválóan ügyeskedni.

A probléma ott kezdődik, hogy a migráció jól megtervezett akciók következménye. No nem a migrációt szervezték, csak a kis káoszokat, de nem úgy jött össze. Elszámították magukat.

A probléma úgy folytatódik, hogy a generált új exodus kezelése teljesen felemás, mert mindenkinek más az érdeke. Van akit azért nem érdekli, mert nem érinti. Ha mégis, közvetve jól jár vele. Van, aki örül neki, mert olcsó, visszapofázni nem merő munkaerőhöz (rabszolgához jut). És van, aki akaratlanul megszenvedi. A "sírnak" eleve egy baromság. Az egy szervezett propaganda eredménye, ahol a migráció és/vagy annak szidása (dicsérete - integráció) alapvetően ettől független politikai célokat szolgál. Azért ne feledjük, ahol tízezreket, százezreket tartanak mesterségesen nyomorúságos körülmények között, ahol a döntő többségnek a kilátástalanság a sorsa, pontosabban a nyomorult táborélet, az bizony elveszti türelmét. Ha uszítják, hamarabb. Ha látja, hogy utálják, még hamarabb. És nem fog alkalmazkodni. Végletekig elkeseredett, dühös, reménytelen, éhes és tartósan abnormális körülmények között élő emberrel nem lehet szót érteni. Aki ezt nem érti, szívesen kipróbálnám rajta. És ha tévednék megkövetem, ha azonban hamarabb kiborul, neki kell elnézést kérnie millióktól.

Ezzel nincs vége. Ez a tömeg mégis csak van valahol. Ahol már laknak emberek. Ahol ezáltal felfordul a normális élet, és ahol hamar felismerik, semmit nem tudnak tenni, akiknek kéne, azok ellenkezőleg, gerjesztik a helyzetet. És aki számon kéri az ilyen helyzetben lévő lakosságtól a viselkedését, szintén azt javaslom, próbálja ki. Ha sikerül embernek maradnia, segítőkésznek lennie, őt is megkövetem. Ha azonban nem, nagyon gyorsan fogja be a száját.

Szerencsétlen kérdező, vagy mindezeket képtelen még csak érzékelni is, nemhogy felfogni, ez esetben egy megvezetett, gondolat nélküli, szajkózó tömegpéldány. Vagy érti, átlátja, és ezért mondja, kérdezi. Ez esetben egy üldözendő utolsó uszító gazember. Lehet választani.