Egyes cégeknél, a munkakörülmények helyzete miért ellentétes az "anyavállalatnál" levő munkakörülményekkel?

Az "anyavállalatok" nem jótékonysági intézmények. Ott igyekeznek leszorítani a költségeket, ahol csak lehet.

A központokban, ahol a kutatás-fejlesztés és az értékesítés zajlik, muszáj meglenniük a jó munkakörülményeknek. Ha a fejlesztőmérnök megunja, felmond, sokat bukik a cég, mert késik az új termék, az értékesítési vezetők kilépése is nagy bukta nekik. Ezért ezeken a területeken jó munkakörülmények kellenek, hogy a nagy koponyák hatékonyan dolgozhassanak.

Csakhogy ez sok pénzbe kerül. Légkondis iroda, utazási és/vagy lakhatási támogatás, egy emberre méretezett mennyiségű feladat, jó fizetés, cafeteria, megfelelő irodai infrastruktúra - óriási összeg ez fejenként. Ezért aztán máshol kell spórolni.

Például a termelésen. A termelés a legtöbb multicég számára egyébként is szükséges rossz: a legjobb lenne, ha a tervezőknél megálmodott termék csak úgy magától megszületne és besétálna a raktárba, aztán jelentené az SAP-ben, hogy tessék, itt vagyok, ki lehet engem szállítani. De sajnos a világ nem ilyen egyszerű, a termeléshez termelőüzem kell, a termelőüzembe meg munkaerő. Jó sok munkaerő. És mivel az drága, ezért a termelőüzemeket általában lepukkant, koldusszegény környékekre telepítik, ahol a dolgozó nevetséges bérért is hajt, mint az állat. A termelési rendszert meg úgy építik fel, hogy szakemberek ne nagyon legyenek benne. A szakmunkásnak ugyanis tisztességes bért kell adni és ha nem tetszik neki valami, felmond, a helyére másik szakmunkás kell. A legtöbb multinál ezért betanított munkásokat alkalmaznak, akik egy-két munkafolyamatot ismernek, lelkesen tapsikolnak a minimálbérnél kicsit magasabb fizetésnek is, állva végiggürizik a 12 órát szünet nélkül és nem mernek pattogni, mert tudják, hogy a megszerzett tudásuk a kapun kívül semmit sem ér. Ja, és nem mellékesen: ha valaki felmond vagy kirúgják, másnapra van helyette másik dolgozó, egy műszak alatt betanul, azt' mehet is a termelés. Sokszor egy-egy termelőüzemben nincs is olyan ember, aki akár csak egyetlen gyártósor gépeit képes lenne egyedül, önállóan kezelni úgy, hogy tudja, melyik gép mit csinál és milyennek kell lennie a nyersdarabnak, félkész- vagy készterméknek.

Na, eltértünk a tárgytól. Tehát a spórolás a termelésben jelentkezik. Ha csak lehet, kiszervezi a cég, ha nem, akkor valahol létrehoz egy leányvállalatot, ami szaré-húgyé' legyártja neki a készterméket, amit forgalmazhat. Itt pedig kőkeményen megy a spórolás. Amint írtam is, ott vannak a nevetséges fizetések, a botrányos munkakörülmények, az ügyeskedés a kölcsönzött munkaerővel és a munkabiztonsági szabályok kijátszásával (kapsz védőfelszerelést, de az árát levonják a béredből), a létszám tudatos alultervezésével (elég a számított létszám fele is, majd jobban tapossuk a melóst). Ehhez jön a takarékoskodás másik alappillére: a költségcsökkentés. Nem kell klimatizálás, termelésmenedzsmenten minimális létszám is elég, alapanyagból a minimálisan ésszerű mennyiség kétharmadát raktározzuk, a gépekhez nem kell karbantartószemélyzet, tartalékalkatrészre sincs szükség, majd mindent megdrótoz, meghegeszt, összetákol a dolgozó. De a gép menjen, heti 7 nap, napi 24 órában. Ha napi 26-ban menne, az még jobb lenne, de sajnos csak 24 óra van naponta. Elmaradnak a kötelező karbantartások, a beüzemelést összecsapják, egy hónap után nagy füsttel adja meg magát a forrasztóautomata, ha nem sikerül megjavítani, akkor pedig Melós Jóska forraszt kézzel, 12 órás műszakban, arra teljesen alkalmatlan gagyi pákával, elszívó nélkül, amíg újra magához nem tér a gép. A termelésnek mennie kell.

A termelésmenedzsment is olyan, mint a termelés maga: a létszám kevés, a dolgozók tapasztalata kicsi, felülről jön a nyomás, hogy tapossák ki még jobban a melósok belét, alulról a cseszegetés, hogy már így sem bírják. Illetve a "mostazonnalmáristegnapra" szériák, amiknek közük sincs a termelési tervhez, de muszáj legyártani, mert már rég ki kellett volna szállítani, csak a készletgazdálkodók és a raktárosok két hónapja tili-toliznak vele egy elírt azonosító szám miatt. Egyébként pedig teljes a fejetlenség, mindenki ötletszerűen cselekszik, de a lényeg, hogy óccsóér' termeljen a cég. Fejlesztés nincs, van egy kész technológia, azt kell megvalósítani. Sokszor előfordul, hogy a cégvezetés küld egy menedzsert, hogy alapítsa meg a gyárat, ő hozza az ottani hozzáállást a dolgokhoz, aztán mikor átadja a vezetést a helyben kinevelt kisfőnöknek, abból előtör a vérbeli magyar vállalkozó és elszabadul a pokol, mindent az esztelen költségcsökkentésnek rendel alá, csak hogy megkapja a napi buksisimogatást a menedzsmenttől.

Na, ezért van az, hogy az itthoni termelő leányvállalatoknál vállalhatatlan viszonyok vannak akkor is, ha az anyacég egyébként normális.