A Jobbikot hogyan lehet lejáratni akár már most, pedig gyakorlatilag nincsenek is s parlamentben?

Egyfolytában lejáratják, a tagok magánéletével kapcsolatos dolgokkal. Pl. Király, Szávay fotói. Most Vona cégének adóhátraléka...

Engem személy szerint teljesen hidegen hagy, hogy mit csinálnak ezek az emberek a magánéletükben, ugyanígy lesz@rom Bajnai és Orbán magánéletét is. Nem ez a lényeg, az a lényeg hogy mit fognak tenni a parlamentben, ilyen téren pedig makulátlanok.

Az ilyesfajta lejáratást szánalmas próbálkozásnak tartom, mindegyik fél részéről.

Jobbik(X)

Tegnap közöltük egy fideszes levelét, aki csalódottságában elhagyta a pártját. Mivel a stop.hu mai cikke nyomán ismét a figyelem központjába került, ezért frissítve közzétesszük az írást.

Információnk szerint a Fidesz elképesztő rágalomhadjárata és médiamanipulációja ellenkező hatást váltott ki és a kiábrándult párttagok most tömegesen lépnek ki a Fideszből. Íme egy csalódott kilépő levele a sok közül:

Fidesz Magyar Polgári Párt

Dr. Láng Zsolt elnök

II. kerületi csoport

1024 Budapest, Keleti Károly u. 13/B.

Kedves Zsolt!

Ezennel bejelentem a pártból való kilépésemet.

Bár döntésem előzményei messzire nyúlnak, az utóbbi két-három hónap történései adták meg hozzá a végleges lökést. Hogy a nyolc év alatt milyen stációk vezettek idáig, azt ezen levél keretein belül sajnos nincs mód részletezni. Mégis, kérlek, engedd meg, hogy a döntésem hátterére röviden rávilágítsak.

A 2002-es választások elvesztésekor az egész nemzeti tábor mélyen magába roskadt, de a kétségbeesés cselekvésre is sarkallt, s új remény ébredt. Boldogan alapítottunk polgári-köröket, örültünk egymás társaságának, demonstrációkra jártunk, beszélgettünk, dolgoztunk. Országosan és helyi szinten gomba mód szaporodtak az értékalapú közösségek. A csatlakozó emberek sokasága a nemzet legjobbjai voltak: becsületes, családszerető, igazi hazafiak, akik nemzetük és gyermekeik jövőjéért aggódva időt és pénzt nem kímélve keresték a kiutat. Többen – köztük jómagam – beléptünk a Fideszbe is. Nem is volt más választásunk, hiszen ez volt az egyetlen komolyan vehető párt a nemzeti oldalon. Az egyetlen párt, melynek esélye volt elérni a parlamenti küszöböt. Az egyetlen párt, melynek valamikori győzelmétől az ország felemelkedését remélhettük.

A nemzeti tábor akkor egységes volt. Nemcsak hasonlóan gondolkodtunk a fontos kérdésekről, nemcsak a cél volt közös, hanem egy emberként fel is sorakoztunk a Fidesz mögött. Elszántságunkat nagyban fokozta az ellenoldal megtörhetetlen médiamonopóliuma, mellyel élve és visszaélve a legaljasabb lejáratókampányokat indították ellenünk. Ez egyszerre váltott ki belőlünk undort, kétségbeesést, de elszántságot is.

Aztán szép lassan egy másik jobboldali párt is megerősödött. Viták és konfliktusok persze voltak, ami egy többpárti demokráciának természetes velejárója. A nemzeti tábor gondolkodásban és célban azonban továbbra is egységes maradt: mielőbb le kell váltani a nemzetpusztító balliberális kormányt, s újjá kell építeni az országot.

A párbeszéd és az eltérő vélemények ütköztetése helyett azonban olyan típusú lejáratókampányokat indítottatok, melyek még az alulmúlhatatlannak tűnő 2002-es balliberális ámokfutáson is túltett. S mindezt a nemzeti táboron belül! A hamis magánéleti levelek nyilvánosságra hozásától a suttogó propagandán keresztül a legelképesztőbb rágalmak terjesztéséig. A megtámadott személyeknek azonban a sajtótokban (törvény is szegve!) nem adtatok lehetőséget megszólalásra. A médiátokon kívül a politikusok is bőven kiveszik a részüket a „munkából”. Például Kubatov Gábor pártigazgató rendszeresen vájkál családok magánéleti viszonyaiban, de említhetném a Titeket korábban minden szinten gyalázó Csurka Istvánt is, aki megbízásotokra ocsmány módon zsidózza a nektek nem tetszőket, miközben álszent módon mást sem hallok Tőletek, hogy ez mennyire elítélendő. Az egyik Fidesz alapító újságíró a lakossági fórumokon meg egyenesen patkánynak nevezi a nem Fideszre szavazó nemzeti érzelműeket.

Itt valami alapvető félreértés van. Többségünk nem egy párt, hanem a nemzet felemelésére esküdött fel. A párt sikere eszköz, s nem cél. Bár a „hiszünk a szeretet és az összefogás erejében” szlogent mindig is blődlinek tartottam, azt viszont álmomban sem gondoltam, hogy egyszer bolsevik módszerekkel fogtok polgárháborús helyzetet teremteni a korábban egységes nemzeti táboron belül. Kinek jó ez? Kinek az érdeke? Kedves Zsolt, ez számomra vállalhatatlan…

Budapest, 2010. március 29.

Üdvözlettel:

Dr. Gruiz Márton

Titkos szolgálai eszközök stb!

Semmitől nem riadnak vissza hisz félnek!

Fenyegetőznek a csendőrséggel a gárdával, lassan már a Jobbikosok gyerekeivel is. Szánalmas banda a Fidesz és az MSZP is. Hiszen csak a lejáratás a fegyverük és a hazudozás, de egy vitában kiérdemelni a választók tiszteletét, vagy valami hasonló, az meg sem fordul a fejükben!

[link]

Hát nem akarok ötleteket adni senkinek sem, de a jelenlegi mega botrányok sorába még ilyeneket lehetne illeszteni:

Jobbikosok akik piszkálják az orrukat

Jobbikosok akik nem teszik a szájuk elé a kezüket amikor ásítanak

Jobbikosok akik nem törlik meg a lábukat a lábtörlőn

Jobbikosok akik gyermekkorukban bepisiltek

Jobbikosok akik voltak már részegek

és még sorolhatnám a nagy lebukásokat, hiába ez egy ilyen züllött párt!