Hogyan lehet megőrizni & mennyire tartod fontosnak, magyarország kultúrpolitikai függetlenségét?

www.kislexikon.hu/kulturpolitika.html

Gondolom, szembe kell helyezkedni valakikkel, pl. a zsidókkal, vagy valami ilyesmi lehet a kérdés lényege.

Ne nézzenek a gyerekek ilyen agyromboló, lipsijapán rajzfilmeket meg az amerikaji hamburgert se egyék!!!

Kockásfülű nyulat meg virslit mindenkinek!!!

Feltételezem, kultúrpolitikai függetlenség alatt olyanokat kell érteni, hogy milyen mértékben vagyunk mi magyarok az urai a saját könyvkiadásunknak, film iparunknak, a médiának stb., illetve szenvedjük el idegen érdekek kiszolgálóit.

Fontosnak tartom a kultúrpolitikai függetlenséget!

Meglátásom szerint részben vagyunk csak függetlenek. Ezt a kis részt feltétlenül meg kellene őrizni, és a saját kis részünket szívósan, következetesen, fokról-fokra növelni kellene.

A problémát abban látom, hogy sokkal nehezebb egy nem kívánt helyzetet nem kialakulni engedni, mint egy már kialakult helyzetet megváltoztatni.

Azon a téren is nagy problémát látok, hogy a célok, teendők kijelöléséhez meg kellene tudnunk egyértelműen, maszatolás nélkül mondani, hogy mi a jelenlegi helyzet. De egy olyan időszakban, ahol pl. egy Andy Vajnát fogadnak fel a filmes terület vezérének, nem sok reményt látok arra, hogy a hatalom tisztán akarja látni, és meg akarja fogalmazni a helyzetet.

"Lehet, hogy gasztropolitikai szempontból alulképzett vagyok, de a virsliben nincs egy kis német hatás? Valami más kell, független."

Nem! Nem és nem!

A németek a virslit tőlünk lopták el!

Elég csak megnézni, hogy németül "Wurst" a virsli.

Nem fura, hogy mennyire hasonlít a magyarra?

Véletlen? Aligha.

A német egy tolvaj népség.

"Elég csak megnézni, hogy németül "Wurst" a virsli.

Nem fura, hogy mennyire hasonlít a magyarra?"

Az gondolom meg sem fordul a fejedben, hogy mi magyarosítottuk a wurst-ot virlire...

Tanulással, önbizalommal, munkával, a hagyományok aktív használatával, mások megismerésével. Van még néhány, talán ezek a fontosabbak.

Fontosság? Ez relatív fogalom. Egyfelől mindenkinek az a fontos, amihez ért, amit megszokott, ami jó neki. Nagy tudású ember mindent hamar megtanul, ezért mindenütt képes valamennyire jól élni, jól érezni magát, a megszokás pedig habitus kérdése. A kis tudású pedig sehol se érzi jól magát, mindenütt kisemmizettnek érzi a helyzetét.

Ugyanakkor, a világban számos érték van, ha bármi elvész, azzal szegényebb lesz a világ. Én sajnálom az indián kultúra túlnyomó többségének megsemmisülését is. A magyarét is sajnálnám. A Kodály módszer nem lesz attól japán, ha már csak ott használják. Elfelejthetné a világ József Attilát, Munkácsyt, vagy éppen Kossuthot, Zrínyit, de nem fogja. Legfeljebb úgy tekintenek rá, mint az avarok, szkíták, vagy rég eltűnt más népek őrizni való kincseire. Hiszen azokra sem ők vigyáznak, hanem a világ. Vagy miért kellett az USA-nak, Angliának, Németországnak fél ókori Perzsiát elrabolni, hogy most mint legféltettebb kincseiket, mutogassák a világnak? És vajon miért nem akarják saját kultúrájuk részeként, miért perzsaként mutatni?

Amit egy nép megteremtett, az az övé mindörökre. Mindössze azt mondhatjuk, hogy az utódok nem voltak méltók (vagy képesek) az őrzésére. Ekkor majd megteszi a világ helyettük. ezért én elsősorban az utódok képességeiért, igényességének romlásáért aggódom. A kultúráért nem.